Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

1. FEJEZET:

Az 1853. évi császári "Nyílt Parancs", és a nagy tagosítás

Az 1848. március 15-én Pozsonyban és Pesten lezajlott polgári forradalom nyomán Habsburg V. Ferdinánd császár-király 1848. április 11-én szentesítette és kiadta a forradalom követeléseit győzelemre vivő törvényeket. Ebben az új polgári rend győzelme érvényesült: az V. törvénycikk értelmében a nemeseken kívül választójogot kaptak a volt jobbágyok is (negyed telekkel rendelkezőkig bezárólag); a VIII. törvénycikk szerint a nem nemesség mellett a volt nemesség is köteles volt rész venni a közteherviselésben (adózás, stb.); a IX. és XIII. törvénycikk bejelentette, hogy a jobbágyszolgáltatások és a papi tized megszűnik; a XII. törvénycikk elrendelte, hogy a megszűnt jobbágyszolgáltatásokért a földesurak állami kárpótlást kapnak; a XV. törvénycikk rendelkezése értelmében megszűnt az ősiség törvénye, stb.

Az időközben kitört nemzetiségi belháború, az Osztrák Császárság - illetve a későbbiekben az Orosz Császárság - katona beavatkozása során kitört szabadságharc, majd az 1849. augusztusára bekövetkezett magyar katonai vereség az 1848. évi "áprilisi törvények" konkrét végrehajtását elodázta.

Az 1849-1852. közti bizonytalan időszak után Habsburg I. Ferenc József császár le akarta zárni a függőben maradt és rendezetlen állapotokat. Ezért 1853. március 2-án kiadta az "Urbéri Pátens"-t, valamint a Kárpótlási és földte-hermentesítési Nyílt Parancsot. Ezekben kimondta az úrbéri kapcsolatokból és a földesúri joghatóságokból eredő jogok, járandóságok és kötelezettségek megszűntetését, továbbá a volt jobbágyoknak a kezükön lévő úrbéri földbirtokok fölötti szabad rendelkezés jogát, s a földbirtokosoknak az országos jövedelmekből leendő kárpótlását.

Fajszon az 1850-es évek elején két nagybirtok kötelékébe tartozott a lakosság:

1. Vizeki Tallián József volt kontractualistajobbágyai: 29 telkes (féltelkes) jobbágy- és 4 negyedtelkes ("levélhordó") család, valamint

2. Báró Schmerzing Antalné volt kontarctuális jobbágyai:

10 telkes (féltelkes) jobbágy- és egy negyedtelkes ("levélhordó") család.

Nem ismert az oka, de a fentebb említett két fajszi birtokon még 1857. július 10-én sem történt semmi a tagosítás ügyében: "...Ezen Veszprém megyében kebelezett Faisz helységnek, a volt szerződéses jobbágyság ideiglenes szabályoz-tatása irányában bár fölmért határban a földesúri birtokok az úrbérestől mindezideig törvényesen elkülönítve, mint Vizeki Tallián József s Jeszenszky Anna férjezett báró Schmertzing Antal cs. kir. nyugalmazott alezresesno közbirtokosok között is, a törvényes tagosítás máig is rendezve nem lévén!"231

1857-ben 44 paraszti gazdaság volt Fajsz faluban (más adatok szerint 47 paraszti gazdaságot írtak össze ebben az évben). Miután területének több mint a fele (61,7 %-a, összesen 1011 k.holdon) erdő volt a Balatoni-felvidék északi lejtőjén, lakossága nem' találva megélhetést, elvándorolt a faluból. Összterületének - 1640 k. holdnak - mindössze 26,7 %-a (437 k.hold) volt szántóföld; 8,7 %-a legelő (142 k.hold), 1,5 %-a rét (26 k.hold) és 1,4 %-a egyéb (24 k.hold). Az elvándorlása utalt, hogy lakossága folyamatosan csökkent:

1785: 393 lélek,

1857: 338 lélek,

1869: 262 lélek.

A kevés és terméketlen szántóföldek miatt a falu fejlődése megállt, jellemző, hogy 1784 és 1869 közötti 85 év alatt a faluban egyetlen lakóház sem épült!232

A tagosítási munkálatokat előkészítő értékbecslés megszervezésére 1859. április 13-án került sor. A felperes Vizeki Tallián József és báró Schmerzing Antalné részéről Fromm János ügyvéd, az alperes fajszi lakosokat képviselő Eigner János községi bíró és Weisz Ferenc elöljáró részéről pedig Balogh László ügyvéd vezette az ügyeket. Első dolog volt - mind a fel-, mind az alperesek részéről, a becsüsök megválasztása. A felperesek részéről javasolták: Nemsur Ignác 55 éves, római katolikus személyt, aki herceg Eszterházy uradalmának volt gazdatisztje; valamint Farkas János 52 éves, római katolikus személyt, aki a veszprémi káptalan uradalmának volt gazdatisztje. Az alperes község részéről javasolták: Schellen Ferenc 47 éves, római katolikus tótvázsonyi lakost és földbirtokost, valamint Tósoki Gábor 39 éves, református tótvázsonyi lakost és földbirtokost. A bíróság részéről pedig Göndöcs Antal 53 éves, római katolikus volt gazdatiszt jelent meg az előkészítő tárgyaláson, illetve munkálatokban.

Az öt becsüs feladata volt, hogy a falu határában elterülő földeket három osztályba sorolják (ez a szántóföldekre vonatkozott!); a kaszálók és rétek esetében pedig azt kellett megállapítaniuk, hogy egy szekér széna (tíz métermázsa súlyban) hány öl területen terem meg!233

Az öt becsüs rövidesen elvégezte és befejezte munkáját, s a falu határában lévő földeket az alábbiak szerint osztályozták:

  1. Felsőörs és Kéri-puszta közti határsarokban lévő Új-osztály dűlő: III. osztályúnak minősült.
  2. Kiskerti-dűlő: II. osztályú volt.
  3. Szállási-dűlőben a falutól kezdve egész Strenner József földjéig: II. osztályú. Az ezen felül eső urasági földek, a Vámosi útra dűlő, vagyis a Hosszúosztály egészen a határig: I. osztályúnak minősült.
  4. Az ettől átellenes - nyugati - urasági földeket: II. osztályúnak minősítették a becsüsök.
  5. A vámosi és hidegkúti határok közti urasági irtás földek: II. osztályú minősítést kaptak.
  6. A Hosszú-dűlő egészen a Kelén-hegyi dűlőkig, valamint az Arácsi-útra dűlő föld: szintén II. osztályúnak minősült.
  7. A Kelén-hegyi dűlő egyéb részei, valamint az Arácsi-útra dűlő nyugati része, a két Kistin (?) dűlővel együtt az erdőig: I. osztályú minősítést kapott a bizottságtól.
  8. Az Arácsi útra dűlőnek keleti része, Rottenpichner Antal földjétől a csalitosig: II. osztályú volt.
  9. Az Agyaglik-dűlő a helység fölsejétől kezdve föl a Harasztig: III. osztályú minősítést érdemelt.
  10. A káposztás-földek mind: I. osztályú minősítést kaptak.
  11. Az eredeti kaszáló rétek - a becsüsök véleménye szerint - mind II. osztályúnak minősültek.234

1859. március 10-re a tagosításokat befejezték (Stetina János és Márton József mérnökök vezetésével), s összeállították a "Faész helység Telekkönyve" című birtokkönyvet. Ezeket az adatokat kiegészítjük az 1863. márciusában felmért adatokkal (:"...Jegyzéke a faészi volt telkes jobbágyok úrbéri járandóságukon felyüli maradék vagy remanentialis birtokának, - és kiszámítása az azért váltság díj fejében fizetendő pénzösszegnek":) az új és szabad gazdákat korábbi földesuraik szerint csoportosítjuk a jobb áttekinthetőség végett.

Meg kell jegyeznünk, hogy Fajsz falu II. osztályba volt sorolva. Ez azt jelentette, hogy az 1853. március 2-i császári nyílt parancs szerint itt egy teljes jobbágytelek 35 kataszteri holdnyi birtokot jelentett, ami állt lk. hold belső telekből (házhely, udvar, kert), 24 k.hold szántóföldből és 10 k.hold rétből (amely tíz szekér szénát termett). Egy ilyen 35 k.holdnyi jobbágyteleknek - a földesúr felé kötelező - megváltási összege: 550 forint volt ezüstpénzben, illetve 577 forint 50 krajcár "osztrák értékben".

Teljes telkes jobbágybirtok azonban Fajszon nem volt. A két fajszi földbirtokos közül:

1. Vizeki Tallián József birtokán élt:

29 jobbágy és 5 zsellér ("levélhordó") család, összesen 5 6/8 úrbéri telken, amely 284,37 k.holdat tett ki. Ez azt jelentette, hogy mindössze egy 4/8-ad telkes, azaz féltelkes család élt a faluban 17,50 k.hold úrbéri járandóságon (Weissz György). A többi gazda 2/8-ad telken, azaz negyed jobbágytelken élt, ami egyenként 8,75 k.holdas úrbéri járandóságot jelentett. Az öt zsellér ("levélhordó") család pedig 1/8- 1/8-ad jobbágytelken, azaz egyenként 4,37 k.holdas úrbéri járandóságon gazdálkodott.

2. Báró Schmerzing Antalné Jeszenszky Anna birtokán élt:

10 jobbágy és egy zsellér ("levélhordó") család, összesen 5 úrbéri telken, amely 91,87 k.holdat tett ki. Ez azt jelentette, hogy a tíz jobbágycsalád 2/8-ados jobbágytelken, azaz negyedtelken élt, ami egyenként 8,75 holdas úrbéri járandóságot jelentett. Az egyeden zsellér- család a fentiekhez hasonlóan 1/8-adós telken, azaz egynyolcad jobbágytelken élt, amely 4,37 k.holdas úrbéri járandóságot jelentett.

A két birtokon élő 45 család összesen 376 k.hold 300 négyszögöl birtokon gazdálkodott. Viszont a telki- és telken kívüli úrbéres jobbágyföldek összesen 575 k.hold 300 négyszögöl területet jelentettek. Az 575 k.hold 300 négyszögöl és 376 k.hold 300 négyszögöl közti differencia kereken 199 k.holdat tett ki. Ezek voltak az ún. "maradványföldek". (Ez a Vizeki Tallián birtokon 149,21 k.holdat, a báró Schmerzing-féle birtokon pedig 49,82 k.holdat tett ki.).

A fajszi parasztgazdák - az úrbéri járandóságot jelentő 376 k.hold 300 négyszögöl területnek (10 hatnyolcad teleknek) több mint a dupláját, 660 k.holdat követeltek törvényes tulajdonként. Végül is abban egyeztek meg, hogy a 199 k.hold maradványföldet is kiosztják a volt egy féltelkes, harmincnyolc negyedtelkes jobbágycsalád, illetve a hat volt egynyolcad-telkes zsellércsalád között, ami így összesen közel 795 k.holdat jelentett. (Lásd részletesen az összesítésben!)

A két földesuraság tulajdonában maradtak majorsági földek. A fajszi gazdák tiltakoztak ez ellen, hangoztatva azt, hogy ezeket a földeket a két földesuraság a jobbágyságtól foglalta el, mert eredetileg Nemes-Fajszon majorsági szántóföldek nem voltak.

A tagosítás során báró Schmerzingné illetőségeit a falu határának keleti részén hasították ki; Vizeki Tallián József örököseinek illetőségét pedig a község határának nyugati részén jelölték meg. A falu gazdáinak mindezek ellen kifogása nem volt. Csak az ellen tiltakoztak, hogy eddigi jó rétjeiket elvegyék, s azok helyett másutt, s rétnek semmi formában sem használható erdőrészeket adjanak át nekik.

A legelőkkel a gazdák meg voltak elégedve, mert elegendő legelő jutott számukra. Ugyanis a 290 k.holdra kimutatott legelőn kívül az összes földesúri -1336 k.holdas - erdőket is a gazdák állatállománya legeltette. Ugyanis a földesurak Fajszon -az 1757. évi letelepedéstől fogva - semmi legeltetési jognak használatában nem voltak.

A faézás ügyében is tárgyalások folytak a tagosítás során. A két földbirtokos most is azt állította, hogy korábban a jobbágyság faézása kizárólag az uraság kegyelmétől fügött. Valójában a faézás a telepítéstől törvényesen járt a jobbágyoknak, "...mellyet felperes uraságok önhatalmúlag megszorítani, sőt megszüntetni is megkísérletek ugyan, de ez nekik nem sikerült. Ezen ide becsatolt okiratokból kitetszik, hogy nekünk (t.i. a jobbágyoknak - Szerző) nem csak száraz potyadékok, tuskók és vágás után elmaradt vékony ágak jártak, hanem elégtelenség esetén nyers fára is volt igényük, sőt épületfa is illetett minket!" A volt jobbágyok most kijelentették, hogy a faézás fejébe - az uraságok által felajánlott -Királyhegyet nem fogadják el, mert az nem erdő, hanem legelő, melyen csak levágott fa bokrok vannak. Ezt legfeljebb legelőnek kérik. Erdőt csak a Kis-Kolinhegyből és a szálas erdőből adhatnak ki a jobbágyságnak, és pedig egy egész telekre nyolc k.holdjával, vagyis 21 4/8 jobbágyhelyre, egy zsellér, vagyis 1/8-ad helyre, a "mesternek" (tanítónak) 4/8-ad jobbágytelekre, a jegyzőnek szintén 4/8-ad jobbágytelekre, vagyis összesen 22 5/8 helyre, mely így 181 k.hold erdőterületet jelent.

A tagosítást követően a volt jobbágyok megkapták volt úrbéri járandóságukat és a hozzácsatolt maradékföld (vagy remanentiális) birtokrészt. A volt jobbágyok szántóföldjeiket tíz tagban kapták meg (a volt zsellérek pedig 5-7 tagban); rétjeiket pedig a volt jobbágyok négy tagban (a volt zsellérek két tagban), míg káposztáskertjeiket minden esetben két tagban hasították ki számukra.

19. A fajszi Tallián-birtok volt jobb ágyainak 1863. évi jegyzéke. (VeML)

A tagosítással befejeződött az 1848. március 15-én megkezdődött folyamat. Megszűnt a földesúri-jobbágyvilág, s a fajszi német parasztok is saját földjük tulajdonosaivá váltak:

I. Vizeki Tailián József volt telkes gazdái:

1. Eigner János (6. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 14,33 k.hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 k.hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 5,58 k.hold; birtokának váltságdíja: 92 forint 7 krajcárt tett ki.

A tagosítás után birtokában volt: 735 négyszögöl belsőség; szántóföldje volt: tíz tagban 11 hold 071 négyszögöl; rétje: négy tagban 4 hold 537 négyszögöl; káposztáskertje: két tagban 174 négyszögöl.

2. Ifjú Eigner Mihály (40. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12 hold 43 négyszögöl; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,68 k.hold; birtokának váltságdíja: 60 forint 72 krajcárt tett ki.

A tagosítás után birtokában volt: 701 négyszögöl belsőség; szántóföldje volt: tíz tagban 8 hold 979 négyszögöl; rétje: négy tagban 4 hold 907 négyszögöl; káposztáskertje: két tagban 175 négyszögöl.

3. Öreg Eigner Mihály (7. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,08 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,33 hold; birtokának váltságdíja: 71 forint 44 krajcárt tett ki.

A tagosítás után birtokában volt: 723 négyszögöl belsőség; szántóföldje volt: tíz tagban 9 hold 787 négyszögöl; rétje: négy tagban 4 hold 534 négyszögöl; káposztáskertje: két tagban 173 négyszögöl.

4. Eisenackker Keresztély (10. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,24 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,49 hold; birtokának váltságdíja: 74 forint 8 és fél krajcár.

A tagosítás után birtokában volt: 681 négyszögöl belsőség; szántóföldje volt: tíz tagban 10 hold 035 négyszögöl; rétje: négy tagban 4 hold 497 négyszögöl; káposztáskertje: két tagban 154 négyszögöl.

5. Eriinger Mihály (42. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,58 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,83 hold; birtokának váltságdíja: 63 forint 19 krajcár.

A tagosítás után birtokában volt: 741 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 035 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 996 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 188 négyszögöl.

6. Fáth Ferenc (32. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,66 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,91 hold; birtokának váltságdíja: 64 forint 51 krajcár.

A tagosítás után birtokában volt: 691 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 279 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 786 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 169 négyszögöl.

7. Fáth Mihály (30. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,93 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,18 hold; birtokának váltságdíja: 68 forint 97 krajcár.

A tagosítás után birtokában volt: 738 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 515 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 774 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 166 négyszögöl.

8. Frick József (5. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,97 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,22 hold; birtokának váltságdíja: 69 forint 63 krajcár.

A tagosítás után birtokában volt: 713 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 675 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 574 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 168 négyszögöl.

9. Frick Lőrinc (31. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,75 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4 hold; birtokának váltságdíja: 66 forint.

A tagosítás után birtokában volt: 725 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 675 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 179 négyszögöl.

10. Fürstner Ferenc (21. házszám alatt): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 14,18 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 5,43 hold; birtokának váltságdíja: 89 forint 59 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 734 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 11 hold 208 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 377 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 184 négyszögöl.

11. Gácser József (36. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,60 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,85 hold; birtokának váltságdíja: 63 forint és 52 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 703 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 204 négyszögöl; rétje: négy tagban: 4 hold 798 négyszögöl káposztáskert: két tagban 174 négyszögöl.

12. Hartmann Ferenc (2. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,32 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,75 hold; birtokának váltságdíja: 75 forint 40 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 913 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 740 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 683 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 184 négyszögöl.

13. Heimbach Ferenc (37. sz. alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,45 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,70 hold; birtokának váltságdíja: 61 forint 5 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 691 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 5 hold 941 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 821 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 154 négyszögöl.

14. Heimbach Mátyás (20. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,68 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,93 hold; birtokának váltságdíja: 81 forint 34 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 728 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 10 hold 481 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 406 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 179 négyszögöl.

15. Müller Mihály (12. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,28 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,53 hold; birtokának váltságdíja: 74 forint és fél krajcár.

A tagosítás után birtokában volt: 680 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 10 hold 160 négyszögöl; rét: négy tagban 471 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 179 négyszögöl.

16. Rothenpicher Antal (24. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,92 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,17 hold; birtokának váltságdíja: 68 forint 80 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 682 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 549 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 774 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 176 négyszögöl.

17. Sauer Mihály (33. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,1 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,26 hold; birtokának váltságdíja: 70 forint 29 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 707 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 604 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 764 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 191 négyszögöl.

18. Scháffer János (11. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,25 hold; birtokának váltságdíja: 70 forint 12 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 668 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 828 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 483 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 158 négyszögöl.

19. Staudinger Simon (4. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,99 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,24 hold; birtokának váltságdíja: 69 forint 96 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 715 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 668 négyszögöl; rét: négy tagban 636 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 172 négyszögöl.

20. Steininger Tamás (19. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,87 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 5,12 hold; birtokának váltságdíja: 84 forint 48 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 673 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 10 hold 646 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 464 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 185 négyszögöl.

21. Strenner Ferenc ( 9. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,10 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,35 hold; birtokának váltságdíja: 71 forint 77 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 703 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 867 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 509 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 173 négyszögöl.

22. ifjú Strenner János (38. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,46 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,71 hold; birtokának váltságdíja: 61 forint 21 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 678 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 056 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 880 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 159 négyszögöl.

23. Stumpfhauser József (39. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,36 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,61 hold; birtokának váltságdíja: 59 forint 56 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 688 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 8 hold 959 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 888 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 168 négyszögöl.

24. Weisz György árvái (41. házszám alatt): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 24,95 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 17,50 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 7,45 hold; birtokának váltságdíja: 122 forint 92 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 1359 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 17 hold 958 négyszögöl; rét: négy tagban 9 hold 900 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 366 négyszögöl.

25. Weisz Mihály (25. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,73 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,98 hold; birtokának váltságdíja: 65 forint 67 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 707 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 322 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 781 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 184 négyszögöl.

26. Zieger György (3. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,20 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,45 hold; birtokának váltságdíja: 73 forint 42 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 751 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 828 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 688 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 163 négyszögöl.

27. Zimmermann Lőrinc (18. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,76 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,1 hold; birtokának váltságdíja: 66 forint 16 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 673 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 579 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 434 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 174 négyszögöl.

28. Zwisler Balázs ( 8. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,90 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,15 hold; birtokának váltságdíja: 68 forint 47 és fél'kraj-cár. A tagosítás után birtokában volt: 699 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 638 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 569 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 164 négyszögöl.

29. Zwisler István (29. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,94 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,19 hold; birtokának váltságdíja: 69 forint 13 és fél krajcár.

A tagosítás után birtokában volt: 802 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 429 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 828 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 169 négyszögöl.

Vizeki Tallián József birtokán volt ún. "levélhordók":

30. Gácser Ferenc (22. házszám alatt lakott): volt 1/8-ad telkes zsellér; jelenlegi birtoka: 8,41 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 4,37 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,3 hold; birtokának váltságdíja: 66 forint 57 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 819 négyszögöl belsőség; szántóföld: nyolc tagban 5 hold 878 négyszögöl; rét: négy tagban 2 hold 661 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 331 négyszögöl.

31. Konrád János (23. házszám alatt lakott): volt 1/8-ad telkes zsellér; jelenlegi birtoka: 9,22 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 4,37 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,84 hold; birtokának váltságdíja: 79 forint 94 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 836 négyszögöl belsőség; szántóföld: hét tagban 6 hold 707 négyszögöl; rét: négy tagban 2 hold 651 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 288 négyszögöl.

32. Linczmajer Farkas (27. házszám alatt lakott): volt 1/8-ad telkes zsellér; jelenlegi birtoka: 8,48 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 4,37 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,10 hold; birtokának váltságdíja: 67 forint 73 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 832 négyszögöl belsőség; szántóföld: hét tagban 5 hold 957 négyszögöl; rét: négy tagban 2 hold 705 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 263 négyszögöl.

33. StrennerJános (25. házszám alatt lakott): volt 1/8-ad telkes zsellér; jelenlegi birtoka: 9,26 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 4,37 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,88 hold; birtokának váltságdíja: 80 forint 60 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 1250 négyszögöl belsőség; szántóföld: hét tagban 5 hold 908 négyszögöl; rét: négy tagban 2 hold 787 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 316 négyszögöl.

34. Strenner József (28. házszám alatt lakott): volt 1/8-ad telkes zsellér; jelenlegi birtoka: 8,55 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 4,37 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,17 hold; birtokának váltságdíja: 68 forint 88 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 882 négyszögöl belsőség; szántóföld: hét tagban 6 hold 005 négyszögöl; rét: négy tagban 2 hold 641 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 266 négyszögöl.

 

II. Báró Schmertzing Antalné Jeszenszky Anna volt telkes gazdái:

1. Bartl János (16. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,34 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,59 hold; birtokának váltságdíja: 75 forint 73 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 666 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 10 hold 151 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 483 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 177 négyszögöl.

2. Eigner Bernát árvái (44. házszám alatt laktak): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,24 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,49 hold; birtokának váltságdíja: 74 forint 8 és féL krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 752 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 704 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hoLd 974 négyszögöl; káposztás kert: két tagban 157 négyszögöL

20. A fajszi Schmertzing-birtok volt jobbágyainak 1863. évi jegyzéke. (VeML)

 

3. Eigner Ferenc (14. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,15 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,4 hold; birtokának váltságdíja: 72 forint 60 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 650 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 953 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 509 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 181 négyszögöl.

4. Keller Ferenc (45. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,35 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,60 hold; birtokának váltságdíja: 75 forint 90 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 795 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 830 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 895 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 158 négyszögöl.

5. Linczmajer Ferenc (15. házszám alatt): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 14,16 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 5,41 hold; birtokának váltságdíja: 89 forint 26 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 672 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 10 hold 943 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 522 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 185 négyszögöl.

6. Lippert Vendel (13. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,13 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,38 hold; birtokának váltságdíja: 72 forint 27 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 662 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 919 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 506 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 182 négyszögöl.

7. Reiter Ferenc (47. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,61 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,86 hold; birtokának váltságdíja: 80 forint 19 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 812 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 10 hold 579 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 842 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 179 négyszögöl.

8. Steinbach Tamás (17. házszám alatt lakott) :volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,60 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,81 hold; birtokának váltságdíja: 79 forint 36 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 712 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 10 hold 347 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 462 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 183 négyszögöl.

