Hagyományaink

A középkori Fajsz faluból –későbbi nevén Pór-Fajsz- napjainkra semmi nem maradt. Templomáról 1257-ben tettek először említést, majd a XV. század folyamán az Ányos család jelentősen átépítette és kibővítette. Az új templom gótikus ízlésű boltozatot kapott. A belső falakat vakolat borította, s az festve volt sárga és piros színekkel.

A XVI-XVIII. sz. török háborúi során az épület végleg elpusztult. Az 1757-ben letelepedő németek földházakban húzták meg magukat. A falu házai -a földesuraságtól kapott húsz házhelyen-majd csak évek múlva épültek meg. 1761-ben már ötven házból állt a falu. Az 1795-ös összeírás saját kemencével fűthető szobákat, istállókat magtárakat, pajtákat említ. Ekkora már volt imaházuk haranglábbal. Az 1846–os leírás szerint az iskola – amihez a tanítói lakás is tartozott -falai kőből voltak, teteje zsuppal fedve, kővel kerített udvara és léces kapuja volt az utca felé. Az udvarban istálló állt fából készített vályuval, két kőből épült disznóól valamint egy pince. Maga a falu két egyenes házsorból állt. A temető a falu felső végén terült el, közvetlenül a templom mellett, ahová 1847-től sorba kellett temetkezni. 1887 október 2-án felszentelték a fél gótikus-de tisztán gótikus szentélyű- új templomot a régivel szemben az út túloldalán. A templom építésével egyidejűleg a régi templom helyén elemi népiskolát építettek, ahol az egy tanterem mellett új tanítói lakást is kialakítottak, ami állt két szobából, egy konyhából, egy kamrából és előszobából. A lakóházakra jellemző volt, hogy az un. nyári konyha külön épületben állt a szomszédos ház főépületének nekiépítve. A falu alsó végében volt a kocsma épülete, amihez tartozott üzlet, mészárszék és lakás. Az udvarban jégverem is volt. 1896-ban a maga nemében egyedülálló dolog történt a községben: megépült egy korszerű vízvezeték-rendszer, amely egy már régóta fennálló vízellátási problémát oldott meg. A következő évben pedig egy acetylén-gáz világítást terveztek megvalósítani. 1950-ben elkészült Nemesvámos és Veszprémfajsz közti mintegy 1,8km-es bekötő út. 1959-ben a falu déli végénél épült meg a tsz.iroda és külön bejárattal az orvosi rendelő. A községi kultúrház építése 1971 májusára fejeződött be. 1973-ban a tsz. az ingatlanjaiból 17 házhelyet adott át tagjainak, s még ebben az évben megkezdték egy korszerű ravatalozó építését a temetőben. Ekkor még csak utca egyik oldalán van járda. A lakosság vallási hovatartozására jellemző volt, hogy az 1757-es német betelepítés óta római katolikus vallásúak. 1771-ben a lélekösszeírás alapján mindösszesen 3 magyar nemzetiségű család élt a faluban. Ideiglenes imaházuk egy parasztházban működött. Az új templom 1775-ben épült, majd a még napjainkban is meglévő templom az akkorival átellenben az út másik oldalán 1887-ben készült el Szlopák Antal várpalotai építőmester tervei alapján. A templom Szent Mihály arkangyal nevét viseli, búcsúja is Szent Mihály napjára szeptember 29-re maradt. A templom főbejárata előtti keresztet „Szűz Mária tiszteletére” Eigner Simon és neje Fürik Borbála állítatta 1895-ben. A temetőben lévő keresztet 1843-ban állították. A Konrád Mihály és Bartl Mária által 1922-ben felállított kereszt a mai bolttal átellenben áll. A faluban lévő negyedik kereszt a jelenlegi 22-es számú ház előtt áll. A határban lévő földek közti utak mentén még 3 darab kereszt található, amelyeket szintén helyiek állítattak. A Kálvária-hegyen három darab fából készült kereszt áll, Középen az Üdvözítő, két szélén pedig a két lator. A központi kereszt hátsó falába vésett felirat van: Strenner József és neje Hartman Erzsébet és gyermekeik: Stumpfhauser István és neje Strenner Mária. A Kálvária 14 festett képekkel ellátott stációból áll, melyekből 12 téglalap, 2 félkörív alakú. A falu alsó végén álló Szent Vendel tiszteletére emelt kis kápolnánál misézni nem lehetett, a hívek csak Keresztjáráskor mentek oda körmenettel. Szent Vendel egyébként az állatok védőszentje volt.

Viseletek

A húsvéti és a karácsonyi ünnepi viselet volt a legszebb. (selyemből.) Az első vasárnapi misére is megkülönböztetett öltözéket hordtak, akárcsak a többi vasárnap. A délutáni litániára is más, egyszerűbb ruhát vettek fel. Mária ünnepkor csak fehéret hordtak, böjti időszakban sötétet, inkább lilát. Temetéskor feketében voltak. Természetesen a női ruhák voltak ilyen változatosak. A férfiaknak volt ünnepi és hétköznapi kötényük, csizmanadrágjuk, csizmájuk. Ünnepkor kalapot, hétköznap sapkát ill. télen kucsmát hordtak A korosztályi viseletre az alábbi volt jellemző: A menyecskék fején hátul megkötve volt egy sopf kikeményítve, majd egy másik fejkendő. Bálokon, lakodalmakban piros sopf-ban voltak. Templomba viszont még a kendőt is fel kellett venni. A fiatalabbak világosban jártak, a középkorúak sötétebben, míg az idősek feketében. A téli kabátot vastag nagy, baliner” kendő helyettesítette elöl keresztbe téve, hátul megkötve. A menyasszonyi ruha a 40-es évekig kék hímzett selyem volt, majd utána fehér.