Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

A település a Balaton-felvidék déli peremén alakult ki, az erdőborította hegyek néhány kilométerrel délre meredeken ereszkednek az alant szélesen elterülő Balaton víztükre felé. Akárcsak napjainkban - az elmúlt ősidőkben is! - az ember által lakható, művelhető területek a jelenlegi község határának csak egy kis részére, annak északi negyedére terjednek ki. A mai Mulató-tető, Kéri-haraszt, Ányos-kút és Királyhegysarok és a déli irányban emelkedő Kálvária-hegy által bezárt - forrásokkal, vizenyős rétekkel bővelkedő - viszonylag kis terület az ősmagja a mai településnek.

Az emberi életet meghatározó víz jelenléte már ősidők óta erre a területre vonzotta az embert.

Az őskőkor (a paleolitikum) emberének nyomait eddig még nem találták meg a mai Veszprémfajsz közigazgatási határain belül. Azonban a község mai határának délkeleti csücskétől alig néhány száz méterre - már Lovas község észak-nyugati térségében - nemcsak a Balaton-felvidék, de a Kárpát-medence egyik legérdekesebb őskőkori lelőhelyét tárták fel. Még a Balaton sem létezett, amikor az őskőkor emberei itt jártak, sőt dolgoztak. Akkoriban - mintegy 75-50 ezer évvel ezelőtt - ahol ma a Balaton széles víztükre villódzik, ott hatalmas, szélfútta pusztaság terült el. A Balaton mintegy 20 ezer esztendeje alakult csak ki!

A mai Veszprémfajsz déli határán húzódó Veszprém-Csopak közti országút déli oldalán lévő dolomit-murvabányában 1951 tavaszán agancseszközöket találtak. A furcsa és a ma élő szarvasfajtáktól elütő agancsszerszámok felkeltették a szakemberek figyelmét. Mészáros Gyula régész - és a később csatlakozó Vértes László ősrégész - a murvabánya mélyén két őskori gödröt tárt fel, amelyeket élénkvörös színű, limonitos és hematitos agyag töltött ki. Az őskorban művelt bányagödrökben talált mintegy száz darab - szerszámmá átalakított - aganccsal és csonttal az ősemberek a vörös színű agyagot bányászták ki. A vörös agyagot testüknek - rituális célú - festésére, illetve eltemetett halottaiknak az élet színét jelképező vörös földdel való betapasztására használták. A primitív bányaszerszámok között talált jellegzetes kidolgozású kovapengék tanúsága szerint ezeket az eszközöket a - Cro-magnon-i ember által hordozott- Szeleta-kultúra korában, mintegy 75-50 ezer évvel ezelőtt készítették! '

A 75-50 ezer éves leleteket követő évtizezredekben mintha kihalt volna ezen a tájon az ember. A 20 ezer évvel ezelőtt lezajlott földkéregmozgások - melyek a Balatont is kialakították - mintha elpusztítottak volna ezen a tájon mindent!

Csak az utóbbi hatezer esztendőben sűrűsödnek a régészeti leletek ezen a tájon. A legkorábbi - 6000-5500 éves - maradványokat az újkőkor (neolithikum) korából ismerjük. A földből feltörő források közelében - a mai Anyos-kútnál és Királyhegysaroknál elsősorban az újkőkor középső (mintegy 5000 éves) zselizi kultúrájának, valamint az újkőkor késői (kb. 4.800 éves) lengyeli kultúrájának vonaldíszes, bütyökfüles, pelyvával soványított anyagú cseréptöredékei, illetve a lengyeli kultúrára jellmező talpcsöves és füles edénytöredékei kerültek elő.2 Ezen a területen tudományos igényű régészeti feltárás még nem történt. Azonban ugyanezen őskori településhalmazhoz tartozik az innét északnyugatra lévő balácapusztai római romterület (már Nemesvámos határában), ahol a római település alatt észlelhető őskori - ugyancsak zselizi és lengyeli kultúrához tartozó — lelőhelyeket a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum ősrégésze: Regénye Judit szakszerűen feltárta, feldolgozta és publikálta.3

1. Veszprémfajsz helyszínrajza

 

2. Veszprémfajsz régészeti lelőhelyei (Topográfia-1969 nyomán):

1-3.: a középkori Fajsz település-területe;

2.: a középkori templom helye; x: a középkori nemesi udvarház helye.