9. Weisz Ferenc (46. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 13,12 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 4,37 hold; birtokának váltságdíja: 72 forint 10 és fél krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 770 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 9 hold 628 négyszögöl; rét: négy tagban 4 hold 870 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 187 négyszögöl.

10. Zíegler Ferenc (43. házszám alatt lakott): volt 2/8-ad telkes jobbágy; jelenlegi birtoka: 12,39 hold; ebből úrbéri járandósága volt: 8,75 hold, maradék vagy remanentiális birtoka: 3,64 hold; birtokának váltságdíja: 60 forint 6 krajcár. A tagosítás után birtokában volt: 682 négyszögöl belsőség; szántóföld: tíz tagban 8 hold 851 négyszögöl; rét: négy tagban 5 hold 007 négyszögöl; káposztáskert: két tagban 163 négyszögöl.

 

Báró Schmertzingné "levélhordó" zsellérje volt:

11. Lauer Farkas (24. házszám alatt lakott): volt 1/8-ad telkes zsellér; jelenlegi birtoka: 8,65 hold, ebből úrbéri járandóság: 4,37 hold, maradék vagy remanentiális birtok: 4,27 hold; birtokának váltságdíja: 70 forint 53 krajcár. A tagosítás utáni birtoka volt: 1168 négyszögöl belsőség; szántóföldje: hét tagban 5 hold 908 négyszögöl; rét: négy tagban 2 hold 496 négyszögöl; káposztáskertje: két tagban 259 négyszögöl.

Az összesítés szerint Fajszon:

a volt Vizeki Tallián József-féle birtokon:

29 volt kontraktuális jobbágy-család és 5 volt "levélhordó" (zsellér) család kapott összesen: 433,59 hold birtokot, melyért lefizettek összesen: 2461 forint 93 krajcár megváltási összeget;

a volt báró Schmertzing-féle birtokon:

10 volt kontraktuális jobbágy- és egy "levélhordó" (zsellér) család kapott összesen: 141,70 hold birtokot, melyért lefizettek az uraságnak összesen: 822 forint 2 krajcárt.235

Az 1859. március 10-én lezárt "Faészi helység Telekkönyve" felsorolta még a "különös birtokokat is":

a tanítóház belsőségét (165 négyszögöl területtel), a templomhoz tartozó telket (125 négyszögöl).

Fajsz község közös területei voltak az alábbiak: 3 hold 572 négyszögöl belsőség; rétek: öt tagban 35 hold 716 négyszögöl, szántóföldek: két tagban (Kenderföldek, Agyaglik) 4 hold 266 négyszögöl; káposztáskertek: három tagban 417 négyszögöl.

Ugyancsak községi területek voltak:

itatók: 1020 négyszögöl; hídmező: 11 hold 778 négyszögöl; Sashegyi legelő: 95 hold 322 négyszögöl; Királyhegyi legelő: 182 hold 083 négyszögöl; összesen: 290 hold 203 négyszögöl.

Utcák, utak és más haszontalanok: 19 hold 768 négyszögöl. A tagosítások során a két földesúri családnak is maradtak birtokai Fajszon:

1. Báró Schmertzing Antalné Jeszenszky Anna birtokában maradt:

  • szántóföldek (Hosszú Osztály, Kistelek dűlőkben): 10 hold 773 négyszögöl;
  • erdő, vágás: 180 hold 343 négyszögöl;
  • legelő (Örsi határ mellett, Ökör-tilos dűlő): 107 hold 122 négyszögöl. (A földbirtokosnő lakóhelye: Felsőörsön volt).

2. Vizeki Tallián József birtokában maradt:

  • belsőség: 400 négyszögöl;
  • szántóföldek: 32 hold 305 négyszögöl (Hosszú Osztály, Kistelek dűlőkben);
  • erdővágás: 832 hold 498 négyszögöl;
  • legelő: Ökörtilos dűlőben 22 hold 648 négyszögöl; Forrás-réten 114 hold területen.

 

A telekkönyv részletes összesítést is tartalmazott:

I. Volt jobbágyoknak (39 család) jutott:

  • belsőség (házhely, udvar, kert): 34 hold 282 négyszögöl;
  • erdei rét: 225 hold 141 négyszögöl;
  • szántóföld: 457 hold 557 négyszögöl;
  • káposztáskert: 7 hold 633 négyszögöl.

II. Volt "levélhordók", zsellérek (6 család) számára jutott:

  • belsőség (házhely, udvar, kert): 6 hold 955 négyszögöl;
  • erdei rét: 19 hold 127 négyszögöl;
  • szántóföld: 45 hold 519 négyszögöl;
  • káposztáskert: 1 hold 896 négyszögöl.

III. Tanító, templom, temető, községi földek:

  • belsőség: 6 hold 532 négyszögöl;
  • erdei rét: 5 hold 443 négyszögöl;
  • szántóföld: 5 hold 244 négyszögöl;
  • káposztáskert: - 459 négyszögöl.

IV. A két uraság birtokában maradt összesen:

  • belsőség (házhely, udvar, kert): 480 négyszögöl;
  • erdei rét: 179 hold 836 négyszögöl;
  • szántóföld: 49 hold 076 négyszögöl;
  • erdő: 1205 hold 411 négyszögöl;
  • legelő: 155 hold 725 négyszögöl;
  • káposztáskert: 1 hold 896 négyszögöl.

Összes birtok együttesen: 1590 hold 528 négyszögöl.

V. Különös birtokok:

  • belsőség (házhely, udvar, kert): 6 hold 532 négyszögöl;
  • erdei rét: 42 hold 858 négyszögöl;
  • szántóföld: 5 hold 244 négyszögöl;
  • legelő: 371 hold 966 négyszögöl;
  • káposztáskert: - 459 négyszögöl.

Az egész határ összesen:

  • belsőség (házhely, udvar, kert): 48 hold 249 négyszögöl;
  • erdei rét: 466 hold 962 négyszögöl;
  • szántóföld: 557 hold 396 négyszögöl;
  • káposztáskert: 9 hold 988 négyszögöl:
  • erdő: 1205 hold 411 négyszögöl;
  • legelő: 527 hold 691 négyszögöl; összesen: 2815 hold 697 négyszögöl.236

A Felsőörsön lakó báró Schmertzing Antalné Jeszenszky Anna, valamint fia: báró Schmertzing Tádé - 1868. szeptember 13-án - a Fajsz község határában lévő összes birtokaikat - szántóföldeket és legelőket 360 holdban megállapított mennyiségben - 25.ooo forintért, örökre és megmásíthatatlanul eladták Fajsz községnek. A vételárat a község részletekben szándékozott kifizetni:

  1. 1869. április 24-én: 10.000 forintot
  2. 1870. április 24-én: 3.000 forintot
  3. 1871. április 24-én: 3.000 forintot
  4. 1872. április 24-én: 3.000 forintot
  5. 1873. április 24-én: 3.000 forintot
  6. 1874. április 24-én: 3.000 forintot

összesen: 25.000 forintot - kamat nélkül.

 

A részletek elmaradása esetén az eladó fél jogosult volt pert indítani a vásárló fél ellen, kivéve, ha:

1. A község egészét tűzi veszedelem érné! - ha

2. Határának felénél többet a fagy vagy a jég tönkretenné! Ebben az esetben a részletek egy évvel eltolódhatnak. A fenti birtok összes adóját - a vásárlás évétől (1868. szeptember 13-tól) már a község fizette. A vásárlási szerződést a község minden családfője sajátkezűleg aláírta, s személyes felelősséget vállalt.23'

A tagosítás befejezésekor - 1884-ben - az eredetileg a szomszédos Vámos községhez tartozó - Alsó- és Felső-kéri-pusztai dűlőket közigazgatásilag és adózás szempontjából Fajsz községhez csatolták. Ugyanis az említett dűlőkben mindössze három vámosi lakos birtokolt 4 hold 1354 négyszögöl szántóföldet, a többi szántóföld a fajszi német gazdák tulajdonában volt. Az említett földek áttelekkönyvezése azonban csak 44 esztendővel később - 1928. május 28-án -történt meg. A vámosi körjegyző a nemesvámosi képviselőtestületi jegyzőkönyvben az alábbi sajnálkozó sorokat jegyezte be: "...Az elődök könnyű szívvel eladogatták ezen pusztai birtokokat idegen községbeli lakosoknak és módot nyújtottak nekik arra, hogy Nemesvámos község határának megcsorbításával a saját községükhöz csatolhassák azokat!"238

A tagosításokkal a Fajsz község német nemzetiségű gazdái földjeik saját tulajdonosaivá váltak. A szinte kizárólagosan mezőgazdaságból élő község határának első részletes felmérése 1895-ben került sor. A folyamatos és állandó erdőírtá-sok jóvoltából a falu mezőgazdaságilag művelhető határa növekedett. Míg 1857-ben a falu határa 1640 k.hold volt, 1895-re a falu határának összterülete már 2105 k.holdat tett ki.

Az 1895. évi felmérés adatait 1897-ben adták ki "A Magyar Szent Korona országainak mezőgazdasági statisztikája" címmel. Ennek adatai szerint:

Fajsz község összterülete 2105 k. holdat tett ki; a gazdaságok száma 52 volt.

A földterület művelési ágak szerint az alábbi volt:

901 k. hold szántóföld (42,8 %), 7 k. hold kert (0,3 k. hold), szőlő 32. k.hold (1,5%), 286 k.hold legelő (13,6 %), 848 k. hold erdő (40,3%), 31 k. hold használ-hatatlan terület (1,5%). Minden föld magántulajdonban volt.

 

Igaerő-fogatok:

10 egyes- és 17 kettes lófogat; 36 kettős ökörfogat; 3 tehénfogat. Állatállomány:

356 db szarvasmarha (ebből 95 tehén), 58 db ló, 468 db sertés, 4 db kecske, 8 db juh, 667 db baromfi, 10 méhcsalád.

 

Gyümölcsfák:

73 almafa, 42 körtefa, 62 cseresznyefa, 166 meggyfa, 4 őszibarackfa, 2 kaj-szibarackfa, 414 szilvafa, 50 diófa, 21 mandulafa, 1 gesztenyefa, 37 eperfa, összesen: 872 db gyümölcsfa volt a községben.239

Az 1900. évi országos népszámlálás nem foglalkozott a mezőgazdaságból élő népességgel, csupán az iparból élőket regisztrálta. Ezek szerint 1900-ban Fajszon iparban volt kereső 3 férfi és 1 nő. Ebből önálló iparos volt: három; szolga: egy fő. Segéddel azonban csak egy iparos dolgozott, a másik két iparos nem tartott segédet. A négy iparral foglalkozó közül egy foglalkozott gépgyártással, három pedig vendéglátással. Iparral egy személy foglalkozott a községben mellékesen.240 Az 1910. évi országos népszámlálás már részletesen kitért a mezőgazdaságban . élő és dolgozó lakosságra is. Ennek adatai szerint Veszprémfajszon (= 1909: Fajsz helyett Veszprémfajsz a község hivatalos neve!)

- a keresők száma: 152 fő volt (eltartottaké: 137 fő),

összesen: 289. ebből:

mezőgazdaságban voltak keresők: 141 fő (eltartott: 119 fő);

iparban voltak keresők: 3 fő (eltartott: 9 fő);

közszolgálatban voltak keresők: 1 fő (eltartott: 9 fő);

házicseléd volt: 2 fő (eltartott: -);

egyéb kereső volt: 5 fő (eltartott: -).

A mezőgazdaságban keresők közül 106 személy volt férfi és 35 nő; a mezőgazdaságból eltartottak közül: 43 fő volt férfi és 76 nő. A birtokviszonyok - a kor országos viszonyaihoz képest - kielégítőek voltak:241

  • 100 k.holdon felüli birtok a községben nem volt;
  • 100-10 k. hold közti birtok volt: 41;
  • birtok nélküli napszámos volt: 1 család;
  • mezőgazdasági cseléd volt: 28 kereső és 12 eltartott.

Egy másik statisztikai összeállítás adatai szerint 1910-ben Veszprémfajsz község összlakossága: 298 lélek volt, ebből:

  • őstermelésből élt: 260 fő (90 %), ebből kereső: 141 fő (92,8 %);
  • iparban dolgozott: 12 fő (0,4%), ebből kereső: 3 fő (1,9%);
  • egyéb: 17 fő (0,6%), ebből kereső: 8 fő (5,3%).

 

2. FEJEZET:

A községi vízvezetékrendszer kiépítése (1896-1897)

A maga nemében egyedülálló építkezést a község történetének egyik legsúlyosabb tűzkatasztrófája indította el. A tűzvész 1894. július 30-án hétfőn délután indult el a Kálvária-hegyhez vezető úttal szemben álló községi kanászházból. A "Veszprémi Független Hírlap" 1894. augusztus 4-i számában az alábbi riport olvasható a katasztrófáról: "...Tűzvész Fajszon. Hétfő délután nagy szélvész mellett kigyulladt a szomszédos Fajsz községben a kanászlak, s a lángok félóra alatt

tizenhét lakóházat, tizenkilenc melléképületet, s minden behordott eleséget (t.i. gabonát, takarmányt - Szerző) felemésztettek. A nép kinn dolgozott a mezőn, s így oltásról szó sem lehetett. A tűz a kanász gyermekeinek vigyázatlanságából eredt. A kár mintegy 40 ezer forintot tett ki, de ennek fele biztosítva volt!"

21. A vízvezeték műszaki tervének első oldala. (1896). KöDi. Vüi. lg. Viköi. Ttr. Szfvár.

 

A súlyos tűzkár abból is adódott, hogy a község egész eddigi története során állandó vízhiányban szenvedett. Ez nemcsak a lakosságra, a nagyszámú állatállománya, de tűzoltás nehézségeire is vonatkozott. Az állandó vízhiány - párosulva egy a fentiekhez hasonló véletlenből, hanyagságból adódó tűzvésszel -állandó rettegésben tartotta a lakosságot.

. Kétségtelen, hogy az 1894. július 30-i tűzvész is hozzájárult ahhoz, hogy a községi előljáróság és a lakosság közös gondolatából született meg a gondolat ebben a kicsiny községben egy korszerű vízmű- és vízvezeték-rendszer kiépítésére. Bizonyosra vehető, hogy a gondolat kialakulására hatással volt, hogy ugyanezen esztendőkben kezdték meg Veszprémben, Pápán és Sümegen is a vízvezetékrendszer kiépítését!

A községi előljáróság - a Veszprémi Takarékpénztár igazgatójának, a 900 katasztrális holdas vámosi földbirtokosnak, valamint a vámosi kerület országgyűlési képviselőjének, dr. Óvári Ferencnek hathatós támogatásával - 1895-ben pályázatot hirdetett meg a vízvezeték-rendszer kiépítésére. A beérkező öt pályázat közül az előjáróság Berdenich Győző mérnök, vízvezeték- és csatornamű építési vállalkozó (Budapest, VII. kerület, Óvoda utca 22. sz.) ajánlatát fogadta el, aki 1896 májusában megküldte a kiépítendő vízvezeték-rendszer "Műszaki leírását" is.212 A rendkívüli alapossággal kidolgozott tanulmány a "Műszaki értelmezése a Faesz község részére tervezett vízvezetéknek" című bevezető részében az alábbiakat taglalta: "...Faesz község megtisztelő megbízásának: rendszeres vízvezeték tervezésére - örömmel felelek meg -, örömmel azért, mert a községnek eme törekvése szintén némi tanúbizonysága annak, hogy hazánk határozottan a haladás terén van, és már nemcsak nagyobb városok, de már kisebb községek is, -culturalis közintézmények létesítésén fáradoznak."

A bevezető rész nagy alapossággal megindokolta a vízvezeték kiépítésének okait is: "...Faesz község - Veszprém várostól kb. 8 km-nyire + 335 m. Adria feletti átlagos magasságban, sziklás-, minden fertőzéstől ment altalajon, a 375 m. Adria feletti magas, a Balatonra gyönyörű kilátással bíró Kálvária északi nyúlványán, gerincz-magaslaton épült. Szép, rendezett község, kb. 300 leieket számláló, kiváló szorgalmas, a haladásnak hódoló, jómódú földmíves lakókkal. A község azonban, daczára egészséges, kies fekvésének, már fennállása óta -a vízellátás tekintetében - kiváló nyomorral küzd. Az egész - 50 lakóépületet számláló - községben dacára az ismételt költséges kutatási, stb. kísérletezésnek, kút - és így belterületén - minden víz nélkül áll, s a lakosság arra van kényszerítve, hogy a község északi végétől kb. 1 km-nyire, a szántók között, a községnél kb. 10 m-nyire mélyebben fekvő katlanból fakadó forrásból lajtokkal fedezze vízszükségletét! Hogy ez milyen súlyos teher a községre nézve, ha figyelembe vesszük a nagy marha állományt, az bővebb magyarázatra nem szorul-, de különösen nyomasztóvá válik ezen állapot, midőn zord időjárás, szélfúvások, stb. alkalamával a forrás megközelítése némelykor napokon át lehetetlenséggé válik, és ilyenkor a község teljesen víz nélkül áll! Ezért a község részéről tehát nem csekély fontosságú a víznek hozzáférhetőbbé tétele, de még tűzbiztonsági szempontból is, mert már nem egyszer volt a község oly vészterhes helyzetben, hogy a pusztító elemmel szemben teljesen tehetetlenségre volt utalva!

Ezen visszás állapotnak megszűntetése már régebben foglalkoztatja a község lakóit, s tényleg meg is ragadták az alkalmat most, a Veszprém városi vízvezeték építésekor, a vízellátási kérdés helyes és célszerű megoldására, s a községi előljáróság megtisztelő felszólításának megfelelve készítettem az 1-7 rajzlapokon főbb alkatrészeiben ábrázolt és a mellékelt részletes előmérettel előirányzott — vízvezeték tervet, ezeknek előrebocsátása után átmegyek tervezetemnek rövid értelmezésébe:

22. A vízvezeték műszaki terveiből: vízmedence alaprajza.(KöDi. Vüi. lg. Viköi. Ttr. Szfvár.) 23. A vízvezeték műszaki terveiből: régi kőkút-forrás.(KöDi. Vüi. lg. Viköi. Ttr. Szfoár.)

 

A./ Vízbeszerzési hely

Mindenekelőtt a vízbeszerzés kérdését hozzuk tisztába. A község távol környékén, a község beépített területénél magasabban fekvő vízbeszerzési hely rendelkezésre nem állván, természetesen első sorban - a bevezetésben már említett mélyen fekvő forrásra, illetve forrásokra kellett tehát figyelmet irányítani.

Két - láthatóan a talaj színe fölé bugyogó forrás áll rendelkezésünkre, melyekből a jelentékenyebb az Ányos-forrás. Ez a falu északi végétől, északi irányban mintegy 1 km távolban, a faeszi, vámosi és káptalani szántók határa által képezett szögletben, ezek által mintegy 6-8 méter magasságban körülvezetett katlanban ered. Vízszíne - az eszközölt lejtmérési adatok szerint - 3,6 méterrel fekszik mélyebben a forrástól 750 m-nyire + 331,6 méter Adria színe fölötti magasságban fekvő templom küszöbénél, mely utóbbi egyúttal a község legmélyebb pontja is, miután innen a talaj (Főutca) szintje egyenletesen emelkedik + 338 terepmagasságig.

24. A vízvezeték műszaki terveiből: tolózár kamra metszete.

(KöDi. Vüi. lg. Viköi. Ttr. Szfvár.)

 

25. A vízvezeték műszaki terveiből: víztorony.

(KöDi. Vüi. lg. Viköi. Ttr. Szfvár.)

 

Ezen Ányos-forrás évszázad óta ismeretes állandó, meglehetősen bő vizér, mely a kitisztított forrás-katlanban megejtett vizsgálódások szerint a mélyebb rétegekből bugyog fel, mit állandóhőmérséklete (: 9 és háromnegyed fok Celsius:) is igazol. Csapadék területe kiváló nagy lehet és valószínűleg a messze környékbe terülő Bakonyig vezet. Jóllehet, hogy állandóbb és hosszabb időn át tartó megfigyelésekkel nem támogathatom állításomat, mégis kétségtelennek tartom, hogy e forrás állandó bőségű is, mert: kb. 2 hónap óta tartó megfigyeléseim és méréseim szerint a vízbősége sem száraz, sem esős idők által még eddig be nem folyásoltatott, de a község vénei sem emlékszenek arra, hogy e forrás vize, illetve a kizárólag általa táplált patak valamikor is észrevehetően apadt volna. Többszöri méréseim (akolással és mérőgáttal) állandóan két és fél másodperczliter = 150 liter perczenkénti vízbőséget állapítottak meg. Tekintve, hogy ezen mennyiség meghaladja a következők szerint az ötszörösét a község vízellátására szükségelt mennyiségnek, - e forrást nyugodtan ajánlhatni a létesítendő vízvezeték céljaira, annál is inkább, miután a forrás által szolgáltatott víz minőségileg is kifogástalan, teljesen színtelen, szagtalan, kellemes és üdítő ízű, s e tekintetben előreláthatólag a folyamatban lévő vegyi vizsgálat sem fog aggályt támasztani.

Létezik még egy másik forrás az Ányos-forrástól délkeletre mintegy 500 méter távolban és 10 méterrel mélyebb terepszínnel bíró völgyben — az alig észrevehető mennyiséget szállító "régi kőkút forrás" -, melynek vize - az előbb említett és ide gravitáló Ányos-forrás patakjával együtt, egy itt létesített tóba, és innen - egy a község keleti határán végig csergedező patakban folyik tovább.

Ezen régi kőkút forrás - egy 1,85 m mély, valamint 1,45 x 1,45 méter területű négyzetes kőfalazatú aknával van foglalva, és a község leginkább ebből és a közvetlen közelében létesített kiváló bő vizű vedres kútból -tekintve, hogy közelebb fekszenek a községhez, mint az Ányos-forrás -. fedezi vízszükségletét, miután ezeknek vize is - ámbár nem állandóan - kifogástalan minőségű. Ezen vízbeszerzési helyek állnak rendelkezésre, s mielőtt ezeknek a vízvezeték céljaira való mikénti felhasználás tárgyalásba bocsátkoznék - foglalkozzunk mindenekelőtt a VÍZSZÜKSÉGLET kérdésével. A községnek vízfogyasztó adatai a következők:

a lakosság száma: 300 lélek;

szarvasmarha: 500 db;

kisebb marhaállomány: 500 db.

 

26. A vízvezeték műszaki terveiből: alacsony kútoszlop.

(KöDi. Vüi. lg. Viköi. Ttr.Szfvár.)

 

Ezeknek részére kell a vízvezetéknek vizet szállítani, megjegyezvén, hogy a jelzettek oly maximális létszámok, melyeknek túlhaladása évtizedek óta nem észleltetett, de tekintve a községnek lakossági gyarapodás elleni szervezetét - számba vehető szaporulat, s így nagyobb vízfogyasztó tényezők nem is igen várhatók.

Ezek szerint előirányzatom maximálisan:

300 személynek naponként és fejenként 40 litert, tehát összesen: 12.000 lrt;

500 nagy szarvasmarhának naponként és fejenként 50 liter számolva: 25.000 lrt;

500 kisebb szarvasmarhának naponként és fejenként 10 liter számolva: 5.000 lrt.

 összesen: 42.000 lrt.

 

azaz 42 köbméter - 420 hektóliter vizet.

Ezen vízszükségletnek kell tehát a létesítendő vízvezetéknek megfelelni.

Kétségtelen, hogy az eddig mindig vízhiánnyal küzdő lakosság - a víz tekintetében is kiváló takarékossághoz van szoktatva, s így távolról sem fogja a fent előirányzott mennyiséget szükségelni, mégis óvatosság szempontjából mindjárt alapjában a fenti nagy munkaképességre terveztem a művet, mert ez irányba takarítás (takarékosság - Sz.) nem volna ésszerű és esetleg kiváló kellemetlen tapasztalatra juttathatna..."

A terv szerint az Ányos-forrás vizét - a forrás foglaló aknából, kívül-belül zománcozott és kb. 700 m hosszú kőagyagcsővezetéken a templomtól keletre, a mostani tó felé lejtőn épülő gyűjtő - helyesebben - közlekedő medencébe szándékoztak vezetni, ahol a víz a terepviszonyokhoz mért - fenekével 9 és fél méterrel mélyebben fekvő aknában elhelyezett "vizkosra" esik. "...A kos az adott esésnek és víztömegnek megfelelő munkaképességgel - egy részét a ráesett víznek a főcsőbe, és ezen át a medenczébe nyomja, míg a tova nem szállított munkavíz - a kosból - a kosaknával összefüggőleg létesített szívó-aknába, és innen a patakig vezető lefolyó-vezetékbe jut.

