Az 1910. évi népszámlálás szerint Veszprémfajsz adatai: (1909: Fajsz helyett Veszprémfajsz a község hivatalos neve!) 298 lélek amely őstermelésből (90%) iparból (0,4%) és egyéb (0,6%) foglalkozásból él. Megemlítendő, hogy egy 1894 júliusi tűzvész is hozzájárult ahhoz, hogy ebben a kicsiny községben egy korszerű vízmű- és vízvezeték-rendszer kiépülésre kerüljön, mely 1896-ban a budapesti Berdenich Győző mérnök tervei alapján elkészült.

Veszprémfajsz I. világháborús életéről adatok nem igazán maradtak fenn. A templom főbejáratának baloldalán elhelyezett márványtábla őrzi a hősi halált halt 6 helyi férfi nevét és emlékét: Bartl Ferenc, Czwizler János, Heinbach Mihály, Hartmann Ferenc, Strenner Mihály, Fáth Ferenc. A veszprémfajszi r. katolikus népiskola változatlanul a nemesvámosi r. katolikus plébános felügyelete alatt állt. Tanítói: 1926-ig Kropf József, Keszler József 1926-1928, Mohos Zoltán 1928-1937, majd évtizedeken át Krasznai György volt a népiskola tanítója. 1938-ban 35 gyerek volt. 1930-as népszámlálási adatok: 261 személy (257 fő r. kat.4 fő ref.) 53 tégla-kő építésű lakóház, ebből 51 cserép-pala tetőzetű, 2 háznak nád-zsupp teteje volt. A veszprémfajszi gazdák 1910-1940-es években sajátos módon gazdálkodtak. Ugyanúgy voltak szomszédok kint a földeken, mint otthon a faluban. Bírót választottak egy évre augusztus táján, aki a kisbírót választotta. Az elöljárókat a falu választotta 3 évre. A szolgagyerekek Vámosról , de legtöbben a Bakonyból jöttek, sváb-gyerekek. A falu gulyájához, kondájához megfogadott pásztorok egyéb helyekről voltak. Az éjjel őrzést a mezőőr végezte, akit szintén a falu fogadott. 1941. január 31-i népszámlálási adatok: 331 fő, 55 lakóház. Hat család vallotta magát német anyanyelvűnek(valójában többen voltak) amiért 1946-1947-ben majdnem kitelepítették őket. Veszprémfajsz község II. világháborús emberveszteségeit csak a háború után lehetett felmérni. Az áldozatok és hősi halottak neveit a templom bejáratának jobb oldalán elhelyezett márványtábla őrzi: Czigler Mihály, Czvizler Mihály, Szauer Mihály, Konrad Mihályné (akit leánya védelmében való fellépése miatt lőttek agyon) és Czvizler Tamás. A viszonylag gyorsan helyreálló mezőgazdaság egyetlen jelentősebb gondját az országot megszállva tartó szovjet Vörös Hadsereg élelmiszerrel és takarmánnyal való ellátása jelentette. Az 1947-es összeírásból kiderült, hogy 8 fajszi gazdának volt Balatonarácson szőlőbirtoka. További felmérések adatai: terület: 2038 kat.hold, 54 ép lakóház, 350 lakos, szántóföld: 914 kat.hold, legelő 631 kat.hold, kert 5 hold, erdő 446 kat.hold. 1948 június 16-án az elemi iskolát állami tulajdonba vették. 1953 –as tanév végéig mindkét tagozat a helyi iskolába járt, majd ezt követően a felsősöket áthelyezték Nemesvámosra. 1974 június 1-től pedig megszűnt a községben az iskola. 1949 őszén állították össze az ún. „kulák-listát”, azoknak a névsorát, akiknek a birtoka meghaladta a 25 kat.holdat, ill.a 350 AK értéket. Hat ilyen család volt. 1950 október 22-én zajlottak le vidéken a tanácsválasztások. Nemesvámos és Veszprémfajsz községek közös tanácsot választottak, Nemesvámos székhellyel, Bognár Gyuláné tanácselnökkel. A veszprémfajszi német gazdák 1953 februárjáig ragaszkodtak magángazdaságaikhoz. Ezután alakították meg a „Kossuth II.” tip.tsz-csoportot. Az 1956 októberi forradalom jelentősebb esemény nélkül zajlott le a községben, itt is feloszlott a Tsz. 1959 február 22-én újra megalakult a „Kossuth TSZ”.Elnöke: Fáth József volt. 1962 január 1-től csatlakoztak a nemesvámosi „Petőfi” Mgtsz-hez, ahonnét 1964 január 1-i hatállyal leváltak. Az 1970 évek közepére a fejlődni képtelen, megfeneklett tsz-ek (így a veszprémfajszi is) elvesztették létjogosultságukat, újra felmerült az egyesülés gondolata. Az 1975 január 1-től Nemesvámosi „Petőfi” Mgtsz nevű új nagygazdaságot üzemegységekre osztották. 1978 január 1-től „Csopak Tája” Tsz néven, majd 1982 december 3-án az 1990 évi rendszerváltozásig „Balatonfüred-Csopak Tája” Mgtsz néven működtek. 1990 szeptember 30-án zajlott le Veszprémfajszon is az önálló polgármester és községi képviselőtestület megválasztása. Polgármester azóta is Csiba József. 1991-es statisztikai adatok : lakosság 230 fő, 76 háztartás, a mezőgazdaságból élők száma jelentősen csökkent (22 fő) .A lakosság túlnyomórészt már az iparban (VIDEOTON) és a közeli Veszprém ipartelepein dolgozott. A megújult vízhálózati rendszert szennyvízcsatorna és gázvezeték-rendszer kiépítése követte, majd a község határának szinte minden földterülete újra magántulajdonba került vissza.