 

Érdekes módon - az említett Anyos-kút és Királyhegysarok körzettől mintegy 1,5 km-re délkeletre, az ún. Pusztai-földeken, ugyancsak vízben gazdag helyen, a fajszi patak mellett emelkedő dombon az új-kőkor késői szakaszába tartozó (kb. 4800-4500 évesre datálható) és a lengyeli kultúrára utaló lelőhelyet találtak 1965-ben a veszprémi múzeum szakemberei.4

Az évszázadokon - sőt, évezredeken - át tartó folyamatos élet elsősorban a Királyhegysarok körzetében feltárt őskori lelőhelyen figyelhető meg a legjobban. Itt ugyanis - az igen enyhe lejtésű domboldalon, az erdőszéli agyagbányában több földbeásott putrilakás beásásának nyomait figyelték meg 1965-1966-ban a veszprémi múzeum régész szakemberei. Ebben a körzetben - a mintegy 4100-3900 évvel ezelőtt élő, s már a rézkorhoz tartozó, késő rézkori u.n. bádeni kultúra maradványai kerültek elő: benyomott bordával díszített fazéktöredékek, pontsoros és bekarcolt vonalas edényoldal-töredékek és szalagfülek.5 A további folyamatos továbbélést bizonyította az, hogy a Kéri-haraszt körzetében, illetve a Kálvária-hegyen - a kb. 3300-2800 esztendővel ezelőtt élő - későbronzkori kultúra cserépedény töredékeit találták meg a veszprémi múzeum régészei az 1964. évi terep-bejárásakor.6

Érdekes, hogy a mintegy 3000-2000 évekkel ezelőtt a Balaton-felvidéken igen jelentős korai (illír)- és késői (kelta) vaskor régészeti emlékei - legalábbis eddig - ismeretlenek Veszprémfajsz község közigazgatási határain belül.7

A fentebb említett illír és kelta törzseket meghódító római impérium korának (Kr. u. I-IV. századi) leletei is alig észlelhetőek a község határában, annak ellenére, hogy a település északnyugati-északi határától néhány száz méterre tárták fel a római kor egyik legjelentősebb - magyarországi - villagazdaságának maradványait (már Nemesvámos község határában). Egyetlen római korra utaló lelőhely ismert Veszprémfajsz területén. A Kálvária-hegy tetején - a veszprémi múzeum alapítója, Laczkó Dezső 1903-ban - római kori falrészleteket és néhány római korra jellemző peremes téglát talált. Ugyancsak ő figyelte meg, hogy a meredek lejtőkkel szegélyezett déli- és az enyhe kaptatóval megközelíthető északi oldalakon félköríves sáncolások maradványai húzódnak. A hegy tetejét -valamikor - körülvevő sánc ma már csak a keleti oldalon látszik, ahol átlagosan 30-50 cm-es magasságban figyelhető meg. A veszprémi múzeum régészei által 1964-ben végrehajtott terepbejáráson a hegy tetején néhány szürke színű, római kori edényaljat találtak. Nem elképzelhetetlen, hogy a Kálvária-hegytől - légvonalban - mintegy 2 km-re elterülő balácapusztai római kori villagazdaságnak (melynek neve talán Caesariana volt) állt itt a hegy tetején valamiféle őrtornya, megfigyelő épülete.8

A római kort - az V. század elején - felváltó ún. "népvándorlás" kereken félévezredes időszakának - a germán törzsek (V-VI. század), majd az avar törzsek uralmának (VI-IX. század) kora - régészetileg teljesen ismeretlen Veszprémfajsz körzetében. Mintha ez a föld abban az időben teljesen lakatlan lett volna!