A kosaknával összefüggőleg, illetve a fölé van a szélmotor is tervezve, melynek szivattyúja a kosaknába nyer elhelyezést. A szivattyúnak kétfelé ágazó szívó csöveinek egyik ága a már említett szívó aknába, a másik a Kőkút-forrás aknájába vezet, míg a nyomócsöve az aknán kívül czélszerű módon - vízkos nyomócsövével egyesülve - a községi főcsőbe, illetve medenczébe vezet... A vízkos és szívóakna fölé - egy megfelelő méretű - a gépészeti berendezést védő gépházikó fog épülni, melynek tetőzete fölé lesz felállítva a szélmotor torony-állványa. A szélmotor az ismert legjobb 'Halladay' szerkezet, s annak, valamint a toronynak szerkezete a részletes költségelőirányzatban van bővebben leírva. A torony magassága olyként van tervezve, hogy az a környék összes épületeit még jelentékenyen felülhaladja és felállításra választott hely egy a szélnek leginkább exponált forduló.

A VÍZMEDENCE. A vízmedence a vízerőteleptől kb. 700 m távolságban, a község másik végén, a Kálvária-hegy oldalába lesz elhelyezve + 350 m legmagasabb vízszinnel, illetve feneke 347,5 m szintben fog feküdni. A medencze mint végmedencze van tervezve és berendezve olyként, hogy abba a községben fel nem használt felesleges és az éjjeli víz fog nyomulni - tartalékot képezvén - a nap azon szakaszaira, midőn a fogyasztás kiváló nagy, pl. az általános marha itatások, tűzesetek, s más rendkívüli fogyasztási esetek alkalmával. Nagysága - tűzesetekre való tekintettel 50 köbméter űrtartalomra tervezett. Hossza az alapokban 7,10 m, szélessége 6,55 méter. A legmagasabb vízállás 2,5 m. A hegy oldalába lesz süllyesztve és megfelelő vastag földréteggel leborítva, hogy a benne lévő víz a külső hőmérséklet befolyásai ellen lehetőleg védve legyen... A vízmedence magassága, fekvése olyként terveztetett, hogy a község legmagasabb pontjain is legalább még egy atmosphéra túlnyomás létezzék és tűzeset alkalmával megfelelő erős vízsugár álljon rendelkzésre.

A CSŐHÁLÓZAT ÉS FELSZERELÉSE:

A vízerőtelepből - egy 80 mm átmérőjű öntöttvas nyomócső vezet a község utczáján végig a vízmedencébe. Ezen főcső mérete - a község tűzbiztonságára alkalmazandó tűzcsapokra való tekintettel választatott íly bőre, mert kisebb méretű cső a jelen esetben tervezett nyomás mellett már nem volna képes két tűzcsap részére elegendő mennyiségű vizet szállítani a medenczéből. Az összes csővezetékek másfél méternyire a talaj alá lesznek fektetve. Fel van szerelve a főcső hat darab altalaj tűzcsappal, 3 db tolózárral és 2 db fagymentes szeleppel. A főcső a Főutcza közepén fog vezetni, s arra az altalaj-tűzcsapok - megfelelő idomdarabokkal közvetlenül reászerelvék, hogy a 26 méter széles utcza bármely oldalán, esetleg a házak mögött létező pajtákban támadó tűz-esetben a lehetőség szerint legközelebb feküdjenek a tűzeset helyéhez... A község két végére - kívánság szerint - két darab közkút terveztetett, a ma ismert legjobb, legújabb a veszprémi vízvezeték építésénél alkalmazott szerkezettel. Ezen kívül terveztetett a víznek minden egyes házba való bevezetése a költségelőirányzatban részletezett módon és felszereléssel.

VÉGSZÓ:

Az egész mű teljesen üzemképesen elkészítve 15.125 forint 88 fillérre van előirányozva, és 4-6 hét alatt teljesen üzemképesen elkészíthető. E vízvezeték létesítése által Faesz községe oly közhasznú intézményt nyerne, mellyel eddigelé hazánkban még egy község sem, de csak igen kevés város is dicsekedhetik, s melyre a község lakói és ivadékai is büszkék fognak lehetni! E terv megvalósításával nemcsak az évszázad óta e községben uralkodó vízcalamitásnak volna egyszer s mindenkorra véget vetve, de az ezen kérdés megoldásával kapcsolatos előnyök a község lakóira oly jelentékenyek, hogy a vízvezeték-műbe fektetett tőke - egyhamar - compensálást is nyerendhet, annál inkább, miután e vízvezeték üzeme költséget nem is igényel. Tényleg azonban a vízvezeték létesítésével támadó számos előnyt csak akkor fogják kellően méltányolni, ha azok élvezetébe lépnek, s csak akkor fognak tényleg valóban meggyőződhetni, hogy mily kiválóan jól és bölcsen cselekedtek, midőn e művet megvalósították, melyért még utódaik is mindenkor hálával telten fogják áldani.

Budapest-Veszprém, 1896. évi május hóban.

Hainbach Ferencz községi bíró Berdenich Győző"

 

A "Veszprémi Független Hírlap" 1896. május 30-i számában már közölte a maga nemében egyedülálló hírt: "..Vízvezeték Faiszon. A Faisz szomszédos községünk részére készített általános vízvezetéki tervek e hét folyamán vizsgáltattak felül a magyar kormány által kiküldött főmérnökkel, ki azokat rendben találván, elfogadásra ajánlotta. Az egész mű 15.000 forintba fog kerülni, így minden ház tulajdonosa haszonbért 50 esztendeig l-l forintot fog törlesztésre fizetni. Minden házhoz be fog vezettetni, s bő és kitűnő vizet fognak nyerni. A gyors elintézés és pénszerzésről a kerület országgyűlési képviselője, dr. Óvári Ferencz úr gondoskodik!"

1896. június 15-én összeült a veszprémfajszi községi képviselőtestület: Heinbach Ferenc községbíró, Fáth Ferenc helyettes-bíró, Bauer György és Czigler Mihály községi előljárók, Müller Ferenc, Czigler György, Steinbach István, közép Strenner Ferenc, Szauer Ferenc, Kropf Ferenc, Eigner Simon, Czwizler Ferenc, Linczmayer Ferenc képviselők, valamint Mészáros Imre körjegyző. Jelen volt még Cseh Béla uradalmi ispán a veszprémi káptalan részéről. "...Az elnöklő bíró Heinbach Ferencz megnyitván az ülést constatálja, hogy a mai közgyűlésre a meghívás szabályosan megtörtént, valamint azt, hogy a képviselőtestület összes tagja jelen van. Ezután felteszi szavazás alá a kérdést:

a) A község részére tervezett vízvezeték létesítését akarja-e?

b) A vízvezeték létesítésénél felmerült munkálatokra 15.000 - azaz tizenötezer- forintnyi költséget megszavazza-e? A feltett kérdésekre "nem"-mel szavzott Cseh Béla uradalmi ispán úr; "igen"-nel szavazott minden képviselő a névszerinti felhívás és zsavazás útján, beleértve Mészáros Imre körjegyzőt is."

Az 1896. november 7-i ülésen a község megkötötte a szerződést Berdenich Győző mérnök építési vállalkozóval, melyre a teljes képviselőtestület újra egyhangúlag "igen"-nel szavazott.

A "Veszprémi Független Hírlap" 1896. november 17-i számában már közölte a további fejleményeket: " ...A fajszi vízvezeték. A kulturmérnöki hivatal leküldötte a fajszi vízvezetékre vonatkozó terveket vármegyénk alispáni hivatalához, hol azok közszemlére lesznek kitéve egész deczember 20-áig, s a forrásvizek tulajdonjogának és használatának megállapítása czéljából leendő tárgyalás a vármegye alispánjának vezetése alatt Faiszon 1896. évi deczember 21-én délután 2 órakor fog megtartatni. A részleges vízmű akkorra már a vízvezeték vízét szolgáltatni fogja, miután az 500 hektoliteres vízmedencze egész a boltozásig, s a főcsőfektetés is megtörtént; a házibevezetések pedig, melyek dr.Óvári Ferencz országgyűlési képviselő nemeslelkű áldozatkészségéből létesültek, a jövő hét folyamán fognak elkészíttetni!"

1896. december 12-én újabb községi képviselőtestületi ülést hívtak össze, amely alkalommal - a képviselőtestület tagjain kívül - jelen volt még dr. Kőszeghy József a veszprémi káptalani uradalom ügyvédje, valamint Cseh Béla uradalmi ispán a veszprémi káptalan képviseletében. A szerződés újbóli ismertetése után ismét személyes szavazásra szólították fel a jelenlévőket. A képviselőtestület tagjai újra "igen"-nel, a veszprémi káptalan két jelenlévő képviselője pedig újra "nem"-mel szavazott. Miután a szerződést ismét nagy szótöbbséggel megszavazták, határozatot hoztak, hogy a község a "Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egysülettől" felvesz 14.550 forint kölcsönt, úgy, hogy az első tíz évre 3%-os, azt követően pedig 2 %-os kamatot fizetnek. A kölcsön fedezetéül Fajsz község összes vagyonát, pótadóját és közjövedelmét lekötötték.

A "Veszprémi Független Hírlap" 1896. december 12-dik számában már a nap folyamán értesítették az olvasóközönséget, hogy "A fajszi vízvezeték ügyében a község legközelebb tartott ülésén - melyen a kerület derék országgyűlési képviselője, dr. Óvári Rencz úr is részt vett - elhatároztatott a vízvezetéki kölcsönre a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól 14.550 forintot felvenni, mely összeg 5 forint 35 krajczár kamattal 50 év alatt fog letörleszteni. Valóban oly csekélység e kis teher, hogy a vízvezeték áldásával szemben szóba sem jöhet!"

1897. február 19-én - a budapesti m. kir. Kulturmérnöki Hivatal 441-1897. sz. alatt tett előterjesztésére a Veszprém megyei főjegyző kiadta az engedély jogerősítését. Röviddel ezt követően - 1897. május 8-án Veszprém vármegye alispánja helyett a megyei főjegyző kiadta a vízvezetékre az "Engedély" okiratot. Ennek értelmében az engedélyezett forráshelyek a következők: Ányos-kút, Tallián-kút és a Vedres-kút. Az Ányos-kútnál lévő forrás-telep két részből kellett, hogy álljon: egy 1,80 m átmérőjű, kör keresztmetszetű kútaknából, valamint egy 1 m széles és 1,2 m hosszú gyűjtő medencéből. A Tallián-kúti akna méretei a következők: 1,4 m hosszú, 1,4 m széles és 1,9 m mély; a szívó cső úgy volt benne elhelyezve, hogy annak szűrője a forrás fenekéig ért. A Vedres-kút aknája egy 2 m átmérőjű, körkeresztmetszetű, 7,8 m mély kút volt, melybe a szívócső a vízszin felett ágazott be, szűrője pedig szintén a forrás fenekéig ért. A gyűjtőaknának a kosakna mellett kellett lenni, s állt egy körkeresztmetszetű, 2 m átmérőjű és 2,5 m mély, falazott és beboltozott tartályból. A kosakna tartalmazott egy szélmotor által hajtott szivattyút és egy vízemelő kost. A gépeknek olyan teljesítménnyel kellett rendelkezniük, hogy 420 hektoliternyi vizet tudjanak 24 óránként a víztároló medencébe felemelni. A Kálvária-hegyen épült vízmedence két - 5 m hosszú és 2 m széle - kamrából kellett, hogy álljon, melyek egymással két 1,2 m széles boltnyílással vannak egymással összekötve... A kamrák 2 m magasak és bebolto-zottak, valamint szellőzőkkel ellátottak kellettek hogy legyenek. A kamrák előtt egy 2,3 m átmérőjű, körkeresztmetszetű torony épült fel, melyben a nyomócső betorkolása, a túlfolyási cső és az ürítő cső helyezkedett el. A szűrővel ellátott tápláló cső az egyik kamrában a nyomócsővel ellenkező oldalon torkollott ki. A vízmedencét 1 m vastag földréteggel fedték be, hogy az időjárás viszontagságai ne érhessék.

A vízvezető csőhálózat három főrészből állt: 1./ Csővezeték az Ányos-kúttól a gyűjtő aknáig, mely 150 mm-es belső átmérőjű csövekből állt. Összes hossza: 660 méter. 2./ A szívó csővezeték a Tallián- és a Vedres-kúttól a kosaknáig 60 mm belső átmérőjű csövekből állott, hossza pedig 240 m volt. 3./ A községbe és a vízmedencébe vezető főcső-vonal 80 mm belső átmérőjű csövekből állt és 700 m hosszan húzódott. Ezen főcső vonalból ágaztak ki a csapokat tápláló mellékcső vonalak, melyek a szükséghez képest tetszés szerinti mértékben és hosszúságban épültek ki.

A vízelvezető csatornahálózat a házakból kivezető nyílt mellékcsatornákból és a Királykúti-érig - a községen végig húzódó főcsatornából. A főcsatorna a község közepén vonult végig a templomig, hol lekanyarodott a völgy felé, és a kosakna mellett elvonulva a Királykúti-érbe szakadt. E csatorna 4 m széles és teknőalakú, összes hossza elérte a 620 métert.243

Az 1899. július 29-i községi képviselőtestületi ülésen újra szóba került a vízvezeték ügye. Berdenich Győző vállalkozó ugyanis nem teljesítette pontosan a szerződésben megfogalmazottakat. "... A vízvezeték mű szerződés szerinti kiigazításán békés úton Berdenich Győző vállalkozóval teljesíttetni ismételt felszólítások és sürgetések daczára sem sikerült, a községi bíró kéri ennélfogva a képviselőtestületet, hogy a vállalkozó elleni perindítás iránt intézkedjék!" Ezért Szauer Ferenc községi bíró indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a vízvezetéki mű teljes kiépítése és helyreállítása céljából Berdenich Győző vállalkozó ellen pert indít, és a mű teljes, szerződésszerinti kiépítésére, vagy a vállalt összegnek 5.000 - azaz ötezer - forinttal való leszállítására kéri a vállalkozót a bíróság által köteleztetni. A községi előljáróság az ügy vitelével dr. Illés Dezső veszprémi ügyvédet kérte fel.

Az ügy további fejleményei - pillanatnyilag - ismeretlenek. A "Veszprémi Ellenőr" című veszprémi hírlap 1900. január 20-i számában durva hangú kirohanás hajtott végre - "A veszprémi takarékpénztár hiénája" címmel dr. Óvári Ferenc ellen. Miután a cikkben a veszprémfajszi vízmű- és vízvezeték-rendszer ügye is szerepelt, Szauer Ferenc községi bíró, Czwizler Ferenc helyettes-bíró, idős Strenner József előljáró és Boldizsár Sándor körjegyző - 1900. január 25-re -rendkívüli képviselőtestületi ülést hívtak össze. Miután az ülésen ismertették a fentemlített mocskolódó hangvételű újságcikket, a közgyűlés az alábbiakt látta szükségesnek közölni: "...A faészi vízvezetéket nem dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, hanem maga a község csináltatta, mégpedig törvényhatósági jóváhagyás mellett, a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól felvett 14.550 forint költséggel. A vízvezeték tehát nem afféle 300-400 forintos vízi mű - mint ahogy a cikk írója állítja! -, hanem egy minden tekintetben modern kulturális közintézmény. A mű a vállalkozótól átvéve még nincsen, a felülvizsgálat azonban már a kulturmérnökség kiküldöttjének közbenjöttével már megtörtént, és ami hiányok a felülvizsgálat alkalmával konstatáltak, azok vagy a vállalkozó által lesznek a közeljövőben pótlandók, vagy a vállalati összegből visszatartott jelentékeny összegből fognak esetleg más által pótoltatni! Ezen 14.550 forint költségen felül meg kellett volna még a község lakosait terhelni a víznek a magánházakhoz való bevezetésénél szükséges belső felszereléseknek költségeivel is, hogy azonban ezen költségek a község lakosait ne terheljék, dr. Óváry Ferencz országgyűlési képviselő úr volt az, aki az összes magánházaknál, az iskolánál és a tanítói laknál végzett belső felszerelések költségeit magára vállalta és bízta tudomásunk szerint, a vállalkozónak csupán ezekért a munkálatokért 700 forinton felül fizetett. Azonkívül nevezett képviselő úr a számtalanszor tartott helyszíni tárgyalásokon mindig jelen volt, a község érdekeit a legönzetlenebbül, a legodaadóbban támogatta, de soha ezekért a községtől díjat fel nem vett. Mindezek oly érdemek, a szellemi és anyagi támogatásnak oly kiváló példái, amilyenekhez hasonlókkal az életben a legritkább esetben találkozunk, és amely érdemeknél fogva dr. Óváry Ferencz községünk országgyűlési képviselője érdemessé lett Faész község minden polgárának elismerésére és hálájára! Ami az újság közlemény azon részét illeti, mintha dr. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő úr a községi képviselőtestülettel megbízatta volna magát a tagosítási munkálatokkal, és ezért nyolc-tízezer forintot kapott volna a községtől, erre nézve kijelenti a közgyűlés, hogy erről tudomása nincsen! Kijelenti, hogy a község határa tagosítva nincsen, hogy tagosításról eddig még soha képviselőtestületi gyűlésen szó sem volt, tehát tagosítási költség czímén a község soha egy fillért sem fizetett ki.

A közgyűlés kimondja, hogy ezen fenti határozat a "Veszprém Hírlap" veszprémi lapokban közzététel által nyilvánosságra hozassák, és ennek eszközlésével a körjegyzőt megbízza!"

Miután a vízmű elkészült, s volt víz bőven, az 1900. március 31-i képviselőtestületi közgyűlésen elrendelték a községi tűzoltóság megszervezését -Czigler Ferenc parancsnoksága alatt.

A községi képviselőtestületi jegyzőkönyv utolsó bejegyzései az 1902. évben szerepeltek utoljára (költségvetési ügyekben). Az ezt követő 46 évből hiányoznak a képviselőtestületi jegyzőkönyvek (hiányuk okai ismeretlenek!), s folytatásuk csak az 1948 március - 1950. májusból ismert. Hiányuk pótolhatatlan veszteség a község történetének megírásakor!!

A nagy költségekkel járó községi vízvezeték-rendszer kiépítésének jelentőségét csak akkor érthetjük meg igazán, ha említést teszünk arról, hogy a vízvezeték kiépítése előtt tíz esztendővel Fajsz község lakói - 1886-1887 között - templomot építettek falujukban, ugyancsak saját költségükön, kereken 15.000 forintért. (Erről a részletes leírás a következő fejezetben olvasható!)

1897 áprilisában - a "Veszprémvármegye" c. hetilap 1897. április 11-i riportja szerint - komoly károk érték a fajszi vízművet: "...A múltheti óriási szélvihar nagy kárt okozott a faészieknek (sic!). Vízvezetékük szélmotorjának nagy Halladay-kerekét az orkán lecsavarta állványáról és mintegy három kilométernyi távolságra magával sodorta. Másnap, a fák közt fennakadt vitorlás kereket nem tudták visszatenni helyére, hanem kénytelenek voltak a szükségbeli petróleumgéphez fordulni. Harmadnap azonban már ismét vidáman látták a jó faésziek büszkeségüket, a hatalmas szélkereket megszokott helyén méltóságosan forogni."

Alig fejeződött be a községi vízvezeték-rendszer kiépítése, a fajszi lakosság már újabb nagy beruházásokkal akarta községét fejleszteni-szépíteni.

A "Veszprémvármegye" című hetilap 1897. június 6-i száma az alábbiakat írta Fajszról: "...A haladó Faész. Élelmes emberek a faésziak. A múlt évben csináltatták meg a vízvezetéküket, amely pompásan bevált, olcsó és friss vízzel látván el a falut. Felbuzdulva a vízművek sikerén, most elhatározták a derék faésziek, hogy falujukat villamosan (sic! - azaz villamossággal) fogják megvilágítani. Már keresik is a vállalkozót, aki a terveket elkészítse. A kivitellel e téren is Berdenich Győző mérnököt fogják minden valószínűség szerint megbízni, akinek a vízművek sikerült voltában is oroszlánrésze van." A fentiek után az újságíró tréfálkozó hangnemben folytatta írását: "...Ha Faész ilyen rohamos lépésekkel halad, unokáink még megérhetik, hogy Veszprém csak kisded elővárosa lesz Nagy-Faésznak, mely a régi Velencze mintájára bizonyára egy kis arisztokratikus köztársasággá fog alakulni, élén III. Zaun Mátyás dogéval!"

Szinte egyidejűleg a fenti cikkel, a "Veszprémi Független Hírlap" is közleményt tett közzé 1897. június 5-i számában "Egy minta község" címmel: "...Faész község elhatározta, hogy miután már vízvezetéket csináltattak, most acetylén-gáz világítást akarnak berendezni!"

Találó volt az újságíró címadása! Valóban "...egy minta község..." volt Fajsz minden tekintetben.

 

3. FEJEZET:

Népességi, felekezeti és művelődési viszonyok 1850 és 1914 között

Fényes Elek 1851-ben is megjelentette - korábban, 1841-ben már kiadott, bővített formájú "Geográphiai szótárát". Fajsz faluról lényegileg a korábban írottakat ismételte meg: "...Fajsz: német falu Veszprém vármegyében, 328 katholikus lakos. Két egyenes sor házból áll, s elég csinos. Szántóföldje kevés és sovány. Erdeje bőven. Földesurasága: Tallián nemzetség. Utolsó posta: Veszprém másfél mérföld." Ebben az 1851. évi kiadásban a település északi határában elterülő Pór-Fajszról is megemlékezett Fényes Elek: "Pór-Fajsz puszta, Veszprém vármegyében, egy templom omladékkal, Veszprémhez 3/4 óra."244

Az ugyanazon esztendőben - 1851-ben - a veszprémi püspökség által kiadott ún. "Schematismus ..." adatai szerint a vámosi Szent Máté apostolról elnevezett plébániához tartozó Fajsz faluban kizárólag r.katolikusok éltek 320 főnyi lélekszámban. A lakosság lélekszáma a következő években - a létszámhoz viszonyítva -jelentősen csökkent. Az 1853., 1855., 1859., 1862., 1865. esztendőkben a falu lakosságának száma 283 főre csökkent.245

A falu r. katolikus, német nemzetiségű lakossága változatlanul a vámosi r.katolikus plébániához tartozott, melvnek élén - 1846. szeptember 16-tól -Matics |ános volt az adminisztrátor (plébános helyettes). Matics János 1853. december 14-én távozott plébániája éléről, s Pakodon vette át a plébánia vezetését, (nyugalomba vonulása után 1882. december 30-án hunyt el.)"'1" Utódául Varga Mihályt nevezték ki, aki Csornán született 1814. szeptember 29-én, Varga Ferenc és Abday Ágnes szülőktől. Miután 1840-ben Esztergomban pappá szentelték, több helyen volt káplán. Mint vörsi káplánt nevezték ki 1853. december 26-tól ugyancsak adminisztrátornak Vámosra, a plébána élére. Itt tette le a zsinati vizsgát, majd 1858-tól hosszabb betegszabadságra távozott.247 Helyébe Schőn Józsefet nevezték ki, aki a morvaországi Velkan faluban született 1828. október 10-én, Schőn János királyi harmincados atyjától. Tanulmányait Magyarországon - Győrben és Pesten -végezte el, s 1853-ban szentelték pappá. Márkon volt káplán 1853. november 11-től, s innen nevezték ki 1858-ban adminisztrátornak Vámosra, ahol 1868-tól foglalta el a plébánosi hivatalt, melyet 1880. július l-ig töltött be. Kortársai feljegyzései szerint "Áldott lelkű, jó pap volt!"248

A veszprémi r.katolikus püspökség "Schematizmus"-a szerint az 1868-1869. évtől kezdve Fajsz község népessége emelkedő tendenciát mutatott: 1869-ben 292, majd 1872-ben 298 lelket számlált. Azonban 1875-re a lélekszám újra süllyedt: 1875-ben 286, 1877-ben úgyszintén 289 lélek, 1881-ben 298 személy élt Fajszon.2'1'

Schőn József vámosi plébános - 1880. július 1-től - helyet cserélt Hegedűs József miklósi plébánossal. (Schőn József ott hunyt el 1888. április 21-én). A vámosi plébánia élére - 1880, július 1-től a volt miklósi plébános: Hegedűs József került, aki a Somogy vármegyei Tab faluban született 1834. február 3-án, Horváth György juhász és Bonevatz Julianna szülőktől. Miután 1860-ban pappá szentelték, több helyen volt káplán, majd adminisztrátor Miklósiban, ahonnét Vámosra cserélte el javadalmait és helyét. Hivatalát Vámoson 1898-ig látta el, majd Akára távozott. Nyugalomba vonulását követően (1908) Budapesten halt meg 1922. január 26-án.250

Ezekben az években Fajsz falu népessége lassú növekedésnek indult. A veszprémi r.katolikus püspökség "Schematismus"-ának adatai szerint Fajsz község lakossága 1883-ban 305-, 1885-ben 310-, 1887-ben 345 lelket számlált.251

Nemzetiségi és felekezeti szempontból 1881-ből állnak rendelkezésünkre adatok: Fajsz községben ebben az esztendőben 51 lakóház állott, melyben 292 lélek lakott; ezek közül 11 volt magyar és 273 német nemzetiségű; ez összesen 284 főt jelent. A 8 főnyi differenciára az összeírás nem ad magyarázatot (katonai szolgálatot teljesítők? kivándoroltak?).

