Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

A szerző Veress D. Csaba és a felelős kiadó Gubicza Ferenc megtiszteltek azzal, hogy mint egy sok tekintetben hasonló sorsú, nem messze szomszédos falu (Bánd) szülöttje írnék előszót Veszprémfajsz szép történetéhez.

Szép ez a történet, mert szépen, a falu iránti szerető lelkesedéssel van megírva. Szép, mert olvasmányos, érdekfeszítő, biztosan szívesen olvassa mindenki, aki valamiképp kötődik ehhez a tájhoz, ehhez a néphez.

Szép ez a történet, mert tárgyszerűen írott, igaz történet. Veress D. Csaba nem használ sok jelzőt, ritkán bocsátkozik egyéni értékelésbe. Mondja, ahogy a források tanúsága szerint voltak és alakultak a dolgok. Ez nemcsak történettudományi erény, hanem általa az olvasó ellenkezés nélkül abban a hitben olvas, hogy hiteles történetet tart a kezében.

Szép ez a történet, mert a magyar történelem drámai fordulataival a háttérben kiváltja az ember beleélő együttérzését a falu drámai eseményeivel, lakóinak viszontagságos küzdelmeivel, mindig megújuló erőfeszítéseivel a túlélésért, az emberi — gazdasági és kulturális közösségi, egyéni -felemelkedésért.

Biztosan örömük lesz benne, ezért jó lélekkel ajánlom olvassák a könyv sok gazdag újdonságát az ősi településről; a Fajsz nevének eredetéről, a merániak kíséretének utódairól; Vámosi (Fajszi) Ányos Gergely családi politikájáról; az adószedés és nyugtázás "rovásfej" technikájáról; a szülőfalumban, Bándon lévő Esseg-váriak fajszi "portyázásáról" (állatok elhajlásáról); a török és királyi uralom vonulásairól-harcairól; az erdők körüli perek izgalmas eljárásairól, tanúkihallgatásairól; a török uralom folytán a környék elnéptelenedéséről; a mai fajsziak úttörő elődeinek, a mainzi telepesek romantikába hajló érkezéséről és szívós erőfeszítéseiről, hogy megmaradjanak; végnélküli harcukról a kemény Vizeki Tallián család "tulajdonosi" viselkedésével szemben, az ennek jegyében folytatott nagyon sok szempontból érdekes jogvitákról; arról, hogy a szó szerinti semmibe érkezvén, földbe vájt odúkban kezdve felépítették új otthonaikat, iskolájukat és templomukat; hogy a reformkorban már igyekeztek magyarul tanulni az iskolában; hogy 1849-ben beálltak nemzetőrnek; hogy mikor, mennyien, milyen létszámú családban éltek, milyen gazdasági eszközökkel rendelkeztek; arról, hogy kezdettől fogva szívós munkával, hűséggel, de tiszteletre méltó emberi tartással és közösségi-politikai öntudattal élték szabadparaszt életüket; hogy a vízért való örökös harcukban ők lettek a minta az első falusi vezetékes vízmű létesítésével már a múlt században (!); hogy fiaik közül Galíciában, Isonzónál, a Donnál sokan lettek hősi halottak.

A történetnek időben hozzánk közelebb eső része annyira részletes, jól elbeszélt család- és falutörténelem, hogy bizonnyal sokan különös érdeklődéssel olvassák. A második világháború eseményei a faluban és faluközelben, a többször megkezdett de mégis elmaradt kitelepítés fejleményei, a téeszcsésítés változatos fordulatai, a közigazgatás és oktatás összevonási és válási akciói, az iskolaállamosítás és a vallási élet történései, a kulturális erőfeszítések, 1956 és a rendszerváltozás tükröződése a faluban, az önkormányzat megerősödése, a nagy szövetkezet korszerű irányú átalakulása és a magánkezdeményezés összerendeződése, aztán megint harc a vízért - a vízmű működőképességéért -, mindez már köztünk élő történelem, aminek igazát és problémáit vagy éppen vitatható részeit nagyon sokan, már saját sorsuk útján tudják igazán értékelni.

A szerző, mint látják, általában tartózkodik az ítélkezéstől. Azt mondja: tessék, ezt mondják a források, az okiratok, az élő résztvevők, pl. a sokszor idézett, már-már orákulum számba menő Szauer József, aki mellett jó volna mások emlékezéseit is olvasni.

Számomra a könyvnek ez a tényekre, az események epikus elmondására szorítkozó stílusa tud igazán nemcsak hiteles, hanem drámai is lenni. Bármilyen tárgyszerű, ha tetszik száraz a háborús és kitelepítési dolgok elbeszélése, az ember érzi mögötte a sok egyéni és közösségi drámát. Tessék csak belegondolni ebbe a mondatba: "Miután 1945. március 27-én késő délután a szovjet csapatok a községbe benyomultak, még egy polgári személy vesztette életét: a lánya védelmében fellépő Konrád Mihálynét a szovjet katonák agyonlőtték" (kézirat 269. old.). Sok szép szót és magunkban keletkező elismerő gondolatot érdemelne Konrád néni, legyen szabad most így hívni. Győrben Apor Vilmos püspököt érte ilyen halál, igaz több nő védelmében, s ezért nagyobb híre-elismerése van, de a tett értéke önmagában és nem annyira számokban van.

Vagy ott van a beszolgáltatások idejének tárgyszerű bemutatása, sok gazdasági hatásaival együtt. Egyszerű persze nem lehetett. Tessék csak megint belegondolni, hogy egy viszonylag kis falu közösségében mit eredményezhetett az emberek mindennapjaiban, hogy hat családot kulákká nyilvánítottak és napirenden voltak olyan felhívások és akciók a faluban a községi tanács VB részéről, hogy "következetesen harcolnak az imperialista háborús uszítók ellen..., minden kilogramm begyűjtött termés csapás a háborús gyújtogatókra... A kulákok elrejtik termékkészleteiket ...ki kell menni a kulákok által elrejtett termények felkutatására... A felderített termékkészletek 10%-át bejelentő kaphatta (sic!)" (kézirat 295. old.) A szerző röviden a "sic!" szócskával jelzi nyilván erősen negatív véleményét. A "sic!" szócskát ugyanis a leírók köztudottan csak valami, hallatlan számba menő állítás esetén használják, jelezvén rejtett felháborodásukat. Szóval a tárgy-szerű leírás mögött, vagy éppen általa, egy közösség - Veszprémfajsz - életének sokszínűsége vibrál, drámája és öröme, ünnepe és hétköznapja, áldozatos munkája és közbeközbe nem kevés sikere.

Remélem, hogy ez a most már hosszúra nyúlt beköszöntőm olvasásra ösztönöz. Ez a könyv nemcsak jó olvasmány, hanem tanulságos lecke is. Biztosan hozzájárul a falu önbecsülésének erősödéséhez, ahhoz, hogy jó ott élni. Kívánom, hogy egyre inkább így legyen.

Köszönet a könyvért a szerzőnek és a kiadónak.

 

Budapest, 1994. október 04.

Mádl Ferenc

 

* Dr. Mádl Ferenc Veszprém megye (Bánd) szülötte; tárcanélküli-, majd művelődési- és közoktatási miniszter (1990-1994); egyetemi tanár