A régi templom szűkösségéről, s új templom építésének tervéről először -1882. március 4-én - írtak kis cikket a "Veszprémi Független Hírlapban". A helybéli római katolikus imaház olyan kicsiny - írta a hírlap tudósítója-, hogy már régen nem felel meg céljának! A községben zajlott a vita: ezt a szűknek bizonyuló imaházat (amely a jelenlegi iskola épületének helyén, a temetőtől délre állt! -Sz.) nagyobbítsák-e meg, avagy újat építsenek? Mint a tudósító írta: Hegedűs József r. katolikus plébános egy új templom építését javasolta!

Mintegy az új templom építésének bevezetője volt, hogy a régi imaházban őrzött - és még az 1750-1760-as években földesuruktól: Vizeki Tallián Ignác generálistól kapott - "lorettói Szűz Mária" szobrukat restauráltatták 1883 augusztusában. A "Veszprémi Független Hírlap" 1883. szeptember 8-ai számában számolt be a restaurált szobor visszahelyezéséről: "...Lélekemelő volt nézni a buzgó Fajszi németek örömét, midőn az újítási munkálatok miatt hetekre nélkülözött, most már újólag felszentelt kisded oltárszobrukat ünnepélyes körmenettel hazavitték!... Az ünnepélyes ősi szokás szerint főtisztelendő Hegedűs József plébános házi úr szíves vendégszeretetével fűszerezett 'magnum áldomás' fejezte be, melyen a szebbnél szebb pohárköszöntők egymást követték... Az ünnepély a késő délutáni órákban ért véget!"

Fajsz község r.katolikus lakosságának részéről már az 1880-as évek elejétől felmerült az az igény, hogy az 1775-ben épült kis imaház helyett egy új templom épüljön fel Fajszon. Az elképzelés az volt, hogy a temető melletti régi kis templomot alakítsák át iskolává, s az új templomot a temetővel szemben, az út másik oldalán építsék fel. A községi előljáróság 1884 végén pályázatot hirdetett meg a templom építésére, melyre - 1885. január 27-re - két pályázati terv érkezett be. A pályázatok beérkezése után - 1885. február 27-én - Hegedűs József vámosi plébános levéllel fordult Kovács Zsigmond veszprémi püspökhöz:

"Nagyméltóságú és Tisztelendő Püspök Kegyelmes Uram!

A faészi fiók egyháznak ez idő szerint van tőkében 14.518 forint 30 krajczár készpénze, ehhez idei aláírások útján községi egyesek részéről jön 2.500 forint, tehát összesen rendelkezik 17.018 forint 30 krajcár összeggel, ennél fogva nevezett Faész község lakossága kívánná régi óhajtását, hogy új temploma lenne foganasítani; erre nézve két tervrajz készíttetett, melyek közül bár melyiket Brenner Lőrincz vállalkozó 16.199 forint 75 krajczárért, Horváth Sándor építőmester pedig az általa benyújtott tervrajz szerint 17.384 forint 96 krajczárért építené fel, mint a tervrajzokhoz l. és 2. száma alatt ide mellékelt költségvetés tanúsítja.

Ennélfogva a nevezett községgel egyetemben oda irányul alázatos kérésem, legyen kegyes Nagyméltóságod elvben az építkezést engedélyezni és a nevezett templom pénzt 2.000 forint visszatartásával, mely belszerelvényekre szükségeltetik, az építkezésre kegyesen utalványozni.

Ezenkívül a fent nevezett község ez alkalommal a tanfelügyelőség többszöri felszólítása folytán új iskolát építeni elhatározott, illetőleg a régi templomot tanteremmé átalakítani szándékozik, melyhez a tervet 1. 2. szám alatt mellékelem, mire a költségvetés Brenner Lőrincz úr tervénél 1.172 forint 70 krajczár; Horváth Sándor úrénál pedig 1.117 forint 50 krajczár; ennek engedélyezését is alázatosan kérném.

Mely kérésem ismétlése után maradtam Nagyméltóságodnak Kézcsókoló fia Krisztusban: Hegedűs József plébános.

Vámos, február 27-én 1885."

Rövidesen megérkezett a veszprémi püspök levele:

"Tisztelendő Hegedűs József lelkész Úrnak. Vámos. Veszprém, 1885. március 11.

Tisztelendő Plébános Úr!

Az 1885. évi február 27-ről 11. szám alatt kelt felterjesztésével kapcsolatban értesítem T. Uraságodat, hogy a fáiszi fiókközségben építendő új templom és iskolára vonatkozó, s ide benyújtott tervek felülvizsgáltatván, azok közül Horváth Sándor veszprémi építész terve nyerte meg az egyházmegyei hivatal helybenhagyását. Ennélfogva felhívom T. Uraságodat, hogy a fentemlített község elöljáróságával egyetértve, a nevezett építőmesterrel szabályszerű szerződést kössenek, melynek egyik pontjában bennefoglaltassék, hogy az építési költségek egy harmad része csak az építés teljes befejezésével megejtendő, szakértői szemle alapján, melyről a jegyzőkönyv ezen egyházmegyei hivatalnak bemutatandó, az egyházmegyei hivatal utalványára lesz csak kifizethető, továbbá az összes építési költségek 10%-a óvadékul visszatartatik, s ez csak az első szakértői szemlétől számított egy év elteltével megejtendő szakértői utófelülvizsgálat végén, az erről felvett, s ezen hivatalhoz beküldött jegyzőkönyv alapján az egyházmegyei hivatal által fog kiutaltatni..."

A község előljárósága azonban nem fogadta el az Egyházmegyei Hivatal által javasolt Horváth Sándor veszprémi építész tervét. Erről Hegedűs József plébános 1885. április 10-én levélben értesítette a veszprémi püspököt:

"...Nagyméltóságú Püspök Kegyelmes Uram!

Folyó hó 7-én 525/885. szám alatt a faészi templom építése ügyében kelt kegyes leiratára a hitközséggel értekezve, Horváth Sándor úr építőmester által beadott építési szerződésre egyhangúlag oda ment ki a nyilatkozat, hogy e szerződés tökélyetlensége, felületessége, egyoldalúsága és incorrectsége miatt egyáltalában el nem fogadható! mert:

1-ször: Egy építési szerződésnek fel kell ölelnie ez építendő tárgy alkatrészeinek és ahhoz kívánandó anyagoknak minéműségét; nem pedig csupa általánosságban szólni ilyformán; én építek a fajszi községnek egy templomot ennyiért, - és az építtető község érje be vele amilyen lesz, semmi köze hozzá, hogyan és minő anyagból lesz. Ez tán egy uradalmi építésnél megjárja, hol a jövendő munkát is figyelembe veszi a vállalkozó, de nem járja meg egy privát építkezésnél, hol a szerződési tökéletlenséget lehetőleg kerülni kell!

2-szor: felületes a szerződés, mert a Főtisztelendő Egyházmegyei Hivatal 423/885. számú helybenhagyása magában foglalja az iskola építés felkarolását is, e szerződés pedig mélyen hallgat felőle!

3-szor: Egyoldalú a szerződés, miután azt megmondja, hogy az építő, illetőleg vállalkozó mit kíván az építtetőtől, s mi lesz annak kötelessége, de nem mondja meg más oldalról minőt és minő anyagból készült tárgyat követelhet az építtető kiadásaiért, avagy elégedjék meg egy kevert kivitelű, ízlés nélküli, téglával lerakott porfészekkel?! - Mi nem ilyen szerződést óhajtunk, mi a kölcsönös beleegyezést kívánjuk, a község fizeti mit a vállalkozó kívánt, ő pedig tartozik építeni olyat, minőben mint két érdekelt fél beleegyez. Mert a község vessző alatt ide csatolt építési ajánlatból csak a fizetés mennyi és milyenségébe (de én még azt sem fogadtam egészen el, kifogásoltam a 4%-os kamatot, de nem egyszersmind a kivétel mikéntségébe egyezett bele, mi még csak a kölcsönösen megállapított szerződés tárgya leszen, miután a költségvetés is határozatlan, (sic!)

4-szer: Incorrect is a szerződés, mert már eleve magában foglalja a jövendő perlekedés anyagát, midőn így szólt: 'Ha az építés alatt némi eltérést követelne a község, az csak a község és építőmester közös megegyezésével történhetik meg: azaz ha valamit jól akarsz, fizess többletet, amennyi nekem tetszik! Mi, kegyelmes Uram, határozott, amennyire lehet, jól körülírt szerződést óhajtunk, hogy minden további perlekedésnek eleje vétessék, mi csak mindkét fél kölcsönös megegyezésére törekedünk, nem csak egyoldalú eljárást akarunk, melyben minden az építőtől függ. Az építtető döntse el, hogy mit és minőt akar építtetni!"

27. A község szerződése Szlopák Antallal az új templom építésére (1885. szept.6.)

Érseki lt. Veszprém.

 

A levél befejezésében a plébános közölte a püspökkel, hogy "... Főtisztelendő Egyházmegyei Hivatal 423/885. szám alatti Horváth Sándor építőmester úr tervét fogadta el, belefoglalva a faészi iskola építését is; mi ezen leirat előtt meghajolunk, mi a tervet általában illeti, de hiányait és a költségvetés hézagosságát és építkezési tervünkbeni bele nem egyezőséget szerződés által akarjuk kárpótolni. Ez lenne alázatos véleményem az egész Községgel egyetemben!"

Másnap - 1885. április 11-én - Fajsz község lakossága aláírt egy "Elismervényt", melyben igazolták a püspöknek, hogy valamennyien egyetértenek plébánosuk fenti levelével: "...Elismervény. Melynek erejével mi alulírottak, mint Faész községi előljárók, lakosok és megbízottak tanúsítjuk, hogy azon vélemény, melyet Nt. Plébános Urunk, a Horváth Sándor építőmester úr által beadott építési szerződésre tesz és Megyés Püspök Úr Ő Nagyméltóságához benyújt, a mi véleményünkkel azonos. Kelt Faészon Április hó 11-én 1885." A nyilatkozat alatt állt Johann Weiss bíró, valamint a falu valamennyi családfőjének sajátkezű aláírása.

A vámosi plébános és Fajsz község lakossága végül is Szlopák Antal várpalotai építőmesterrel egyezett meg a templom és az iskola felépítése ügyében. Az írásos szerződést és az építkezés feltételeit 1885. szeptember l-jén írták alá:

"Építési pontozatok

Mely egyrészről Faész község, mint építtető, másrészről Szlopák Antal építőmester, mint vállalkozó közt a mai alólírt napon köttetett. A faészi újonnan építendő csúcs-boltíves templom és a régi templomnak iskolává történendő átalakítása érdemében következőleg állapíttatott meg:

Feltételek:

1-ször: Faész községe mint építtető átadja a faészi újonnan építendő csúcsboltíves templom tökéletes építési kivitelét Szlopák Antal építőmesternek -ugyan Horváth Sándor által készített, de változással elfogadott alaprajz szerint, a költségszámítási pontozatokhoz következő nyílt és világos pontoknak kikötésével:

a.) A tervrajzban felvett karzat (chorus) nagyobbíttassék úgy, hogy mintegy 100 személy elférhessen, de a nagyobbítás nem úgy eszközöltessék, hogy a templom hajója felé nyújtassák, mert így a templom arányossága kárt szenvednek; hanem a torony felé.

b.) A költségvetés felvett kettős bemeneti ajtón kívül, mely a toronynál van, még egy kétszárnyú oldalajtó nyittassék és készíttessék.

c.) A torony bősége úgy készítessék, hogy esetleg még egy hat mázsás negyedik harang is elférhessen. Úgy a sekrestye padlására feljárás, illetőleg közlekedés, valamint a torony falazatára órahely készíttessék.

d.) a karzat (chorus) boltozott legyen és eleje támasztéka téglarakás legyen.

e.) A költségvetésben felvett közönséges téglaburkolat helyett az egész templom cement-téglával rakassák le.

f.) A templom második meszelése ha kívántatik, színessel történjék.

g.) Az ablakokhoz belül okvetlen vízvezető cső készíttessék czinkből, úgy a sekrestye fölötti tetőzet részére ha szükségeltetik, vízvezeték (t.i. csatorna -Szerző) alkalmaztassák bádogból.

h.) Minden a tetőzethez használandó fa tót-fenyő és legjobb minőségű legyen, szintúgy a zsindely is. Az ajtó és ablak szárfák, a haranglábak kötetekkel együtt tölgyfából; a toronytető, sárgerenda és toronytartó oszlopok keményfából, a toronyredők vörösfenyőből.

i.) A toronytetőhöz használandó veres réz legalábbis jó közép minőségű legyen, és rajta szellőzőkkel.

k.) A templom tetőzetére három darab padlásablak készíttessék.

l.) Az ablakok (melyeknél a felső rész színes üveg legyen) és ajtók tölgyfa színre mázolandók.

m.) A szentély előtti kőlépcső és a szenteltvíz-tartó a bejáratnál nem veres, de fehér kőből legyen.

 

A tervezet és költségvetésnek többi része, a szentély csúcsboltíve elfogadtatik.

2-szor: Mindennemű és szükséges anyagot az építéshez a vállalkozó építőmester szerez be, vesz és hozat meg, csupán csak az építéshez szükséges téglát (: azt sem messzebb mint Arács vagy Veszprém város határából:), általa a határban fejtetett és az építéshez szükségelt követ és murvát, miről centust nem fizet, vagy szükség esetén a murvát Nosztoriból; a szükséges vizet, és a kívántató fa anyagot a veszprémi állomástól Faész község tartozik meghordatni, de a meszet már nem! A kézi napszám a vállalkozó terhére esik!

3.) Az épületet 1886-ik év november l-ig tető alá tartozik állítani.

4.) Ezen összes építkezést minden terhével együtt Szlopák Antal építőmester - egész a kulcs átadásáig - elvállalja 16.000 forint, azaz Tizenhatezer forint osztrák értékű kialkudott árért, és az épületet 1887. évi október l-ig készen átadni magát minden vagyonával kötelezni, nem teljesítés esetében az építtető község vállalkozó kárára, bármely építő által teljesíttetheti. Viszont ha a község kötelezettségét nem teljesítené és a vállalkozót munkájában akadályozná, magának a járt fizetésen felül kárpótlást fizetni magát kötelezi.

5-ször: A fizetési föltételek következőleg szabatnak meg:

a.) 1886. év január l-jén 1.500 forint;

b.) Az alapok kirakásakor 1.000 forint;

c.) A falnak félig fölrakásakor 2.000 forint;

d.) A fal egész magasság elértekor 2.000 forint;

e.) A tető felrakáskor 2.000 forint;

f.) A templom-torony felrakásakor 2.000 forint;

g.) A templom beboltozásakor 1.900 forint;

h.) Félig betisztításkor 1.000 forint;

i.) 1887. évi teljes bevégzéskor 1.000 forint.

6-szor: A vállalkozó úr a teljesített munkáért 1889-ik év január l-ig - midőn a második szakértői vizsga, melynek munkáját aláveti - megejtetik, teljes felelősséggel és jótállással tartozik, és ezen szavatolás tartalmáig netalán előforduló szükségolt tartozást kivéve, mely tűz vagy más kártevő emberek által okoz-tatik, ingyen teljesíteni tartozik. A kialkudott árból még fentlévő 1.600 forint pedig mint 10 % bánatpénz az 1888-ik évi deczember 31-ig - kamat nélkül - a községnél visszatartatik.

7-szer: a kialkudott és meghatározott 16.000 forintnyi összegen felül semmi szin alatt többet nem követelhet. A kész épület 1887-ik évben első esetben szakértői vizsga alá bocsátja a vállalkozó, s ezért összes vagyonával felelős - alávetvén magát az elsőfokú bíróság ítéletének.

8-szor: A templom befejezte és átadása után a vállalkozó a mostani templomot, a benyújtott terv szerint, hozzáadva a mostani templom- és iskolapadok felhasználásával a padok készítését is - iskolává alakítja 1.000 azaz Egyezer forintokért; ha más terv találtaték addig alkalmasabbnak, új alakú tárgya leend, ellenesetben e terv áll. A szükséges fuvart itt is a község viseli. Megemlítve: az oltár falazatból készíttessék.

9-szer: Alólírt Szlopák Antal építőmester úr a fentírt építési pontozatokat teljesen magáévá teszi, a templomot külső- és belső betisztítással együtt a 4-ik pontban kitett 16.000 forintért elfogadja és kivitelére egész a kulcs átadásáig magát kötelezi, úgy a régi templom iskolává történő átalakítás ügyében is. Az előírt módon az építéshez jó anyagot ád, azokért és munkájáért felelősséget vállal, úgy a fizetési feltételeket is elfogadja.

Bármi, az építés kivitelét érdeklő a meg nem egyező két fél a veszprémi m. kir. Építészeti Hivatalt bízza meg, kinek véleménye a vitás kérdésben döntőnek fogadtatik el.

10-szer: Megjegyeztetik, hogy a szerződés, mely három példányban állíttatik ki, a felek aláírása után a Főtisztelendő Egyházmegyei Hivatalhoz, illetőleg Nagyméltóságú Megyés Püpök Úr Ő Exellentiája elé lévén terjesztendő, csak az ottani helybenhagyás után nyeri meg teljes és kötelező erejét.

Kelt Faészon 1885. Szeptember hó 1-én.

Előttünk mint tanúk:

Hegedűs József plébános Szlopák Antal építőmester

Lauer Károly Szlopák Antalné."

(Ez alatt sorakozott 41 fajszi német gazda aláírása).252

 

1885. szeptember 6-án Fajsz község családfői hitellevelet állíttattak ki Szlopák Antal építőmesternek: "...Nyilatkozat. Mi alul írott Faész község lakosi egyetemlegesen újonnan építendő templomunk kivitelét Szlopák Antal építőmester Úr mint benne megbízott vállalkozónak kiadtunk 16.000 azaz tizenhatezer osztrák forintokért, de a templom pénztár érdekében minden előfordulható eshetőségre, a templom pénzéért egyenként és egyetemlegesen szavatolást vállalunk, kik itt alá írva nem lennének, azokat az előljáróság képviseli. Kelt Faészon Szeptember 6-án 1885." (aláírások).

A fajszi r.katolikus templom építésére vonatkozó terveket Virág János esperesplébános is felterjesztette a veszprémi püspökhöz 1885. szeptember 14-én: "...A faészi községben építendő templomra vonatkozó szerződéseket azon alázatos kérelemmel terjesztem fel Nagyméltóságodhoz, hogy azokat kegyelmesen helyben hagyni méltóztatnék. Mely kérelmem után legmélyebb hódolattal vagyok Nagyméltóságodnak. Nagyvázsonyban, 1885. szeptember 14-én. Kézcsókló fia Virág János esperes-plébános."

1885. október 31-én Faész község lakossága írt ünnepélyes levelet a veszprémi püspöknek:

"Nagyméltóságú Püspök Úr! Legkegyelmesebb Atyánk!

Mély alázattal alulírottak Faész kisközség lakói és mindannyian római katho-likusok elhatároztuk, noha csak 46 házból áll községünk - a Mindenható Isten imádására méltó új templomot építeni! Nem sajnáltuk az áldozathozatalt, hogy a mai kor igényeinek megfelelő díszes imaházat építtessünk, s ez alkalommal csak azért bátorkodunk legkegyelmesebb atyánk s főpásztorunkhoz folyamodni: ha kegyeskednék engedélyezni, hogy a templom építéséhez szükséglendő mintegy 50.000 darab téglát ha mindjárt pénzért is részünkre kiadassák.

Mely legalázatosabb kérésünk mellett vagyunk Nagyméltóságú Püspök Úrnak legalázatosabb szolgái.

Faészon 1885. évi Október hó 31-én Faész község összes lakóinak megbízottjai: Franz Zwizler, Müller Georg."

Hegedűs József plébános 1885. november 22-én véglegesen elküldte jóváhagyásra az építendő templom tervrajzát, költségvetését és a szerződést.

28. A községi elöljáróság értesítése a püspöknek a templom építéséről (1885. okt. 31.) Érseki lt. Veszprém.

 

A veszprémi püspök 1886. január 8-án hagyta jóvá végérvényesen az új fajszi r.katolikus templom építését, egyidejűleg a templom építésének felügyeletével Virág János nagyvázsonyi esperest bízta meg, "...azon hozzáadással, hogy az építési szerződés értelmében, a munka befejezésével megejtendő szakértői szemlén vegyen részt, s ezen szemléről fölvett jegyzőkönyvet hivatalomhoz küldje be!"253

29. A vámosi plébános jelentése a püspökhöz a templom építéséről. (1885. nov. 22.) Érseki lt. Veszprém.

 

A 29 x 11,5 méteres alapterületű templom alapkövét - a "Veszprémi Független Hírlap" - 1886. május 1-jei száma szerint ezen a napon helyzeték el. A sajtóbeszámoló szerint az építkezés - melyet Szlopák Antal várpalotai építőmester eszközöl - közel 22.000 forintba fog kerülni. Az egyhajós, boltozott és egy toronnyal ellátott templom a neo-gótika stílusjegyeit viselte magán.

A Veszprém megyei sajtó figyelemmel kísérte a fajszi római katolikus templom építését. A fenti - az alapkőletételt megörökítő - közlemény után, a következő 1886. augusztus 28-án jelent meg ugyancsak a 'Veszprémi Független Hírlapban". Közölték az olvasóval, hogy a fajszi római katolikus templom már a tetőig felépült, s a napokban tető alá kerül a szép épület. "...A templom igen szép stylban épült - közölte az újság -, s valóban dicséretére válik Szlopák Antal várpalotai építő-mesternek!"

Az 1880-as évek végének politikai villongásai is érintették a fajszi templom építését. A "Veszprémi Független Hírlap" 1887. január 29-i számában ("Újdonságok") olvasható, hogy a fajszi, illetve a vámosi megyebizottsági tag választásakor "...egy úri ember..." ötven forintot ígért a "...a fajszi épülőfélben lévő templom belső felszerelési költségeire, hahogy S.I. bíró urat választják meg esetleg!" Azonban az ügyről rövidesen kiderült, hogy rosszindulatú pletyka.

A templom építése 1887. július 3-ra abba a stádiumba jutott, hogy a torony csúcsára felszerelhették a keresztet. A "Veszprémi Közlöny" című katolikus hetilap az eseményről az alábbiakban számolt be. Július 3-án reggel még az új templom átellenében álló régi templomban (a későbbi iskolaépületben) megrendezett zenés szentmisével kezdődött volna az ünnepélyes keresztfeltétel. Még folyt a szentmise, mikor váratlanul heves széllökésekkel meginduló zivatar tört ki, mely a toronyról az ácsok állásait mind leszórta. Így az ünnepséget el kellett halasztani. Miután délutánra az idő kiderült, egy litánia bevezetésével megkezdődött az ünnepély. Hat markos fajszi legény - a régi templom oldalánál elhelyezett keresztet - az új templomhoz közel lévő feszülethez vitte, míg a keresztvivő legények mellett fehérbe öltözött hajadonok mentek, kezükben égő gyertyával. Közben az összesereglett fajsziak a "Mindenszentek" litániáját énekelték. Ennek végeztével Hegedűs József vámosi plébános - magyar nyelvű -beszédet tartott. Miután a beszéd befejeződött - az ácsok és munkások felhúzták a keresztet a torony csúcsára - miközben a fajszi hívők trombitazene kísérettel a Szent Keresztről szóló népéneket, majd a Te Deumot - és végül a Rákócziindulót énekelték. "...A keresztet öregebb Kész úr veszprémi ács tette rendeltetési helyére, s helyette fia, Kész Ferenc mondott egy dikcziót (beszédet), melyben megemlékezett Ő Felségéről, i.b. Kovács Zsigmond főpásztorunkról (t.i. a püspökről), Hegedűs József úr Vámos és Fajsz plébánosáról, a hitközség lakóiról, Szlopák Antal úr építőmesterről, a munkásokról és szerény magáról; beszédjének szakaszait harsány 'éljenek' követték!"

30. Az új fajszi templom (1994-ben).

 

31. Az új templom hajója (1994-ben)

 

Az ünnepség után pereceket osztogattak és csapra vertek egy hordó bort - mely amikor elfogyott, szétoszlott a közönség. Az előkelőbb vendégeket Eigner János községi bíró házánál várta terített asztal kétfogásos ebéddel és jó balatonmelléki borokkal, melyek mellett vígan telt el az idő. Hegedűs József vámosi plébános talpraesett ékeivel felvidított mindenkit!

Mivel a templom építése még korántsem fejeződött be, a "Veszprémi közlöny" 1887. augusztus 7-i számában eladásra hirdették meg a régi templom négyváltozatú, jó karban lévő orgonáját -jutányos áron.

1887. október 1-ső napjára elkészült az új fajszi templom, melyet - hasonlóan a régihez - Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek, s így az új templom búcsúja is Szent Mihály napjára, szeptember 29-re maradt.

Az új fajszi római katolikus templom 1887. október 2-i felszenteléséről az alábbiakban számolt be a "Veszprémi közlöny" című katolikus hetilap 1887. október 9-i száma: "...Október 2-án Vogronits Antal apátkanonok áldotta meg fényes segédlettel a fajsziak új templomát. A kisded község a lehető legünnepélyesebb szint öltötte, mire a lélekemelő szertartásra fölkért apátkanonok úr és a segédkező papság megérkezett. Negyedfél száznyi lakossága a vendégek által több ezerre növekedve, ünnepi hangulatban rajzotta körül a község díszét." Délelőtt 10 órakor vette kezdetét a szent szertartás. A papság, s utána a nép hatalmas hangon énekelte a zsoltárokat, melyhez a német nép hagyományos nemzeti zenészei adták trombitáikkal a kíséretet. Nagytiszteletű Horváth Dénes Szent Ferenc-rendi hitszónok szépen sikerült németnyelvű szentbeszéde után bemutatták az első ünnepélyes áldozatot (szentmisét). A fél gótikus stílusú - de tisztán gótikus szentélyű - templom belső berendezése még teljesen nem volt kész. Kellemes kékre festett csúcsíves szentélyében állt a hasonlóan tisztán gótikus oltár, melynek mestere - Ruprich Károly - Párizsban és Rómában képezte ki magát. A tisztán gótikus stílusú oltár felett magasodott az ördögverő Szent Mihály arkangyal képe, mely Pápay Viktornak (a veszprémi római katolikus főgimnázium rajztanárának) művészi ecsete alól került ki. A templom jó akusztikája tiszta csengéssel adta vissza az ének és a szentbeszéd minden szavát. Az Evangélium után főtisztelendő Kőszeghy Sándor theológiatanár úr magyar nyelvű hitszónoklata hangzott el. Pontban déli 12 órakor ért véget az ünnepély egyházi része, mely után a fajsziak és vendégeik együtt vonultak el a házaikhoz víg áldomásra.

33. A templom előtti kőkereszt 1895-ből.

 

Az első - legelőkelőbb - asztaltársaság Eigner János községi bírónál volt vendég. A felköszöntőt főtisztelendő Virág János esperes mondta el, poharat emelve Vogronics Antal apátkanonokra. Ezt követően köszöntőt mondtak el a templomépítő Hegedűs József plébánosra; hangosan éltették Kleczár Ferenc járási szolgabírót, Pápay Viktor tanár urat, a festőt; Szlopák Antalt, az építőmestert; Ruprich Károlyt, a gótikus oltár, a szószék és minden más belső dísz építőmesterét; a derék várpalotai iparosokat, "...mert művük nem csak Faisznak, de nagyobb szellemi és anyagi erővel rendelkező községnek is díszére válnék!"

Vogronics Antal apátkanonok válaszbeszédében a fajszi népet dicsérte: "...Hol az a nép ma, mely a saját fillérein templomot tud építeni!...E nép -negyed-félszáz lélek, mindössze negyvenhét házból álló két házsorban - 30 éven át gyűjtögetett 25 ezer forintot!...Ez a nép hatalmas áldozatkészséget és akaraterőt tanúsított! Megérdemli a tiszteletet tőlünk és a boldogulást!"

"...Egy másik templom vár még épülésre - írta a sajtóriport írója (G...y): ez a művelődés, s egyszersmind a magyarosodás temploma lesz: az iskola! Ma még túlságos alázattal lefelé hajolva, egy kis földes szobából áll, gót stylusú, gyönyörű testvére mellett. Néhány rongyos kis padon kívül - inkább jászoly illenék ez alacsony lyukba! - egy magyar és egy német abéczés tábla áll mindössze a tudomány szolgálatába. De kész már a terv, meg van hozzá az áldozatkész nép és buzgó plébánosa, kinek nevét oly szép emlékek örökítik, biztosít, hogy két év múlva a fajsziak e templom megáldását is ünnepelni fogják!"

Az új templom belső berendezései még évekig készültek. Ugyancsak "Veszprémi Független Hírlap" 1890. szeptember 13-i számában ("Újdonságok") olvasható, hogy "...Afeiszti (sic!) templom részére Sauer János úr műhelyében gyönyörű három hektoliteres szenteltvíztartó edény készült el a napokban, melynek elején remek kivitelben Mária monogramja látható. E munka Sauer polgártársunk műhelyét dicséri!"254

A templom főbejárata előtti kőkeresztet "Szűz Mária tiszteletére" Eigner Simon és neje, Fürik Borbála állíttatta 1895-ben.

Öt esztendővel az új római katolikus templom felszentelése után a 'Veszprémi Független Hírlap" - 1892. augusztus 6-i számában - újra Fajsz köszséggel foglalkozott: "...A magyarosodó fajsziak. Faész község, melynek lakói a jelen század elején vándoroltak be hozzánk (sic!), évről-évre magyarosodik. A külön viseletükkel a körülvevő falvak lakosaitól elütő szorgalmas lakók az erdőirtásból szerezték vagyonukat. Két év óta (sic!) - amikor új katholikus templomot építettek, még a prédikáció is magyar, s most új iskola-épületet is emelnek a magyar tanügy számára! Jó volna ezt a hírt a német "Schulvereinnek" (iskolaszövetség -Sz.) beküldeni"

Az új templom építésével egyidejűleg - az építtető cég (a szerződésben foglaltak szerint) - az új templommal átellenben, az út túloldalán álló torony nélküli régi - 1775-ben emelt - templomot a község elemi népiskolájává építtette át, ahol az egy tanterem mellett új tanítói lakást is kialakítottak. A tanítói lakás állt két szobából, egy konyhából, egy kamrából, egy előszobából. Külön épületben volt egy nyárikonyha, valamint ugyancsak külön épületben egy istálló pajtával és négy sertés ól. A lakáshoz tartozott a szobákban lévő egy darab cserép- és egy darab vaskályha.255

A Fajsz községben működő római katolikus elemi iskoláról - a tanulók létszámáról, illetve a tanítókról a veszprémi r.katolikus püspökség által kiadott "Schematismus" közölt adatokat az 1851-1913 közti évekből:

1851: 30 gyermek, 1877: 37 gyermek,

1853: 36 gyermek, 1879: 38 gyermek,

1855: 36 gyermek, 1881: 40 gyermek,

1857: - 1883: 45 gyermek,

1859: 39 gyermek, 1885: 48 gyermek,

1862: 39 gyermek, 1887: 50 gyermek,

1865: 39 gyermek, 1895:

1869: 42 gyermek, 1895-1914. évekből a "Schematismus"

1872: 44 gyermek, számadatokat nem közölt a fajszi

1875: 38 gyermek, r.katolikus iskola tanulóiról.

A fajszi római katolikus iskola tanítóiról csak az 1872. évtől kezdve közölt adatokat az említett "Schematizmus": Hinger Theodor tanító (1872-1875), Pintér Géza tanító (1875-1878), Práger Ferenc tanító (1879-1884).

Práger Ferenc tanító távozása után, 1884. november 8-án a vámosi r.katolikus iskola - fenntartója, pályázatot hirdetett meg a "Veszprémi Független Hírlap" 1884. november 8-ai számában kántortanítói állás betöltésére, a vámosi r.katolikus plébániához tartozó Fajszra. A meghirdetett állást 1884. december 10-től kellett betölteni. A pályázati hirdetmény közölte a kántortanító évi jövedelmét, amely - mindent készpénzbe számítva! - 270 forintot tett ki. Közölték azt is, hogy a tanítás nyelve magyar és német, s a tankötelesek létszáma: 39 gyermek.

A kántortanítói állást - 1884. december 10-ével - Blaskó Ferenc nyerte el, aki 1884-1886 között tanított Fajszon, s akit Lauer Károly tanító váltott fel (1886-1887 között).

Ezekben az évtizedekben a magyar kulturális és művelődési politika elsődleges követelménye volt a Magyar Királyság területén lévő nemzetiségi lakosságú falvak és települések mielőbbi elmagyarosítása. Veszprém megyében - nyilván a megyeszékhelyhez való közelsége miatt -a német nemzetiségű lakosságú Fajsz község volt a "magyarosítás" egyik állandó témája.

Lauer Károly kántortanító - német hangzású nevéből ítélve német családból származhatott, de egyik zászlóvivője volt a "magyarosításnak". 1886. októberében bortrányos események középpontjába került személye.

A 48-as Függeüenségi Párt Veszprém megyei sajtóorgánuma: a "Veszprémi Független Hírlap" 1886. október 16-i számában nagyterjedelmű cikket tett közzé "Magyar világ Faiszon" címmel.

"...Van Veszprém megye területén egy község, neve Faisz, lakói valami Burgundiából, vagy isten tudja honnan betelepült németek, s dicséretükre legyen mondva, szorgalmas, munkás, s ebből kifolyólag vagyonos s anyagi jólétnek örvendő nép. De sajnos, - ezen jólétből várhatólag - tanügyi, s ebből kifolyólag, erkölcsi és hazafiúságokra még sok kívánnivaló van, az az hátra maradottak! Eddig még ugyanis, soha nem tudtak egy rendszeres okleveles néptanítóra szert tenni, hanem csak részben készületlen, részben iszákos tanítók: egy tolvajjal, s így erkölcstelennel is volt dolguk. Végre a gondviselés? - vagy csupán a véletlen, Lauer Károly úrban egy okleveles, józan erkölcsű és szorgalmas tanítót bűntete meg ez állással. Ugyanis: Lauer Károly tanító úr, úgyis mint önérzetes tanító, de úgy is mint jó hazafi, elkövetett mindent, hogy a fáiszi úgynevezett kis nemzedékből, ne csak értelmes polgárokat, de jó magyar hazafiakat is nevelhessen a magyar haza számára!"

Lauer Károly fajszi tanító magyarosító ügybuzgalmát a vármegyei és járási hatóságok is méltányolták, s 1886. június 7-én - Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának rendes ülésén - a "...tanügyi téren, és különösen a magyar nyelvnek sikeres tanítása elismeréséül, két darab arany jutalomra érdemesített. És ezen érdem jutalmat maga tekintetes Kleczár Ferenc főszolgabíró úr személyesen kézbesíté Lauer Károly tanító úrnak!"

Annál kevésbé méltányolták a fajszi német nemzetiségű polgárok Lauer Károly tanító "magyarosító" ügybuzgalmát. Ugyanis néhány nappal a "magyarosítás" érdeméért kapott aranyak átadása után, Stumpfhauser Péter községi bíró Lauer Károly tanítót lakásán kereste fel, s közölte vele: "...Keressen magának más helyet, mert nékiek nem kell!!" Egyúttal közölte a tanítóval azt is a községi bíró, hogy a továbbiakban már be se menjen az iskolába tanítani, mert oda gyerekeiket addig - míg ő ott tanít! - el sem engedik!

Az említett év október 2-án pedig a községi bíró - a házról-házra összeszedett vetőmagot elültette a tanító földjén - és mint mondotta: "... a másik leendő tanító számára!"

A botrányos ügy a vármegyei és járási oktatási hatóságok tudomására is jutott. Figyelmeztették a fajszi községi bírót, hogy neki nincs joga meneszteni a tanítót, mint például a községi kanászt vagy csordást, akinek minden év Szent Mihály napján fel lehet mondani! 1886. december 11-én a járási főszolgabíró utasítására Lauer Károly tanító bírói elégtételt kapott. Azonban a súlyosan megsértett tanító tovább Fajszon maradni már ő maga sem akart, s egy országosan közzétett pályázat nyomán egy Baranya megyei iskolába távozott.

A "Veszprémi Közlöny" című katolikus hetilap 1886. december 19-i számában közölte, hogy Lauer Károly tanító távozása után - Kleczár Ferenc járási főszolgabíró, Virág János esperes és Hegedűs József vámosi plébános együttesen felkeresték a fajszi községi előljáróságot, s sikerült rábeszélniük őket arra, hogy az új tanítói pályázat meghirdetésekor emeljék meg a tanítói fizetést, mert az eddigi ugyancsak gyenge volt.

Lauer Károly tanító távozását követően - mint arról a "Veszprémi Független Hírlap" 1887. január 27-i száma is beszámolt: "...A fajszi r.katolikus iskolaszék nyilvános pályázat útján tanítót választott. A pályázatot Veibl József vöröstói tanító nyerte meg. A választásnál Palotay Ferenc főtanfelügyelő úr elnökölt."256

 

Akárcsak az 1830-1840-es években, most, a XIX. század utolsó évtizedeiben is, a nemzetiségi iskolákban - így a fajszi német nemzetiségű tanulók körében is - elsődleges szempont volt a magyar nyelv ismeretének terjesztése. A "Veszprémi Független Hírlap" 1887. június 8-i száma rövid riportban foglalkozott a fajszi német nemzetiségű tanulók záróvizsgájával: "...Zárvizsga. Nemrég a faészi (sic!) népiskolában tartatott meg a záróvizsgálat. A tanulók szép jelét adták a magyar nyelvben történt haladásunknak; magyar beszéddel üdvözölték a vizsgálaton megjelent (Hegedűs József) plébános urat és a vendégeket. Meglehetősen fordítanak német szókat és mondatokat magyarra, a reális tantárgyakból mindnyájan magyarul feleltek. Örömmel tapasztaltuk, hogy az ottani tanító úr (t.i. Veibl József- Sz.) a magyar állameszmének hű sáfára!"257Három esztendővel később -1890. szeptember 13-án - a "Veszprémi Független Hírlap" újra "A magyarosodó Feiszt" (sic!) címszóval írt rövid riportot: "...F. hó 8-án vette kezdetét Feiszton (sic!) az iskolai év, mely alkalommal a gyermekek a 'Veni Sancte'-t magyarul énekelték. Szép dolog ez. Ezért a fő érdem főtisztelendő Hegedűs János (helyesen: József- Szerző) plébános és Veibl József tanító urakat illeti meg!"258

A veszprémi r.katolikus "Schematismus" adatai szerint 1895-ben már Kropf Ferenc látta el a tanítói állást a fajszi r.katolikus népiskolában, s az ő nevével találkozunk még az 1914. évi összeírásnál is.259

 

34. Az iskola épülete (1994-ből).

 

A Fajsz községben uralkodó példás rend és fegyelem azonban nagy odaadást igényelt a község vezetőitől, elsősorban a községi bírótól. így a bírói tisztet nem szívesen vállalták. A "Veszprémi Független Hírlap" 1890. május 3-i számában érdekes riportot közölt. Leírta, hogy 1890. április 24-én Fajszon bíróválasztás volt, de a bírói hivatalt senki sem akarta elvállani. Az első alkalommal megválasztott személy gyorsan hazaszaladt és azonnal kifizette Kletczár Ferenc járási főszolgabírónak a 100 forintos váltságdíjat! Másnap új választás volt: a megválasztott azonnal 100 forintot húzott elő lajbli-zsebéből és Ő is megváltotta magát! A harmadik napon - a község legszegényebb polgárát, egy "Weisz nevű személyt választották meg bírónak - neki nem lévén váltságra 100 forintja, kénytelen volt belenyugodni a választásba, s elfogadta a bírói hivatalt.

Az évszázad végén változások történtek az egyházi vezetésben. Hegedűs József plébános 1898-ban Akára távozott, s utódjául Hannig Endrét nevezték ki, aki a Veszprém vármegyei Tósokberénden született 1864. október 29-én, Hannig András kántortanító és Fuber Mária szülőktől. Miután 1887-ben pappá szentelték, több helyen volt káplán. Városlődön volt káplán, amikor Nemesvámosra nevezték ki adminisztrátornak, majd utána rövidesen plébánosnak. Haláláig -1910. szeptember 4-ig - látta el itt tisztségét.26*

A község szépítésében szerepet kapott egy országos jelentőségű tragikus esemény: 1898. szeptember 10-én - Habsburg I. Ferenc József császár-király feleségét - Erzsébet császár- és királynét Genfben egy olasz nemzetiségű anarchista merénylő leszúrta egy tűreszelővel. Alig egy hónappal később, a fajszi községi képviselőtestület 1898. október 8-i közgyűlésén - még a tárgysorozat előtt - a körjegyző felolvasta az alispán 19.159/1898.sz. körrendeletét, melyben ismertette Ő császári és apostoli királyi Felség — felséges Nejének, Erzsébet királyasszonynak "... gyászos elhunyta alkalmával ...intézett legmagasabb leiratát...", melyet a közgyűlés legmélyebb alattvalói hódolattal vett tudomásul. A körjegyző felhívta a közgyűlést, hogy "...Ő Felsége a királyné emlékére emelendő emlékszobor költségéhez a községi pénztárból kiutalványozandó összeg mennyiségét állapítsa meg. Miután egyértelmű megállapodással ezen czélra 5 forintot szavaztak meg...", hogy azt továbbítsák az alispáni hivatalhoz. (Az elkészített bronz mellszobor ma is áll Veszprémben az ún. Főispáni lakkal szembeni parkban).

A meggyilkolt királyné emlékének ügye a következő évben, az 1899. május 22-i rendkívüli képviselőtestületi ülésen újra felmerült. A körjegyző az alábbi javaslatot tette: "...Ő Felsége Erzsébet királyné gyászos és váratlan elhunyta a magyar nemzetet mély gyászba és bánatba sújtotta, és ennek a mély gyásznak és bánatnak községünk is külsőleg is kifejezést adott a gyász napjaiban. Most az ország legtöbb helyén igyekeznek a községek Ő Felsége Erzsébet királyné emlékét megörökíteni, és ebből kifolyólag indítványozza az előljáróság: Mondja ki a közgyűlés, hogy a templom előtt már megkezdett hársfa ültetést tovább folytatja olyképpen, hogy a templom minden oldalát hársfával körül ülteti, és ezen hársfákat 'Erzsébet királyné fák'-nak nevezi!" A közgyűlés a javaslatot minden tárgyalás mellőzésével elfogadta.

Hannig Endre - haláláig - 1910. szeptember 4-ig - látta el Nemesvámos és Veszprémfajsz r. katolikus lakosságának lelki szükségleteit. A veszprém megyei r.katolikus püspökség utódául Pados Gábort nevezte ki, aki Pápán született

1881. március 26-án, Pados József földműves és Keresztes Teréz szülőktől. A filozófiát és a teológiát a Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként a római Gregoriana Egyetemen végezte. Itt, Rómában szentelték pappá 1905. október 28-án. Mint a filozófia és teológia doktora tért vissza Magyarországra. Több helyen szolgált mint káplán, 1910-1915 között Nemesvámoson volt plébános.261

Fajsz község lakosságának létszáma - 1895-1899 között - csökkenő tendenciát mutatott:262

1895: 351 r.katolikus és 2 evangélikus;

1895: 340 r.katolikus;

1899: 302 r.katolikus;

Az 1900. évi országos népszámlálási adatok szerint Faisz község:263

- területe: 2.105 k.holdat tett ki;

- népessége: 265 lélek (ebből 138 férfi és 127 nő);

- életkor szerinti adatok: 6 év alatt 38 gyermek; 6-11 év közti gyermek: 23 fő; 12-14 év közti gyermek: 16 fő; 15-19 év közti fiatal: 36 fő; 20-39 év köztiek: 76 fő; 40-59 év köztiek: 52 személy; 60 év felett: 24 férfi és nő.

- Nőtlen-hajadon: 120 férfi és nő; házas: 120 férfi és nő; özvegy: 25 férfi és nő.

- A lakosság anyanyelv szerint megoszlása: magyar anyanyelvű 45 személy; német anyanyelvű: 220 személy; magyarul beszél: 214 személy.

- Vallás felekezeti viszonyok: 262 római katolikus; 3 izraelita.

- ír-olvas: 183 fő.

- Lakóházak: 53 kőből- téglából épült; tetőzet szerint: cseréptetővel ellátott 28 lakóház; nád-zsupptetővel fedett: 25.

A veszprémi r.katolikus püspökség által kiadott "Schematismus" adatai szerint a XX. század első évtizedeiben Fajsz - illetve 1909-től új nevén: Veszprémfajsz - község népességének létszáma egyenletesen növekedő tendenciát mutatott:

1901: 260 r.katolikus;

1903: 266 r.katolikus;

1905: 272 r.katolikus, 1 evangélikus;

1907: 275 r.katolikus, 2 evangélikus;

1909: 274 r.katolikus;

1912: 287 r.katolikus, 2 evangélikus;

Időközben - 1910-ben - újabb országos népszámlálás zajlott le a Magyar Királyság területén, melynek Veszprémfajszra vonatkozó adatai az alábbiak voltak:

- a község területe: 2.105 k.hold.

- népessége: 289 lélek (négy személy külföldön élt), ebből 161 férfi és 128 nő.

- Életkor szerinti megoszlás: 6 évnél fiatalabb: 43 gyermek; 6-11 éves: 36; 12-14 éves: 18; 15-19 éves: 26; 20-39 éves: 80; 40-59 éves: 60; 60 évnél idősebb: 26 fő.

- Nőtlen-hajadon: 134 személy; házas: 130 személy; özvegy: 25 személy.

- Anyanyelv szerinti megoszlás: 194 magyar és 95 német anyanyelvű; magyarul beszél: 245 személy.

- Vallási megoszlás: 284 római katolikus; 5 református.

- Ír-olvas: 188 személy.

- Lakóházak: 52 kő- tégla építményű; tetőzet: 38 cserépfedelű és már csak 14 nád-zsupp tetőzetű.261

 

35. Veszprémfajsz helyrajza (1914).

 

Fajsz (Veszprémfajsz) község kultúrtörténetéhez tartozik, hogy 1906. november 6-án, a Veszprém vármegyei Múzeum Egylet - Rhé Gyula múzeumőr vezetésével - megkezdte a Fajsz és Vámos községnek határvonalán lévő ún. balácai római kori romterület feltárását. Az ásatási munkákat 1907 őszén ideiglenesen le kellett állítani, mivel a feltárás alatt lévő római kori főépület déli harmadáig tartott a káptalani birtok határa, ahol az ásatás - a veszprémi káptalan részéről - engedélyezve volt. Ettől a vonaltól kezdve a földek magángazdák tulajdonában voltak, ezek közül ketten fajszi lakosok. Csak két évre rá - 1909 őszére - sikerült a veszprémi múzeumnak megegyezni Zwizler János és Linczmayer József fajszi birtokosokkal, hogy a területükre átnyúló római kori épület déli felét is feltárhassák. Ezzel a föld alól teljesen kiszabadult az - 1907-ben - már nagyobbrészt feltárt nagy római kori mozaikpadló, az ún. 20. sz. helyiségből, mely átnyúlt Linczmayer József földje alá. Meglepetés volt, hogy Linczmayer-féle földtől É-ra elterülő Zwizler-féle föld alatt - ún. 31. sz. helyiségben - újabb, 32 négyzetméteres színes, geometrikus, középen madaras díszű mozaikot is találtak. Zwizler Jánost az 1909. évi ásatásért és az 1910. évi mozaikkiemelési munkáért összesen 88 korona 80 fillérrel kártalanították. A mozaikok kiemelésére és elszállítására majd csak 1910-ben (31. sz. helyiségből), illetve 1925-ben (20. sz. helyiségből) került sor.

A 20. sz. helyiségből feltárt nagymozaikot - egy 1923. május 1-jei megegyezés értelmében - az 1925. szeptember 20-án befejezett kiemelési munkák után, szeptember 24-re a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumba szállították, az előcsarnokban helyezték el, s ahol napjainkban is látható.265

 

4. FEJEZET:

Az első világháború (1914-1918) és a két világháború közti időszak

(1918-1940)

Meglepő dolog, hogy az 1914. július 28-án kitört (első) világháború tényének említése hiányzik mind a nemesvámosi körjegyzőség, mind pedig Veszprémfajsz község közigazgatási és egyházi feljegyzéseiből. Pedig az általános katonai mozgósítás kiterjedt Veszprémfajsz községre, is, s a hadköteles lakosságot katonai szolgálatra hívták be részben a veszprémi m. kir. 31. honvéd gyalogezredbe, a cs. és kir. közös 19. gyalogezredbe (Győr), a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredbe, a Pápán állomásozó m. kir. 7. honvéd huszárezredbe, valamint az ugyancsak Veszprémben összpontosított m. kir. 7. honvéd tüzérezredbe.

A felsorolt katonai magasabb egységek közül részletesebben csak a veszprémi m. kir. 31. honvéd gyalogezred történetét ismerjük. A háború kitörésekor a m. kir. 31. honvéd gyalogezred (84 tiszttel és tiszthelyettessel, 3365 katonával), valamint a m. kir. 31. honvéd népfelkelő gyalogezred (74 tiszttel és tiszthelyettessel, 3165 katonával) - 1914. augusztus 11-18-án -Veszprémből az akkor az Osztrák Császársághoz tartozó Galíciába szállították a Felvonuló orosz hadsereggel szembe. A m. kir. 31. honvéd gyalogezred mindjárt a háború elején szinte teljesen megsemmisült. A Visztula folyó menti Smilowce falunál - 1914. november 26-án - lezajlott ütközet után mindössze 3 tiszt és 36 főnyi legénység maradt életben, s megmaradt még az ezredtörzs és az utászosztag. Ez összesen 114 embert jelentett. Az ezredet ezek után újra feltöltötték, de 1916. június 29-én Luck várostól 50 km-re É-ra, a Stochod könyöknél az oroszokkal vívott ütközetben az ezred zöme orosz hadifogságba került. Az ezredet az orosz frontról - 1917 tavaszán - az olasz harctérre szállították, ahol részt vettek a X. Isonzo csatában (1917. május 7-27), a XI. Isonzo csatában (1917. augusztus 25 -szeptember 28.) és a XII. Isonzo csatában (1917. október 24-től). Az ezredet itt, az olasz fronton érte az 1918. november 3-i fegyverszünet. Az olaszországi Gemona körzetéből Szentgotthárdig gyalog tették meg 12 nap alatt a 350 km-es távolságot. Szentgotthárdtól Veszprémig vasúton szállították haza az ezred megmaradt mintegy 280 katonáját. A veszprém-jutasi vasútállomáson senki nem fogadta a harctérről hazaérkező magyar katonákat, akik rongyosan-kimerülten gyalogoltak haza szülőfaluikba.

36. Veszprémfajszi katonák a fronton (1914-1918).

 

A frontokról távol eső Veszprémfajsz község háborús életéről adatok nem maradtak fenn. A háborús emberveszteségeket és népesség fogyatkozást a veszprémi r.katolikus püspökség által kiadott "Schematizmus" adatai is érzékeltetik. Az 1914. évi adatok szerint Veszprémfajsz község lakossága 310 lélekből állott; 1916-ra ez a lélekszám 289 főre, 1918-ra pedig 261 főre csökkent.266Az 1918. évi adatok szerint a 261 főnyi római katolikus mellett három görögkeleti felekezethez tartozó személy is élt a faluban, amely feltehetően a községben maradt orosz hadifoglyokra utal.

37. Bartl Ferenc honvéd anyakönyvi lapja 1914-ből.(VeML).

 

A veszprémfajszi római katolikus templom főbejáratának baloldalán márványtábla őrzi az első világháborúban hősi halált halt hat veszprémfajszi férfi nevét és emlékét:

"Veszprémfajsz hőseinek emlékére, kik életüket adták Nagy-Magyarországért 1914-1918

Bartl Ferenc, Czwizler János, Heinbach Mihály, Hartmann Ferenc, Strenner Mihály, Fáth Ferenc."

Néhányukról részletesebb adatokkal rendelkezünk.

Barü Ferenc földműves, 1887-ben született, 1914. augusztus 4-én vonult be póttartalékosként a veszprémi 31. honvéd gyalog-ezredbe, majd 1916. március 8-án halt hősi halált az oroszországi (galíciai) fronton egy Troltzkosawsk nevű falunál.

Czwisler János földműves (felesége: Hamann Janka), 1882. március 21-én született, két leány-gyermek atyja, ugyancsak népfelkelőként vonult be a veszprémi 31. honvéd gyalogezredhez. Az orosz frontról súlyos láblövéssel szállították a prágai cs. és kir. 2. sz. tartalék kórházba, ahol 1915. szeptember 7-én meghalt.

Strenner Mihály földműves tartalékos gyalogosként ment el a háborúba. További sorsa ismeretlen.

Heinbach Mihály földműves (felesége Steininger Erzsébet). Adatai ismeretlenek.

Fáth Ferenc földműves: adatai ismeretlenek.267

 

38. Értesítés Bartl Ferenc honvéd hősi haláláról. VeML).

 

A nemesvámos-veszprémfajszi r.katolikus plébánia éléről 1915-ben távozott Pados Gábor plébános (aki 1910-től működött a két község r.katolikus híveinek élén), s a kőrőshegyi plébánia vezetését vette át. Utódául - adminisztrátori (plébános helyettesi) minőségben -Schmidt Antalt nevezték ki. Schmidt Antal Veszprémben született 1866. július 30-án, Schmidt Mátyás földműves és Czigler Teréz szülőktől. Pappá szentelése (1891) után több helyen látott el kápláni szolgálatot, s Akáról helyezték Nemesvámosra. Itt halt meg 1918. június 22-én. Utódául Zöld Istvánt nevezték ki 1918-ban adminisztrátori (plébánoshelyettesi) minőségben, majd 1925-től kinevezett plébánosként működött. Zöld István Győrben született 1867. december 19-én, Zöld Vendel csizmadiamester és Kern Zsuzsanna szülőktől. Pappá szentelése (1892) után több plébánián szolgált mint káplán, majd plébános volt Szentgálon, illetve 1914-től a veszprémi kerület eseperese volt, ebből a pozícióból került a nemesvámos-veszprémfajszi r.katolikus plébánia élére. Itt halt meg 1936. március 18-án. Utódául Sady Sándort nevezték ki 1936. március 25-től adminisztrátornak, majd rövidesen plébánosnak. Tizenegy évig —.1647 februárig - látta el hivatalát, majd a veszprémi kerület esperesévé nevezték ki.268

39. Konrád Mihály és Bartl Mária által 1922-ben felállított kereszt.

 

Veszprémfajsz község lakossága az 1920-1940 közti időszakban is szinte teljesen római katolikus lakosságú község volt. A veszprémi r.katolikus pőspökség által kiadott "Schematismus" adatai szerint: 1926-ban 290 r.katolikus élt a községben, 1931-ben 259 r.katolikus mellett két evangélikus felekezethez tartozó személy is élt a faluban, 1938-ban pedig a 257 főnyi r.katolikus mellett négy református személy lakott a faluban, illetve ugyancsak hét református vallású hívő lakott a Csomai-féle méhészetben.

A veszprémfajszi római katolikus népiskola változatlanul a nemesvámos: r.katolikus plébános felügyelete alatt állt. A korábbi tanító - Kropf József 1926-ig tanított a faluban, majd Keszler József volt a falu tanítója 1926-1928 között. Őt követte Mohos Zoltán, aki 1928-tól 1937-ig tanított az iskolában. Miután őt Veszprémbe helyezték, a veszprémfaj szi r.katolikus népiskola tanítója Krasznai György volt hosszú évtizedeken át.

Az iskola tanulóinak létszáma 1938-ban összesen 35 gyermek volt (28 fiú és 7 leány) .269

Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Veszprémfajsz községben összesen 261 személy élt: 138 férfi és 123 nő.

40. A r. hat. elemi iskola 1926-1927. évi tanulói. (Középen Keszler József tanító.)

 

A felnőtt lakosságból 111 személy volt házas, 122 személy volt nőtlen és hajadon, illetve 28 személy volt özvegy. Az anyanyelv szerinti összeírás feltétlenül manipulálva volt, mikor azt írták össze, hogy mind a 261 személy magyar anyanyelvű volt (és a német anyanyelvűséget meg sem említették!). Felekezeti tekintetben a 261 lakos közül 257 személy volt római katolikus és 4 személy volt református. A lakásviszonyokat illetően a község valamennyi - 53 - lakóháza tégla-kő építményű volt; 51 lakóház cserép-pala tetőzettel volt ellátva, mindössze két háznak volt nád-zsupp tetőzete.

41. A r. kat. elemi iskola 1928-1929. évi tanulói. (Középen Mohos Zoltán tanító).

 

Az 1920-1930-as években Veszprémfajsz továbbra is kisparaszti gazdaságokon alapuló község volt. Egy 1924-1925. évi felmérés szerint egyeden nagyobb birtok volt, az is a Veszprémfajsz község úrbéreseinek birtokában: összesen 1078 k.hold, melyből 11 k.hold volt szántóföld, 2 k.hold volt rét, 615 k.hold volt legelő 445 k.hold erdő, valamint 5 k.hold földadó alá nem eső terület.270

Egy másik országos felmérés adati szerint - 1925-ben - az alább felsorolt birtokos-gazdák éltek Veszprémfajsz községben:

37 katasztrális hold földje volt: Fath Ferencnek;

35 k.holdja volt: Fath Mihálynak;

34 k.holdja volt: Strenner Jánosnak;

33 k.holdja volt: Stumpfhauser Istvánnak és Heinbach Mihálynak;

32 k.holdja volt: Steinbach Ferencnek;

29 k.holdja volt: Eigner Ferencnek és Linczmajer Mihálynak;

 

42. Veszprémfajszi asszonyok (1920 k.)

 

43. Az Eigner-család (1920 k.)

 

27 k.holdja volt: Czigler Ferencnek;

24 k.holdja volt: idős Czigler Mihálynak;

23 k.holdja volt: Steinbach Istvánnak;

22 k.holdja volt: Czigler Mihálynénak és Eigner Józsefnénak;

21 k.holdja volt: Czwizler Teréznek, özvegy Czwizler Jánosnénak;

20 k.holdja volt: Czipf Ferencnek, Czwizler Mihálynak, Frick Lőrincnek és Reider Ferencnek;

17 k.holdja volt: özvegy Strenner Józsefnénak.

A húsz parasztgazdaság mellett öt család élt iparból-vendéglátásból:

kocsmárosok voltak: Bauernhuber Mihály és Zuschmann József; kovácsok voltak: Bozics József és Zima András; csizmadia mesterségből élt: Eigner János.271

Tíz esztendővel később - 1935-ben - készült el az az összeírás, amely művelési ágakként részletezi Veszprémfajsz község határát. A határ összterülete 2.038 katasztrális holdat tett ki. Ebből: 914 k.hold volt szántóföld (45,0 %); kert volt 5 k.hold (0,2 %); rétként hasznosítottak 9.k.holdat (0,3 %), legelő volt: 621 k.hold (30,4 %), erdőterület volt: 446 k.hold (22,0 %); egyéb területként mérték fel: 43 k.hold (2,1 %).

Nagyjából ezzel egyidejűleg - 1937-ben - Veszprémfajsz község közbirtokossága 1.078 k.holdat birtokolt, melyből 11 k.hold volt szántóföld, 2 k.hold volt rét; 615 k.hold volt legelő; 445 k.hold volt erdőterület, 5 k.hold nem esett földadó alá. A közbirtokossági terület összesen 3.390 aranykorona értéket képviselt.272

44. Veszprémfajszi asszonyok (1923 k.).

Balról jobbra: Eigner Ferencné, Frick Ferencné, Hartmann Györgyné, ismeretlenek.

 

45. Veszprémfajsziak a veszprémi "Balaton"-kocsmában (1926 k.).

Jobbról balra: Czigler Mihály és Tamás nevű fia, Linczmayer János,

Fáth József, Windischmann József (Városlőd), Steinbach József, ismeretlen.

Háttérben a kocsmáros és alkalmazottai.

 

46. Strenner István és Hainbach Teréz lakodalma (1930 k.)

 

A veszprémfajszi gazdák - akárcsak az elmúlt évszázadokban, az 1910- 1940-es években is sajátos módon gazdálkodtak. "...Ugyanúgy voltak szomszédok kint a földeken, mint otthon a faluban! - mondta el Eigner Mihály (sz.: 1925) Koncz Pál néprajzi gyűjtőnek - Az osztályföldeken. És úgy is gazdálkodtak. Nyomásosan gazdálkodtak... Vasárnap délután összejöttek a férfiak, a bíró, a kisbíró, az előljárókkal. Megbeszélni, hogy melyik földbe mit vessünk? Mi lenne a jó? Na, rozsot. Mindenképpen őszit, de hogy ne legyen közte semmi más, búza se, csak egyféle. Ha mihozzánk valaki eljött, azt gondolta, hogy ez egy nagy határ föld, valami uraságnak a földje. Egyben, egyformán! Ez a megbeszélés a mise után volt, ahogy kijöttünk, megálltunk. Ha rossz idő volt, akkor a kocsmában, vagy iskolában...

A bírót egy évre választották, augusztus táján. A kisbírót a bíró választotta; az előljárókat a falu választotta meg három évre. Ezek voltak: a helyettes bíró, az első-, a második- és a harmadik esködt...

Miután az erdő közbirtokosságban volt, a ráeső adót elosztották a lakók között...

Szombat délben 2 órára mindenkinek abba kellett hagyni a munkát, s haza kellett mennie. Szent Vendel napján nem szabadott befogni a kocsiba, igába állatot, mert Szent Vendel az állatok védőszentje volt!...

 

A falu földjén - vásárlások útján - csak Vámos felé terjeszkedhettek a veszprémfajsziak...

 

47. Czwizler János háza (1928) 1994-ben.

 

A szolgagyerekek Vámosról, de legtöbben a Bakonyból jöttek sváb-gyerekek. Újév előtt már leszerződtek... Különösen étellel tartották őket jól. Reggel, délben, este hús! Nálunk általában 6-7 disznót szoktak vágni évente, számolva azzal. hogy napszámos lesz! Ezek szegények otthol csak elvoltak: megkenyereztek szilvával, körtével, az is jó volt!... De húst nemigen! Az ilyen néha nálunk először meg is betegedett. Ugye, nem volt szokva a nehéz ételekhez! ...A gazdalegény is legtöbbször a szolgalegényekkel együtt az istállóban hált...

A falu gulyájához, kondájához a megfogadott pásztorok nem vámosiak voltak, hanem egyéb helyekről ... innen-onnan. írni-olvasni nem tudtak... Az őrzésért szabott járandóságot kaptak. Egy marhapásztor, meg egy növendékmarha-pásztor és egy kondás. Mércével, fickóval mért gabonát kaptak. A "fickó" az 8 liter, a "mérce" 32 liter...

Az éjjel őrzést a mezőőr végezte, éjfélkor körbejárt, nem kellett egész éjszaka mászkálnia. A mezőőrt is a falu fogadta: ő volt az éjjeli őr és a harangozó is egyben. Aratáskor végezhetett részesaratást... Az erdőkerülő is arathatott részben, ugyanakkor szabad felhasználata is volt. Persze, a hulladék fát szedhette csak össze tüzelőnek. Szólt a bírónak, az meg előállított egy fogatot: hozzák az erdőkerülő fáját! Az összes pásztor fáját is így hordták haza!...

Gyermek halála esetén a fiatalok viszik a temetőbe. Ha felnőtt a halott, a hozzátartozó megy körül a faluba és megkéri az embereket, hogy segéljék elhantolni a halottat. Ez egy közös dolog. Visznek jó kövesztett sonkát, kolbászt meg sajtot, vajat és bort. Elüldögélnek míg egy-egy ás. Körben, mindenki részt vesz benne. Addig a többiek eszegetnek, beszélgetnek. Egy-egy csákánymélyet vág, aztán jön a másik. Közösen ássák a sírt, közösen eresztik a sírba, közösen hantolják, így a sírásáskor közösen esznek - a háznál nincs közös tor!"273

48. Szauer József esküvője (1930)

 

A község közélete alig ismert az 1930-as évekből. Egyetlen jelentősebb esemény történt: 1934. december 2-án "díszközgyűlésen" búcsúztatták el 33 évi közszolgálat után, a nyugdíjba vonuló Varga István főjegyzőt, aki - nemesvámosi székhelye mellett - Veszprémfajsz község közigazgatási vezetője is volt. A búcsúztatón részt vett Veszprémfajsz község képviselőtestülete is: Czigler Lőrinc községi bíró vezetésével, Czigler Mihály, Eigner Ferenc, Stumpfhauser István, Fáth Mihály, Strenner János, Eigner Ferenc, Reider Ferenc, Konrád Ferenc, Steinbach János, Czwizler János, Linczmajer János, Steinbach István személyében.

A nemesvámosi község házában tartott díszközgyűlést Véghelyi Lajos nemesvámosi községi bíró nyitotta meg. Bélafi László segédjegyző köszöntője után közösen elmondták a "Magyar Hiszekegyet", majd a segédjegyző ismertette a díszközgyűlés egyetlen napirendi pontját: amely a búcsú volt Varga István főjegyző úrtól, annak 33 évi nehéz, gondterhes, a leg-véksőkig lelkiismeretes szolgálatának elismerésére. Ezt követően egy díszküldöttség ment el Varga Istvánért és feleségéért. Békeffy Lajos vámosi református lelkész búcsúbeszéde után Véghelyi Lajos nemesvámosi községi bíró adta át az emléktárgyat, melybe az alábbi sorokat vésették be:

"Mi közöttünk éltél,

Érettünk dolgoztál,

Szeretetünk békés

Nyugodalmat kíván.

Nemesvámos és Veszprémfajsz községek lakossága,

1901. december - 1934. december 1.

 

49. Veszprémfajszi asszonyok (1930 h).

Balról jobbra: Strenner Istvánná, Czwizler Erzsébet, Buchwald Andrásné.

 

Az ünnepség végén Varga István is elköszönt a két községtől és annak lakosságától. A községháza előtt felsorakozott levente dísz-szakasz Váczy Géza főoktató vezényletével, s a tűzoltó egyesület Szabó Gábor tűzoltó-parancsnokkal az élen, szintén búcsút vett a nyugdíjba vonuló főjegyzőtől.274 Varga Istvánt az új főjegyző: Baranyai Lajos követte hivatalában.2?5

50. Czwisler Tamás és családja (1930 k.)

 

A körjegyzőség 1938-ban felmérést készíttetett a fennhatósága alatt álló két község - Nemesvámos és Veszprémfajsz -állatállományáról. Ennek adatai szerint Veszprémfajsz község gazdái összesen: 75 db lovat, 400 db szarvasmarhát, 350 db sertést és 4 db kecskét tartottak.276

51. Veszprémfajszi legények vőfénybotokkal (1930 h.)

 

 

5. FEJEZET:

Veszprémfajsz a második világháború éveiben

(1941-1945)

A második világháborút közvetlenül megelőző években - az 1930-as évek második felében - Veszprémfajsz község német nemzetiségű paraszti lakossága nagy próbatételen ment át. A Német Birodalommal baráti kapcsolatban álló Magyar Királyság kormányzata - kénytelen volt tovább lépni a magyarországi német nemzetiségű lakossággal kapcsolatosan. Ugyanis az 1924-ben megalakult "Magyarországi Német Népművelési Egylet" ("Ungarlándischer Deutscher Volksbildungsverein" = UDV) lényegileg csak kulturális autonómiát biztosított a Magyarországon élő német nemzeti kisebbség számára. Az UDV vezetésében - a németországi események: a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt 1933. januári választási győzelme, illetve Adolf Hitler hatalomra kerülte után - szakadás következett be. A nemzetszocialista orientációjú magyarországi német nemzetiségi vezetők - Basch Ferenc vezetésével - "népcsoportjogot" követeltek a magyarországi németségnek. Miután 1936-ban Bascht és társait kizárták az UDV-ből, azok először féllegális alapon megalakították a "Volksdeutsche Kameradschaft" (VK) - "Népi Német Bajtársi Szövetséget" -, melyből 1938. november 26-án, Budapesten megalakult a "Volksbund der Deutschen in Ungarn" ("Magyarországi Németek Népi Szövetsége"), rövidített elnevezésével: VDU. A magyar kormány által 1939. április 13-án engedélyezett VDU csak kulturális téren tevékenykedhetett, azonban 1940. augusztus 30-tól már engedélyezték számukra a "népcsoport önigazgatást" ("Volksgruppenautonomie") is.OT

Elsőnek - Veszprém megyében - Városlődön alakult meg egy helyi VDU csoport. Veszprém megye főispánjának - 1939. október 10-i -jelentése szerint mintegy 25-26 Veszprém megyei községben működtek VDU helyi szervezetek. Ezek között nem szerepelt Veszprémfajsz község.278 Ennek oka abban kereshető, hogy a VDU szervezkedése elsősorban a német nemzetiségű falusi agrárproletariátus, illetve a szegényebb néprétegekben talált hívekre, a VDU agitátorainak erős szociális demagógiája miatt. Veszprémfajszon azonban erős volt a jómódú gazdatársadalom, illetve a földnélküli népesség jó kereseti lehetőségekhez jutott a közeli "Danuvia" hadiipari üzemben, valamint a Veszprémben kialakított hadiipari üzemben.

52. Czwisler János és ReiderAnna esküvője (1937. január 18.)

 

53. Strenner-család (1940 k.)

 

54. Katonának bevált újoncok (1932-1933).

Felső sor balról jobbra: ismeretien, Straub József, Szakonyi Pál, Tóth László;

alsó sor balról jobbra: Unger János, Czwisler Tamás, Czigler Ferenc,

Eigner Ambrus, ismeretlen.

 

55. Katonának bevált újoncok (1939).

 

Az 1941. évi gazdasági felmérés az országos átlagnál jobb viszonyokat örökített meg Veszprémfajsz esetében: a község 331 személy lakott, 55 lakóházban.

  • őstermelő volt: 281 (84,9 %), ebből kereső: 149 (85,7 %),
  • iparban dolgozott: 41 (12,4 %), ebből kereső: 19 (10,9 %),
  • egyéb megélhetése volt: 9 (02,7 %), ebből kereső: 6 (03,4 %).

 

Összes keresők száma: 174 személy.

Birtokviszonyok:

100 k.holdon felüli birtok: nincs

50-20 k.hold közti birtok: 16 kereső, 39 eltartott, össz.: 55 (19,6 %)

20-10 k.hold közti birtok: 21 kereső, 40 eltartott, össz.:61 (21,7 %)

10-5 k.hold közti birtok: 2 kereső, 1 eltartott, össz.: 3 (1,01 %)

 5 k.holdon aluli birtok: 4 kereső, ------- , össz.: 4 (1,4%)

Gazdasági cseléd: 39 kereső, 27 eltartott, össz.: 66 (23,6 %)

Őstermelő összesen: 149 kereső, 132 eltartott.279

A viszonylag kedvező szociális helyzet - valamint a községi lakosságára mindig (mind korábban, mind a későbbiekben is) jellemző józan, kiegyensúlyozott gondolkodásmód volt az oka, hogy a VDU nem tudott gyökeret verni Veszprémfajsz községben.

A korábban már idézett riportalany - Eigner Mihály (sz.: 1925) - az alábbiakban idézte fel ezt az időszakot: "...Vasárnap délelőtt egyszer egy csomó asszony odament a kocsma elé, ahol ez a ("volksbundista") propagandista volt - férfiak nemigen mentek oda! - a Volksbund szervezőkhöz. Ott feszített lovaglócsizmában, briccsesznadrágban, derékszíjasan - snájlig fiú volt! Na, amikor egyszercsak azt mondja: 'Amit mi németek meg tudunk csinálni, azt még az Isten se tudja megcsinálni!' - na erre a szóra az összes asszony otthagyta. Még jó, hogy ezt kimondta!"

A VDU egyetlen követelése - az egységes anyanyelvű oktatás iskolai bevezetése - volt szimpatikus a veszprémfajszi lakosság között. Ezért 1941-ben csaüakoztak a VDU azon mozgalmához, amely az 1941-1942. tanévben már szerette volna a zömében németek által lakott községben az egységes anyanyelvi (azaz németnyelvű) oktatás bevezetését. Az akció azonban nem sikerült, megmaradt a vegyes tannyelvű oktatás. Az egységes anyanyelvű oktatást kizárólag Tolna-Baranya (a "Schwábische Türkéi") német nemzetiségű lakossága valósította meg.280

1941. január 31-én országos népszámlálás zajlott le, melynek Veszprémfajszra vonatkozó adatai az alábbiak:

1. Iskolázottság szintje:

népesség száma: 274 fő járt iskolába (kivéve a 6 éven aluli gyermekeket); 4-5 elemi iskolai osztályt végzett: 26 fő; 6-7 elemi iskolai osztályt végzett: 202 fő; 8 osztályt végzett: 6 fő; középiskola négy osztályát elvégezte: 1 fő; főiskolátegyetemet végzett: -

2. Anyanyelv, nemzetiség, nyelvismeret:

össznépesség: 321 fő; tud magyarul: 318 fő; tud németül: 245 fő; tud

szlovákul: 1 fő; tud románul: 3 fő; tud egyéb délszláv nyelven : 1 fő; tud oroszul: 1 fő; tud egyéb nyelven: 1 fő.

3. Lakóház- és lakásadatok:

Lakások száma a községben: 55 (ezek közül: egy szoba-konyhás: 8 lakás; két szoba konyhával: 47 lakás); lakás villannyal: 24; vízvezetékkel, rádióval, árnyékszékkel: nincs lakás; az 55 lakásban összesen 102 szoba van, ebből vert földpadlóval: 51, fapadlóval: 51 lakószoba van a faluban.

 56. Strenner István honvéd (1930.)

 

Az 1941. január 31-i országos népszámláláskor a lakosságnak - többek között - három kérdésre kellett válaszolni: mi az állampolgársága, mi a nemzetisége és mi az anyanyelve? Az első kötelezően a "magyar" volt, a két utóbbira szabadon válaszolhattak.

A fentebb már említett intejúalany - Eigner Mihály (sz.: 1925) így emlékezett erről: "...1941-ben népszámlálás volt; a jegyző és a segéd jegyző azt mondta, hogy mindenki azt mond be, amit akar!... Volt aki azt mondta: 'Az anyanyelvem? Hát Anyámtól, amit tanultam, az a német!' Hat családban vallották magukat német anyanyelvűnek. Őket 1946-1947-ben aztán majdnem kitelepítették!" Valójában ezek többen voltak, ház szám szerint az alábbiak:

14. sz. házban: Bauer Jánosné (sz. 1885, született: Heinbach Teréz);

24. sz. házban: Bartl János (sz. 1883), Bartl Jánosné született: 1892, Frick Mária); Bartl Mihály (sz. 1942, a.n.: Frick Erzsébet), Bartl Teréz (sz. 1944, a.n.: Frick Erzsébet);

52. sz. házban: Buchwald András(sz. 1910), Buchwald Erzsébet (sz.: 1956. a.n.: Eigner Mária), Buchwald Anna (sz.: 1941, a.n.: Eigner Mária);

18. sz. házban: Eigner József (sz. 1877), Eigner Józsefné sz.: (sz.: 1885, a.n.: Koch Teréz); Eigner József (sz. 1910), Eigner Józsefné (sz.: 1914, a.n.: Eisenbacher Erzsébet); Eigner András (sz.: 1934, a.n.: Eisenbacher Erzsébet); özv. Szauer Ferencné (sz.: 1868, a.n.: Koch Teréz);

39. sz. házban: özvegy Fáth Mihályné (sz.: 1876, Weisz Teréz);

47.sz. házban: Strenner Ferenc (sz.: 1913); Strenner Ferencné (sz.: 1912, Strenner Erzsébet); Strenner József (sz.: 1937, a.n.:Strenner Erzsébet); Strenner Katalin (sz.: 1938, a.n.:Strenner Erzsébet); Czwizler Jánosné (sz.:-1893, Reider Erzsébet); Czwizler Erzsébet (sz.: 1931, Reider Erzsébet).

 

57. Veszprémfajszi kislányok (1940.)

 

58. Veszprémfajszi gyermekek (1940.)

 

59. Czwisler János főtüzér (101. tüzérosztály, 1940.)

 

HIÁNYZIK KÉT OLDAL

 

hadsereg 1943. január 12-én megindított nagyerejű ellentámadásakor, Urviv falu körzetében szinte teljesen megsemmisültek.283

A Veszprémfajsz közelében lévő katonai kiképzőbázis a második világháború végéig folyamatosan készítette fel a frontra indított menetszázadokat a 4. és 34. honvéd gyalogezredek emberállományának feltöltésére.

Az 1944. április 3-ától megindított amerikai repülőtámadások - melyeknek bombázókötelékei szinte naponta jelentek meg a Balaton légterében, Veszprémfajsz ellen bombázást nem hajtottak végre. Még a község közelében lévő katonai kiképzőbázist sem érte légitámadás. Az amerikai-brit légitámadásoknak egyetlen epizódja érintette Veszprémfajszot. 1944. október 13-án súlyos légitámadás sorozat érte Székesfehérvárt. Nappal az Itáliából felszálló USA 15. stratégiai légi hadsereg kötelékei, éjszaka pedig a brit 205. bombázócsoport kötelékei támadták Székesfehérvár célpontjait. Október 13-án késő éjszaka, a Székesfehérvár bombázásából visszatérő brit 205. bombázócsoport kötelékeire tüzet nyitott a székesfehérvári magyar II/2. légvédelmi ágyús üteg, s egy brit Wickers-Wellington típusú kétmotoros bombázórepülőgépet lelőttek. Az égő repülőgép Veszprémfajsztól DNY-ra lezuhant, s teljes személyzetével (öt fővel) megsemmisült.284

Miközben a szovjet 2. Ukrán Front hadseregei 1944 szeptemberétől Magyarországnak a Dunántúlról keletre eső térségében támadtak, a 3. Ukrán Front handseregei - Mohácstól délre átkelve a Dunán - 1944. december 3-ra elérték a Balaton déli partvonalát. Ezzel Veszprém megye hadműveleti területté vált. A harcolva hátráló 6. német- és 3. magyar hadsereg csapatai azonban 1944 december első napjaiban erős ellenállást fejtettek ki a Budapest DNY (Érd), Kápolnásnyék, Velencei-tó É., Dinnyés, Székesfehérvár D., Polgárdi, Balatonfőkajár É., Csajág, Balaton É-ÉNY-i partvidéke, Keszthely, Barcs közti mintegy 300 km hosszan kiépített "Margit"-vonal védőállásaiban. A szovjet támadás ezen a vonalon - 1944. december első napjaitól 1945 március 15-ig elakadt. A nagy szovjet támadó hadművelet 1945. március 16-án bontakozott ki, mely áttörve a "Margit"-vonal -és a mögötte kiépített számos más védőállás - védelmi övezeteit, elérte a Balatonfűzfő, Litér, Geleméri-major, Kádárta, Jutasi Nagymező terepszakaszon hevenyészve kiépített "Mária"-vonalat.

 62. Czwisler Tamás szakaszvezető.

(Hősi halált halt Ungvárnál 1944 őszén).

 

63. Veszprémfajszi kisleányok (Strenner Katalin és Teréz, 1944. november 20-án)

 

A "Mária"-vonal déli szárnyát — Veszprém-Külső pályaudvar és Balatonfűzfő között a 6. német hadsereg déli (jobb) szárnyát a IV. SS páncélhadtest képezte 1945. március 22-23-án. Az 1945. március 23-án hajnali 02 órakor kiadott német napijelentés (Tagesmeldung) adatai szerint a IV. SS páncéloshadtest parancsnokának: Gille SS-Brigadeführernek harcálláspontja Veszprémfajszon volt. ("IV.SS Pz. Korps: Gefechtsstand 3,5 km. südostwest Nemesvámos") .285

A "Mária"-állás - Balatonfűzfő É., Litér K., 8.sz. főközlekedési út közti védőállásait a IV.SS páncéloshadtestnek - Székesfehérvárról - visszavonuló 9.SS "Wiking" páncéloshadosztályából megmaradt csapattöredékei szállták meg. A német harcfelderítés 1945. március 23-án hajnalban megállapította, hogy a Litértől 2 km-re ÉNY-ra lévő hármas útszögletnél 60 db ellenséges páncélos foglalt megindulási állást. ("...60 Feindpanzer in dem Strassendreieck 2 km. nordwestl. Litér.")

Miközben a 8. sz. főközlekedési út térségében a 9. szovjet gárdahadsereg 37. gárda-lövészhadtestének főerői támadtak Veszprém általános irányba 1945. 23-án a hajnali óráktól, a 6. szovjet gárda harckocsihadsereg 5. gárda-harckocsihadtestének mintegy hatvan páncélosa és nagyerejű gépesített lövészerők március 23-án hajnali 04-05 óra között Litérnél törték át a "Mária"-vonalat, s a községet, Litért elfoglalták. A jelentés kiadásának idején a 9. SS páncéloshadosztály tábori kiképzőzászlóalja és az 5.SS "Wiking" páncéloshadosztály részei a községtől D-re folytattak védelmi harcot. ("...Litér vom Feind genom-men. Südl. des Ortes z. Zeit Abwehr durch resté FEB "W" und eingetroffene Teile SS-Pz.Div. "W"."

A 6. német hadsereg 1945. március 23-án hajnalban összefüggő arcvonalat igyekezett kialakítani a 8. sz. főközlekedési út (Geleméri-major), Litér Ny. (Bendola-major), Romkút, Fűzfő Gyártelep közti terepszakaszon. Az É-i (bal) szárnyon - 8. sz. főközlekedési út és Megyei-hegy kőzött a IV.SS páncéloshadtest erői: a Székesfehérvárról kitört 5.SS "Wiking" és 3.SS "Totenkopf" páncéloshadosztályok csapattöredékei foglaltak el védőállást; a D-i (jobb) szárnyon pedig - a Megyei-hegy, Fűzfő Gyártelep É-ÉK védelmi terepszakaszon - az I. német lovashadtest csapattöredékei: a 23. német páncélos-, 3. és 4. német lovashadosztályok, valamint a magyar "Szent László" gyalogoshadosztály részei helyezkedtek védelembe.

Az első védelmi vonal mögött - elsősorban a IV.SS páncéloshadtest védelmének támogatására felvonult a 24/1. német harckocsiosztály 9 db P-V. "Panther" harckocsija (Bendola-major körzete), az 501. SS nehézharckocsiosztály néhány P-VI/II."Királytigris" nehézharckocsija, valamint a Jenő-Küngös körzetéből kitört 1. német páncéloshadosztály néhány egysége (Szentkirályszabadja) . A harcolva hátráló német csapatok között magyar csapattöredékek is védelemben voltak, elsősorban a 25. magyar gyalogoshadosztály részei: a 26. magyar gyalogezred, illetve a 20. magyar gyalogoshadosztály néhány egysége, köztük a 20. magyar huszárszázad, amely március 23-án reggel Veszprémfajszon összpontosult. A IV.SS páncéloshadtest első védelmi vonala mögött gyülekező német csapatok közül a legnagyobb erőt - a Nádasdladány körzetéből visszavonult - 9.SS "Hohenstaufen" páncéloshadosztály jelentette. A 19. SS és 20. SS páncélosgránátos-ezredek, stb. összesen nyolc zászlóalja, a 9.SS páncélos tüzérezred egy önjáró- és két gépvontatású tüzérosztállyal, a 9.SS harckocsiezred pedig mintegy 50 db páncélossal a Veszprémfajsz, Nemesvámos, Vilmapuszta közti védelmi terepszakaszt szállta meg.

1945. március 23-án, pénteken hajnalban a Litéren át támadó szovjet gyalogsági és páncélos erők heves harcba bonyolódtak - Litér és Szentkirályszabadja között - Bendólamajornál, ahol az 5.SS "Wiking" és 3.SS "Totenkopf páncéloshadosztályok gyalogságának támogatására ütközetbe vetett 24/1. német harckocsiosztály kilenc P-V "Panther" harckocsija négy szovjet T-34-es harckocsit és két SZU-85-ös rohamlöveget lőtt ki.

64. Veszprémfajsz helyszínrajza

 

Miután a 8. sz. főközlekedési út északi térségében támadó szovjet főcsapás-mérő erők benyomultak Veszprémbe (honnét a 3. német páncéloshadosztály Vilmapuszta és Nemesvámos felé vonult vissza), a 6. német hadsereg IV. SS páncélos és I. lovashadtestei is visszavonultak a 8. sz. főközlekedési út,

Szentkirályszabadja DNY-i széle és Balatonalmádi között kiépített "Klára"- vonal fedőnevű második védőállásukba. ("...Das Korps ist dabei in der Linie B.almádi - Südwestrand Szentkirályszabadja (Klara-Stellung) eine neue HKL (Hauptkampflinie) zu erreichen...").

1945. március 23-án 15-16 óra között a szovjet csapatok benyomultak Szentkirályszabadjára, de támadásuk az említett "Klára"-vonal előtt néhány órára újra elakadt.

A közeledő szovjet frontvonal miatt március 23-án délután a német IV.SS páncéloshadtest parancsnoksága (pk.: Gille SS-Brigadeführer) Veszprémfajszról Tótvázsonyba települt.

1945. március 24-én kora hajnali 02 óra után a szentkirályszabadjai repülőtér és Szentkirályszabadja körzetében összpontosított szovjet erők - mivel a szovjet főcsapásmérő erők már elfoglalták Herendet! - szintén támadásba lendültek. Egy szovjet támadócsoport - tizenöt harckocsival - Szentkirályszabadjától nyugat-délnyugatra áttörte a Klára-vonalat és egy mély betörést hajtott végre (Morgenmeldung: 24.03.1945: "...Feindangriff von 15 Panzern und Infanterie südwestl. Szentkirályszabadja führte zu einem Einbruch; abschliessende Meldung steht noch aus.")

Március 24-én a kora hajnali órákban a tizenöt szovjet páncélos és jelentős számú szovjet gyalogság betört Meggyespusztára, s az 5.SS "Wiking" és 3.SS "Totenkopf" páncéloshadosztályok harccsoportjait a Welti (ma: Szabadság) puszta, Köveskúti-puszta vonalra vetette vissza, s a szovjet páncélosok a hajnali órákra átlagosan 2-3 km-re közelítették meg keletről Veszprémfajszot. Március 24-én a kora hajnali órákban a páncélosokkal megerősített szovjet gyalogság benyomult Welti (ma: Szabadság) pusztára. A pusztán szórványos harcok alakultak ki: egy szovjet harckocsi, valamint két német lövészpáncélos a kibontakozó tűzharcban megsemmisült. Egy szovjet harckocsi - a Veszprém-Csopak közti úton - egész a "Danuvia" gyártelep kapujáig nyomult előre, ott azonban lánctalpsérülés miatt mozgásképtelenné vált. Néhány német harckocsi és rohamlöveg Veszprémfajszig hátrált, s a falu keleti szélének pajtáiban, udvaraiban foglalt el tüzelőállást, s onnan lőtték a "Danuvia" gyártelep felől megjelenő szovjet gyalogságot és páncélosokat.

Közben a délelőtti órákban megindult a 27. szovjet hadsereg főerőinek támadása a Vilmapuszta és Nemesvámos közti szélességben - a Veszprém-Tapolca közti országút kétoldalán. Ezzel egyidejűleg a Meggyes-puszta körzetében összpontosított szovjet gyalogsági- és páncélos erők Felsőörs irányába támadtak, hogy a Balatonalmádin át hátráló I. német lovashadtest hátába kerüljenek. A Köveskúti-puszta körzetében lévő német páncélosok és páncéltörő tüzérség tüzében mintegy nyolc szovjet harckocsi megsemmisült a Meggyespuszta autóbuszmegálló és Felsőörs közti útszakaszon. Miután a kora délutáni órákra a 27. szovjet hadsereg csapatai - a 35. lövész- és a 18. harckocsi hadtestek részei áttörtek Nemesvámosnál, illetve Felsőörsnél, a Veszprémfajszot védő német harccsoport - a bekerítést elkerülendő - délután 16-17 órakor megkezdte visszavonulását. A hátráló német harccsoportot egy német harckocsi biztosította, amely a Kálvária-hegy ÉK-i lábánál, illetve a Czwizler-féle ház mögött manőverezett, s több támadó szovjet páncélost kilőtt. A visszavonuló német harckocsit kezelőszemélyzete a falu déli szélén, a mai új házsor körzetében elhagyta és felrobbantotta.286

A községet az utolsók között a 25. magyar gyalogoshadosztályhoz tartozó 26/1. magyar zászlóalj hagyta el, mely előző napon a Szentkirályszabadja ÉNY-ra lévő Cserhalom-puszta 310 m.p. körzetében volt védőállásban. A zászlóaljat fedező nehézfegyverszázad - Kovács Zoltán t. főhadnagy parancsnoksága alatt -is elhagyta már a községet, amikor a "Hegyföldek" dűlőben, a 349 m.p. körzetében egy négylovas német katonai postakocsival találkoztak szembe. Ezekben a percekben egy szovjet harckocsi jelent meg a Kálvária-hegy tetején: repeszgránáttal tüzet nyitott és szélőtte a német postakocsit, a négy ló és a kocsin lévő két német katona megsemmisült.287

A harcok során a községben a német csapatoknak emberveszteségei nem voltak. Viszont a visszavonuló németek számos halottjukat temették el a faluban: a községi futball-pálya melletti lövészárokban 32 halottat, a Szauer János féle kertben két halottat, a temető Nemesvámos felőli sarkában hat halott katonájukat temették el. Ez utóbbiakat 1993-ban exhumálták, s a veszprémi közös német katonatemetőbe szállították, a Szauer-kertben lévő két emberrel együtt. A korábbi légitámadások során a községben tüdőlövésben megsebesült egy Piwko Wladislawa nevű 20 éves személy, aki 1945. április 23-án 16 órakor a veszprémi kórházban meghalt.

Miután 1945. március 24-én késő délután a szovjet csapatok a községbe benyomultak, még egy polgári személy vesztette életét: a leánya védelmében fellépő Konrád Mihálynét a szovjet katonák agyonlőtték.288

Veszprémfajsz község háborús emberveszteségeit csak a második világháború után lehetett felmérni. A háború áldozatainak és hősi halottainak neveit a r.katolikus templom bejáratának jobb oldalán - az első világháború hőseinek táblájával átellenben - őrzi márványtábla: "1941-1945. A második világháború áldozatai: Czigler Mihály, Czvizler Mihály, Szauer Mihály, Konrad Mihályné, Czvizler Tamás." (1991).

A frontátvonulással kapcsolatos problémák miatt - 1945. július 18 és augusztus 29 között - súlyos tífusz-járvány lépett fel a két szomszéd községben: Nemesvámoson és Veszpremfajszon. Dr. Szakáll Lajos körzeti orvosnak egy 1965. április 1-jei tanácsülési megjegyzése szerint: "A háború befejezése után robbant ki egy hatalmas tífuszjárvány a faluban (t.i. Nemesvámoson), amely kis mértékben Fajszra is átterjedt. (A fentebb említett időszakban Nemesvámoson 27-, Veszpremfajszon 2 tífuszos megbetegedés volt!) Ennek oka ismeretlen!... De nincs kizárva, hogy stratégiai elgondolásból fertőzték meg ezt a környéket és Márkót is! Mert ott is 1945 nyarán robbant ki egy tífusz-járvány!"289

 

6. FEJEZET:

A polgári demokratikus átalakulás időszaka

(1945-1948)

Veszprémfajszon - kiosztható földterületek hiánya miatt - a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/145. évi rendelete a földreformról és a földosztásról nem volt végrehajtható. A háború befejezését követő polgári demokratikus és többpártrendszerű államvezetés időszakában (1945 és 1948 között) a község paraszti jellege nem változott a legutolsó - 1941. évi - felmérés óta.

A viszonylag gyorsan helyreálló mezőgazdaság egyetlen jelentősebb gondját az országot megszállva tartó szovjet Vörös Hadsereg élelmiszerrel és takarmánnyal való ellátása jelentette, amit mindenki természetesnek tartott egy elvesztett háború után!

Az 1945. januári fegyverszüneti szerződés ll.§-a értelmében az orosz hadsereg Veszprémben, a Horthy Miklós utcában (ma: Brusznyai Árpád és Bajcsy-Zsilinszky utcák) beszállásolt alakulatai részére és a jóvátételi számla terhére -1945. július 6-án - Nemesvámos és Veszprémfajsz községek lakossága köteles volt három métermázsa friss zöldfőzeléket leadni. Ugyanakkor 1945. év harmadik negyedére (április-május-június) Veszprém vármegyének 300 tonna zöldséget és 100 tonna gyümölcsöt kellett az orosz csapatok ellátására beadni. Ebből a mennyiségből Veszprémfajszra 6 métermázsa burgonya, 3 métermázsa zöldség és 124 métermázsa gyümölcs - elsősorban szilva és szőlő -jutott.290 A fegyverszüneti szerződés 11. és 12. §-ai értelmében élőállat beszolgáltatási kötelezettsége is volt a vármegyének. A 12. § szerint Veszprém vármegyére 1.000 db sertés jutott, mely állatmennyiséget a Szovjetunióba kellett kiszállítani. Ennek a mennyiségnek a szétosztása után Veszprémfajszra egy sertés leadása jutott. Az előírás az volt, hogy a sertések 40-50 kg közti, egészséges és hizlalásra alkalmas mangalica sertések legyenek. Az állatok csak 12 órai koplaltatás után adhatók le kilogrammonként 50 Pengős áron. Minden leadott sertés mellé - takarmányul - 3 kg abraktakarmányt is le kellett adni. A fenti - 1945. augusztus 10-i - rendelkezés után, 1945. augusztus 17-én közölték a körjegyzőséggel, hogy a fegyverszüneti szerződés 11. §-a értelmében a megszálló szovjet Vörös Hadsereg ellátására -1945. harmadik negyedévre (július-augusztus-szeptember hónapokra) a veszprémi járásra 27 tonna élőmarhát és 1,5 tonna baromfit vetettek ki. Ennek részeként Veszprémfajsz község lakossága leadott: 525 kilogramm élőmarhát és 45 kilogramm élő baromfit.291

Súlyos teherként nehezedett a gazdákra - 1945. július 28-tól - a 3.700/1945. M.E. sz. kormányrendelet, mely szerint a községekben összeírták a teheneket, s a gazdákat tejbeadási szerződés aláírására kötelezték. A szerződés szerint a gazdáknak arra kellett kötelezni magukat, hogy minden birtokában lévő tehén után - 270 napon át- napi két liter tejet adnak le, literenkénti 6 Pengőért, amely mélyen a tényleges ár alatt volt. A megmaradt "szabad tejet" pedig literenkénti 10 Pengőért árusíthatták.

Természetesen a fenti szerződéses tejet csak a kötelezően beszolgáltatott tejmennyiség után voltak kötelesek leadni. A kötelező tejbeszolgáltatás - mely ugyancsak a megszálló orosz katonaság élelmezésére szolgált: 1945. harmadik negyedére (július-augusztus-szeptember hónapokra) 600 liter tej beadását jelentette a veszprémfajszi gazdák részére, mely mennyiséget a veszprémi Németh-féle vajgyárba kellett beszállítaniuk.292 A tejbeadási szerződések aláíratása nehezen ment a nemesvámosi körjegyzőség két községében. Nemesvámoson a 205 tehént tartó gazda közül csak 17 gazda (24 tehénnel) írt alá megállapodást; a többi 188 gazda (259 tehénnel) a szerződés aláírását megtagadta. Hasonló volt a helyzet Veszprémfajszon is, bár itt erre vonatkozó pontos adatokat nem közöltek. Csupán annyit, hogy "... a veszprémfajsziak sem adnak le tejet napok óta!" - írta a főjegyző 1945. augusztus 9-i jelentésében. Augusztus 10-én dr. Scherer János járási főjegyző felszólította a nemesvámosi körjegyzőt, hogy tíz napot ad a megállapodások megkötésére! Ezt követően a körjegyző köteles a renitens személyek neveit leadni a főjegyzőnek, akik ellen "...kíméletlen keménységgel fogok eljárni, mert magatartásuk szinte szabotálás!" - írta levelében a főjegyző. A főjegyző utasította a körjegyzőt, hogy a renitenskedő veszprémfajszi lakosokat is jelentse fel!293

Míg a tejbeadási szerződés körül a vita még hosszan elhúzódott, az orosz katonák élelmezésére leadandó egyéb élelmiszereket a lakosság rendben leadta. Így az 1945. év harmadik negyedére - 1945. szeptember 1-jére - a körjegyzőség két községéből a nemesvámosiak 14 métermázsa-, a veszprémfajsziak 7 métermázsa burgonyát rendben leadtak.294

A sok leadási ügy között üdítő színfolt, hogy 1945. szeptember 15-én a veszprémfajszi közbirtokosság a tulajdonában lévő kocsma épületet (az üzletet, a mészárszéket és a hozzátartozó lakást), valamint a mindezekhez tartozó kb. 500 négyszögöl szántóföldet - 1945. október 1-től három évre - nyilvános árverésen bérbeadta. A beígért pénzösszeget azonban (a rohamos infláció miatt!) - métermázsánként 500 Pengős átszámítási áron - búzában kellett kifizetni. A bért negyedévenként volt köteles a bérlő a községnek kifizetni. A kikiáltási ár 7.000 Pengő volt. Kikötötték, hogy minden későbbi kárt a bérlőnek kellett kifizetni. Ajégverem évenkénti megtöltése jéggel a bérlő kötelessége volt. A bérleményt albérletbe adni nem lehetett. A bérlő a községi bíró által kívánt időben - részletekben - összesen 50 liter bort és 10 kg húst tartozott térítés nélkül adni. Az árverésre jelentkeztek: Adonyi József, Csomai Lajos, Somlai Mihály, Józsa Lajos és Lővenberger Péter. Valamennyien lefizették egyenként a 4.000—4.000 Pengő bánatpénzt, illetve valamennyien igazolták mészáros iparukat. Az árverésen Csornai Lajos nyert 20.600 Pengő összeggel.295

1945 decemberében igyekeztek rendezni a háborús események során szétzilálódott egészségügyi- és tulajdonjogi viszonyokat. A felügyelő veszprémi járás elrendelte, hogy 1945. december 4-én reggel 08 órától állategészségügyi szemlét tart a nemesvámosi körjegyzőség két községében. A bizottságért Nemesvámosnak kellett reggel fél nyolc órára előfogatot küldeni a Veszprém Kopácsy tér 5. sz. elé. Nemesvámoson kezdődött reggel 08 órakor az egypatás állatokon az az egészségügyi szemle. A vizsgálat alkalmával a gazdáknak be kellett mutatni az állatok hivatalos marhalevelét, tulajdonjogi jegyzőkönyvét. A bizottság délelőtt 11 órakor Veszprémfajszon folytatta munkáját, majd a szemle befejezése után Veszprémfajsz község adott a bizottságnak Veszprémig előfogatot.296

1945 december újabb zavarok voltak az orosz katonaság élelmezése ügyében leadandó termékkel. December 10-én a nemesvámosi körjegyző jelentette a járási főjegyzőnek, hogy Nemesvámos és Veszprémfajsz községekben az 1945. év negyedik negyedére (október-november-december hónapokra) az orosz jóvátételre kivetett másfél métermázsa étolajat nem tudta beszedni, mert ezzel a lakosság alig rendelkezik. Kölestermés ugyancsak nincs a két községben. Zab vetés is alig volt, mert "... a rajtunk átvonuló oroszok összes mag zabunkat elvitték, ami keveset pedig tudtunk vetni, azt meg a határban szedték össze és vitték el (t.i. az orosz katonák - Szerző). Szénából községeim a mai napon adtak át az érte jelentkező oroszoknak 200 métermázsát, ezt a mennyiséget nagyon nehéz körülmények között, úgyszólván kilónként szedtük össze. Saját állataink szalmán és kukoricaszáron telelnek. Ezért az új termésig többet leadni semmi képpen nem tudunk. Fentieken kívül még leadni rendelt bab, lencse és burgonya összeszedését megkíséreljük, de biztosítani azt sem tudjuk, mert gazdáink minden szükségletünket e terményeik cserébe adásával tudták csak megszerezni. Csöves tengeri összeszedése az első I. negyed rész kivetésénél is nehézkesen ment, így annak összeszedése is nagyon bizonytalan. Új termésig községeink újabb terhek elviselésére képtelenek!" 297

Az orosz katonaságnak leadandó állatösszeírás tekintetében a helyzet kedvezőbb volt. A veszprémi járás adatai szerint az 1945. negyedik negyedévre - az orosz katonaság ellátására leadandó - sertésösszeíráskor a nemesvámosi jegyzőség állt a legjobban a járás területén: 413 db sertést írtak össze:

Nemesvámoson: 292 darabot,

Veszprémfajszon: 191 darabot.

A sertésösszeírás eredményességét az is elősegítette, hogy - mint azt a fenti (1946. január 25-i) jelentés közölte: a jegyzőségben, azaz Nemesvámos és Veszprémfajsz községekben sertésvész nem pusztított.

1946. január 28-án dr. Scherer János a veszprémi járás főszolgabírája utasította a nemesvámosi körjegyzőt, hogy az 1946. év első harmadára az orosz csapatok élelmezésére összegyűjtött zsírt február 4-én szállítsák be Veszprémbe, a vármegyeházára, mert az oroszok a raktárt ott jelölték ki. Az átvételt és az elismervény kiadását Hargitai várnagy intézi! 298 Az 1946. február 19-i veszprémi járási értekezleten Pucskov szovjet gárdakapitány közölte, hogy az orosz ellátási hátralékot február hónapban okvetlenül le kell adni a községeknek: "...A kérdést nap-nap után sürgetik! Sajnos, kibúvó nincs! Ezért ezt az ügyet véglegesen le kell zárnunk!" - írta körlevelében dr. Scherer János járási főjegyző. A hátralékos terményeket február 25-ig a községi raktárakban kötelező összegyűjteni, majd Veszprémbe kell mindazokat továbbítani a zsidó templom melletti Futura raktárba.299

A kötelező leadások mellett néha egyedi jellegű terményadót is kivetettek a lakosságra. Így 1946. március 16-án a veszprémi járási főjegyzőség - a Dégen működő szovjet katonai zöldség-kertészet vetőmag szükséglete részére -Nemesvámosról 4 métermázsa, Veszprémfajsz részére 3 métermázsa vetőburgonya leadását rendelte el. A vetőburgonyát a lakosságnak kellett önként összeadni.300 Néhány nappal később - 1946. március 23-án - az orosz katonaság ellátására egy öt métermázsa súlyú vágómarha leadását követelték meg Nemesvámos és Veszprémfajsz községektől. A körjegyzőség a veszprémfajszi Szauer József 540 kg-os ökrét vette meg kilogrammonként 35 kilogramm búzáért vagy rozsért, melyből 170 kilogrammot Veszprémfajsz, a többit pedig Nemesvámos lakossága adta össze.301 Néhány héttel később - 1946. április 12-én - orosz jóvátételre a vármegyére 5.000 db sertés leadását írták ki. Ez a veszprémi járás szintjén 680 db sertést jelentett; Nemesvámosnak 35 db, Veszprémfajsznak pedig 22 db sertést kellett leadni. Az utasítások értelmében a leadandó sertések, süldők 15%-ának 50 kg-on felülinek, 20%-ának 40 kg-on felülinek, 40%-ának pedig 30kg-on felülinek kellett lenni. A leadási határidőt 1946. április 30-ban jelölték ki. Közölték azt is, hogy aki a kötelező bejelentéskor állatait letagadja, attól az összes állatot el kell kobozni!302 1946. április 26-án az orosz jóvátételre leadandó szarvasmarhák összeírása kezdődött meg. Míg Nemesvámosnak 16 db tehenet, 7 db üszőt, 2 db bikát kellett leadni, Veszprémfajsz gazdáinak 5 db tehenet, 2 db üszőt kellett beszolgáltatni. A tehenek átlagsúlya 340 kg-nál nem lehetett könnyebb. Az üszők átlagsúlyát 230 kg-ban szabták meg. Előírták, hogy a leadandó szarvasmarhák a lehetőség szerint vöröstarkák mellett szimentáliak legyenek. Minden leadott szarvasmarha mellé - takarmányozás céljára - 100 kg szénát és 50 kg szalmát is le kellett adni. Elrendelték, hogy annak a gazdának, akiket leadásra köteleztek, a falu lakossága közösen fizesse meg a szarvasmarhák árát. Veszprémfajszon Strenner János, Steinbach Ferencet, Strenner Ferencet, Strenner Mihályt kötelezték egy-egy tehén leadására; Czigler Jánost és Stumpfhauser Istvánt pedig egy-egy üsző leadására szólították fel.303

Az egyre súlyosabb közellátási helyzet miatt - 1946. május 15-én - dr. Scherer János járási főjegyző - a helyi politikai pártok javaslata alapján községi Közellátási Bizottságokat nevezett ki. A tagok megbízatása visszavonásig volt érvényes. Veszprémfajszon a bizottság tagjai: Frisch János, Strenner Ferenc, Bartl Mihály, Szauer József, ifjú Eigner Ferenc voltak.304

Az 1946. év második harmadára - 1946. május 22-én - orosz jóvátételre újabb 11 db sertést kellett Veszprémfajsz községnek leadni. A felsorolt személyeknek: Czigler Mihálynak, Czigler Lőrincnek, özvegy Czigler Tamásnénak, Czipf Ferencnek, Stumpfhauser Istvánnak, idős Strenner Ferencnek, Czvizler Jánosnak, Strenner Istvánnak, Csóknai Józsefnek, Buchwald Andrásnak és Reider Ferencnek egy-egy darab sertést kellett leadni - a község lakossága által összeadott pénzért. Egy hónappal később - 1946. június 22-én - 1946. év második negyedére (április, május, június) az orosz csapatok élelmezésére Veszprém vármegyének 189 tonna élősúlyú vágómarhát kellett leadni, melyből Nemesvámost tíz darab vágómarha, Veszprémfajszot pedig 19 métermázsa súlyú vágómarha leadására kötelezték.305 1946. augusztus 3-án a főjegyzőség újabb követelés érkezett: orosz jóvátételre Nemesvámosnak és Veszprémfajsznak 2-2 métermázsa széna leadását kellett végrehajtani.

A megszálló orosz katonaság számára folyamatosan beszedett élelmiszer és takarmány leadása miatt, illetve a "Danuvia" gyártelepen és magában Veszprémfajsz községben beszállásolt orosz katonaság élelmezése miatt - 1946. december 3-án - Veszprémfajsz község előljárósága közölte a körjegyzőséggel, hogy újabb terheket a lakosság már nem tud magára vállalni!306 A súlyos katonai terhek mellett a lakosság képtelen volt földadóját befizetni. Egy 1947. február 4-i felmérés adatai szerint a földadó befizetésének elmaradása miatt Nemesvámoson 350-, Veszprémfajszon 22 zálogolást foganatosított a hatóság. Árverést azonban - a közhangulatra való tekintettel! - nem tartottak.307

Az amúgy is súlyos helyzetet nehezbítette, hogy 1947. február 21-re a nagy havazás és a hófúvások lehetetlenné tették a közlekedést a közutakon Nemesvámos és Veszprémfajsz körzetében. Ezért a körjegyző - 1947. február 21-én - elrendelte, hogy az utak hóeltakarítására a két község teljes közerejét munkába kell állítani, s a munkával reggeltől estig végezni kellett. "...A végrehajtásért az orosz parancsnokság az egész előljáróságot felelőssé teszi! - hangoztatta a körjegyző - A munkát ellenőrzik (t.i. az oroszok - Szerző) és minden munkamegtagadó Szibériába való vitelét jelentették be!"308

1947 tavaszán - miután a földreform a befejezéséhez közeledett - összeírásokat rendeltek el. Annak ellenére, hogy Veszprémfajszon földreform, illetve földosztás nem volt, a községet is összeírták.

Ebből kiderült, hogy 1947. március l-jén nyolc veszprémfajszi gazdának volt Balatonarácson szőlőbirtoka, akik a borfogyasztási adót a zárójelben szereplő liter mennyiségben fizették:

Eigner Ferenc (200 liter), Czipf Ferenc (100 liter), Eigner János (100 liter), özvegy Fáth Józsefné (250 liter), Hámon József (200 liter), idős Strenner József (200 liter), idős Szauer Mihály (200 liter), Stumpfhauser Mihály (250 liter).

Egy 1947. május 20-i összeírás szerint Veszprémfajsz határában a különböző gabonafélék vetésterülete az alábbi volt: búza (170 k.hold), árpa (150 k.hold), rozs (180 k.hold), zab (120 k.hold), kapások (140 k.hold), takarmány (70 k.hold); még vetetlen terület: 64 k.hold.309

Az állatállomány felmérése és vizsgálata viszont azt állapította meg - 1947. június 28-án - Veszprémfajszon, hogy a szarvasmarha állományban mutatkozó apadás oka az, hogy a lóállomány gyarapodott. A lovak magas ára miatt a gazdák több szarvasmarhát adtak el. Az apadás másik oka a két éven át tartó súlyos takarmányhiány volt. Az 1947. év már szaporulatot mutatott. A sertés szaporulat is lanyha, mert a sertés árak - a burgonyához viszonyítva - alacsonyak voltak. Egy métermázsa burgonya 100-120 forintot tett ki, ugyanakkor egy egyéves sertés ára 150 forint volt.3'0 A község állatállományának biztosítására a község - 1947. augusztus 5-én - egy tenyészbikát és egy tenyészkant tartott, melyeknek takarmányozása biztosítva volt.3" Azonban 1947. december 22-re a község által tartott egyetlen tenyészkan már nem volt fedező képes. A község anyasertés állománya viszont olyan nagy volt, hogy két tenyészkanra volt feltétlenül szükség. Hasonlóan szükség lett volna még egy tenyészbikára is a nagy szarvasmarha állomány miatt.312

Az 1945 decemberétől hatalmon lévő - és a polgári pártok túlerejével működő koalíciós kormányzás 1947 nyarától fokozatosan bomlásnak indult a Magyar Kommunista Párt céltudatos és egyre erőszakosabb politikai támadásai nyomán. Az új gazdasági rendszer kibontakozásának volt egyik ismérve, a tervgazdálkodás megjelenése. 1947. július l-jén a magyar nemzetgyűlés elfogadta az 1947:XVII. törvénycikket a 3 éves terv bevezetéséről. Ennek során - 1947. szeptember 9-én - a 3 éves terv keretében elrendelték a Nemesvámos és Veszprémfajsz közti ún. "Szőlő-út" tervszerű kiépítését. A kötelezettségek 70%-a Nemesvámosra, 30%-a pedig Veszprémfajszra hárult. Nemesvámos magára vállalta 2268 köbméter kőanyag kifuvarozását és 560 díjtalan kézinapszám kiállítását. Veszprémfajsz ugyanakkor 972 köbméter kőanyag kifuvarozását és 240 díjtalan kézinapszám kiállítását vállalta el. A bekötő út vonalhossza: 1,8 km volt.313 A két község közti út munkálatai 1950-ig elhúzódtak.

1947 októberében nagyarányú és mindenre kiterjedő felmérés zajlott le Veszprémfajszon, melynek adatai az alábbiak:

  1. Területe: 2.038 katasztrális hold.
  2. Ép (lakott) lakóháza: 54.
  3. Lakossága: 350 fő.
  4. Önálló földműves: 284; ebből újgazda: nincs.
  5. Önálló iparos: 3.
  6. Önálló kereskedő: 1.
  7. Közalkalmazottak: 1.
  8. Földek: szántóföld (914 k.hold), legelő (631 k.hold), kert (5 .hold), erdő (446 k.hold), földadó alá nem eső terület: 42 k.hold.
  9. Termés: az 1946-1947. évben.

búza (71 métermázsa), rozs (1051 m.m.), árpa (1164 m.m.), zab (403 m.m.), tengeri (800 m.m.), burgonya (800 m.m.), lencse (60 m.m.), takarmány (10.000 m.m.), sertés 300 db, vö.: 1938: 350 db); ló (60 db, vö: 1938: 75 db), szarvasmarha (300 db, vö: 1938: 400 db), kecske (4 db, vö: 1938: 4 db); méhészettel foglalkozott: két személy 18 kaptárral; 1946-47. évi termés: 400 kg méz.314

 

7. FEJEZET:

Közélet, népesség, felekezeti viszonyok, iskoláztatás 1945-1948 között

Mint a fentebbi adatokból kitűnt, Veszprémfajsz község a második világháború időszakában jelentősebb ember - illetőleg anyagi - veszteségeket nem szenvedett. Ez kitűnik a veszprémi római katolikus püspökség által kiadott "Schematismus"-ok adataiból is.315

1946:

Veszprémfajszon élt: 311 r.katolikus, 8 református és 2 evangélikus személy;

1949:

Veszprémfajszon élt: 312 r.katolikus és 2 református személy;

A túlnyomó számú római katolikus lakosság továbbra is a nemesvámosi római katolikus plébániának volt alárendelve, s plébánosuk Sady Sándor volt, aki 1936. március 25-től 1960. október l-ig, nyugdíjaztatásáig látta el hivatalát.316

Közigazgatásilag is változatlanul a nemesvámosi körjegyzőséghez tartozott Veszprémfajsz kisközség. Az 1934 óta szolgálatot teljesítő Baranyai Lajos körjegyzőt 1946. március 31-el nyugdíjazták. Szolgálati ideje 1918. szeptember 16-tól 1946. március 31-ig tartott. A nyugdíjazását egészségügyi okokkal indokolták, politikailag nem volt ellene kifogás. Veszprém város II. sz. Igazoló Bizottsága 2/VIII. 14. sz. határozatával nevezettet "feltétel nélkül" igazoltnak mondotta ki. Új körjegyzővé - a volt segédjegyzőt - Bélafi Lászlót nevezték ki. Győri Géza (50 éves, nemesgörzsönyi lakos) segédjegyzőt azonban 1946. április hónap végével nem fogadták vissza állásába, elbocsátották. Kifizették neki három havi illetményét: tizenegymillió négyszázkilencvenezer Pengőt. (Ekkor tetőzött az infláció!)317

1946 május elején a kormányzat elrendelte - a közeljövőben (július 27-re) bevezetendő élelmiszer jegyrendszer érdekében - az önellátó és az ellátatlan lakosság összeírását.

Veszprémfajszon önellátó volt: 281 fő; (a 312 főnyi összlakosságból)

ellátatlan volt összesen: 31 fő ebből

12-18 év közti volt: 12 fő,

60-70 év közti volt: 11 fő,

70 év felett: 8 fő. 315

Nehéz testi munkás volt a községben: 6 fő;

testi munkás volt összesen: 15 fő;

irodai munkás volt összesen: 4 fő. 318

1947 februárjától szörnyű veszedelem szakadt a Veszprémfajsz lakosságának zömét alkotó német eredetű népességre. Ugyanis az 1945. július 17 - augusztus 2 között lezajlott Potsdam-i értekezleten a nagyhatalmak - az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió - vezetői (többek között) elrendelték a magyarországi német "nemzetiségű" és "német anyanyelvű" lakosság Németországba történő kitelepítését. Egy 1947. február 4-i körrendelet szerint a kitelepítést 1947 végére végre kellett hajtani. Ez a rendelkezés a magyarországi németség mintegy 40%-át érintette.

A III. sz. német áttelepítési oszlop miniszteri biztosának összeíró bizottsága a veszprémi járás területén működését megkezdte. A miniszteri bizottság -mentesítő-, összeíró-, leltározó-, vagonírozó-, bizottságokból állt, s a közigazgatási szervekkel együtt működött. A bizottság rendelkezésére állt egy karhatalmi zászlóalj. Élelmezésükről az adott község volt köteles gondoskodni. Ezt vagy közös étkezéssel oldották meg, vagy a tisztviselők szállásadója gondoskodott az étkeztetésről, étkezésenként 1 forint 80 fillérért. Dr. Scherer János járási főjegyző a nemesvámosi körjegyzőt is felszólította, hogy a bizottságot munkájában támogassa. 1947. február 24-én dr. Győrffy László miniszteri biztos elrendelte, hogy a kitelepítendők pontos névjegyzékét öt napon belül ki kellett függeszteni a község hirdetőtábláján, illetve ugyanezt ki kellett doboltatni is a községben.319

1947. február 24-én a veszprémfajszi községházán kifüggesztették a "Kitelepítendők névsorát", összesen tizenöt család nevét, házszámok szerint:

Fő utca 14. sz.:

  1. özvegy Bauer Jánosné, sz.Heinbach Teréz, 1885. Fő utca 18. sz.:
  2. Eigner József, sz.: 1875., a.n.: Frick Mária,
  3. Eigner Józsefné, született: Szauer Mária (1885), a.n.: Hock Teréz,
  4. Eigner József, sz.: 1910., a.n.: Szauer Mária,
  5. Eigner Józsefné, született: Eisenacker Erzsébet, sz.: 1914., a.n.: Szauer Erzsébet.
  6. Eigner Andárs, sz.: 1935., a.n.: Eisenacker Erzsébet.
  7. Szauer Ferencné, született: Hock Terézia, 1883, a.n.: Heiser Éva. Fő utca 45. sz.:
  8. Stassz Ádám, 1874., a.n.: Orbán Erzsébet.
  9. Stassz Ádámné, 1884., született: Schmidt Teréz, a.n.: Papp Erzsébet. Fő utca 47. sz.:
  10. Strenner Ferenc, sz. 1913, a.n. Reider Erzsébet.
  11. Strenner Ferencné, született: Strenner Erzsébet, 1912, a.n. Szauer Katalin.
  12. Strenner József, sz. 1927, a.n. Strenner Erzsébet.
  13. Strenner Katalin, sz. 1938, a.n. Strenner Erzsébet.
  14. Czwizler Erzsébet, született: Reider Erzsébet, 1893, a.n. Hartmann Rózsa. Fő utca 49. sz.:
  15. Czwizler Erzsébet, sz.: 1931, a.n. Reider Erzsébet.320

1948. március 5-re megérkezett a nemesvámosi körjegyzőségre a Belügyminisztérium I/4. osztálya Kivételezési Bizottságának Névjegyzéke. Ebben a 12.200/1947. Kormány számú rendelet 2.§-a értelmében kivételezett veszprémfajszi lakosok névsorát közölték. A névjegyzékben a Fő utca 31. szám alatt lakó Konrád Ferencnét (született: Jurick Katalin, sz.: 1907., a.n.: Keizer Mária), valamint hat gyermekét azzal az indokkal kivételezték, hogy az asszonynak a férje, a gyermekeknek pedig az apja volt magyar.321

Ugyanezen a napon - 1948. március 5-én - ugyancsak a fenti belügyminisztériumi osztálytól egy másik (a 12.200-1947.Kormány számú rendelet 3.§-a alapján) kivitelezési névsor érkezett a nemesvámosi körjegyzőségre. Ebben a Fő utca 36. szám alatt lakó Czimmermann Ferencet (feleségét és öt gyermekét), a Fő utca 21. sz. alatt lakó Fáth Ferencnét, a Fő utca 29. sz. alatt lakó Horváth Györgyöt (feleségét és öt gyermekét, valamint sógornőjét), a Fő utca 45. sz. alatt lakó Stász Ádámot és feleségét, a Fő u. 22. sz. alatt élő Steinbach Istvánnét (sz.: 1887) és özvegy Czwizler Jánosnét (sz.: 1875), a Fő u. 54. sz. alatt lakó Straub Andrást, feleségét és gyermekét, valamint a Fő u. 44. sz. alatt élő Szauer Jánost (sz.: 1971) és feleségét (sz.: 1879) mentesítették a kitelepítés alól.322

Miután Veszprémfajsz községben - az 1941 januári népszámlálás adatai szerint - magát "német nemzetiségűnek" valló személyek nem voltak, ezen az alapon kitelepíteni senkit sem lehetett. Eredetileg - az említett népszámlálás során - magukat "német anyanyelvűnek" vallókat is ki akarták telepíteni Németországba. Azonban ettől eltekintettek, s megelégedtek azzal, hogy az ún. "anyanyelveseket" a Magas - Bakonyba - a magyarok telepítésére alkalmatlannak ítélt - Fenyőfő és Lókút községekbe toloncolják.

Veszprémfajsz községben azonban erre sem került sor, s az "anyanyelvesek" is maradtak falujukban.