Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

1. FEJEZET:

A polgári demokráciából a proletárdiktatúrába való átmenet időszaka

(1948-1949)

Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választás volt az az esemény, melytől fogva egyre jobban érezhető volt a Magyar Kommunista Párt gyors politikai előretörése az egypártrendszerű ún. proletárdiktatúra irányába. Annak ellenére, hogy 1949 májusáig a többpártrendszerű kormányzás fennmaradt, az már teljesen az egypártrendszerű diktatúra bevezetését tervező Magyar Kommunista Párt befolyása alá került.

A politikai irányvonal erős balra tolódásának első megnyilvánulása volt, hogy 1948. január 9-től megindult a magyarországi németek kitelepítésének második nagy hulláma. Miután 1946 februárjától Németország amerikai megszállási övezetébe már mintegy 136 ezer személyt kitelepítettek, most Németország szovjet megszállási övezetébe indítottak el kb. 50 ezer magyarországi német származású polgári személyt. A Veszprém megyei - már 1947 februárjától összeírt -német eredetű lakosság kitelepítésére is most került sor.

Miközben 1948. február 10-én a két közeli községből - Hidegkútról 122 személyt, Tótvázsonyból pedig 29 személyt - kitelepítettek, Veszprémfajsz községből kitelepítésre nem került sor. Ugyanis az eredeti - 12.200/1947. Kormány sz. rendelet - hatályát vesztette, s csak azokat telepítették ki Németországba, akik:

  1. Az 1941. január 31-i népszámláláskor német nemzetiségűnek vallották magukat;
  2. Tagjai voltak a Volksbundnak;
  3. Magyarosított nevüket eredeti német nevükre változtatták vissza.

A fentiek Veszprémfajsz egyetlen lakosára sem vonatkoztak, s így a kitelepítéstől mindenki megmenekült.

A magukat - az 1941. január 31-én lezajlott népszámláláson - német nemzetiségűnek, illetve német anyanyelvűnek valló lakosság kitelepítésének ügye még nem zárult le, amikor Nemesvámos és Veszprémfajsz Nemzeti Bizottságai -1947. április 10-én - megalakították a közelgő (1848. március 15-re tervezett) centenáriumra, az 1848. március 15-i polgári forradalom százéves évfordulójára a "48-as bizottságokat". A helyi Nemzeti Bizottság elnöke - már 1947. március 19-én - egy ülésen ismertette a 100 éves évforduló jelentőségét és a jelenlévőket felkérte a szereplésre, valamint terveik szóban vagy írásban való benyújtására. Az egyházak és iskolák vezetői, tanerői közös megállapodást tettek az évforduló méltó megünneplésére. A "48-as bizottság" szerepét a veszprémfajszi iskolaszék magára vállalta. A bizottság elnökévé Czwizler Tamást, alelnökké Hámán Ferencet, jegyzővé Linczmajer Jánost választották, tagok voltak: Szauer Mihály, Strenner János, Strenner Ferenc, Korpádi János, Eigner József, Eigner János.323 A centenáriumi ünnepség - 1948. március 15-én - rendben lezajlott Veszprémfajsz községben is. Reggel 08 órától szentmise volt, szentbeszéddel, melybe a r.katolikus lelkész beleszőtte 1848. március 15-e jelentőségét. Este 18 órától folytatódott az ünnepség: a tanulók az iskolában hazafias tartalmú színelőadást tartottak.324

1947. február 10-én Párizsban a Szövetséges Nagyhatalmak aláírták Magyarországgal a békeszerződést. Ennek egyik pontja szerint megkezdődött a magyar hadifoglyok hazaszállítása. A szerződés értelmében - 1947. november 12-re - Veszprémfajszra hazaérkezett Eigner Simon hadifogoly (akinek hadifogoly igazolvány száma: 92.200. volt). Hazaérkezéskor ő is megkapta a 150 forintnyi hadifogoly segélyt.325

Mint már korábban említettük, Veszprémfajsz kisközség képviselőtestületi jegyzőkönyve 1902-től - negyvenhat éven át - hiányzott, s folytatása csak 1948. január 31-től 1950. július 30-ig maradt fenn napjainkra. Így a község történetének legfontosabb történeti forrása hiányzik 46 éven át.

Az 1948. január 31-i községi képviselőtestületi ülés adatai szerint ekkor Strenner Mihály volt a községi bíró, valamint Szauer Mihály, ifjú Czwisler János, Steinbach József, Eigner Ferenc Simon, Strenner Ferenc, Szauer Mihály, idős eigner Ferenc, Stumpfhauser István, Eigner Ferenc, Eigner József, Buchwald András, Linczmajer János voltak a képviselőtestületi tagok.

Az 1948. március 22-i képviselőtestületi ülés központi témája az volt, hogy mielőbb hozzák rendbe a község - több mint fél évszázad óta meglévő! - pillanatnyilag nem üzemelő vízvezetékrendszerét. A "Danuvia RT" üzeme ugyan biztosított vizet, de az ott lévő orosz katonaság miatt a vízszolgáltatás állandóan bizonytalan volt. Az állatok itatása súlyos gond volt, s ezért a képviselőtestület egy új kút kiépítését határozta el.

Az 1948. június 10-i képviselőtestületi ülésen Bélafi László körjegyző egy nagyfontosságú ügyet jelentett be. Közölte, hogy kormányzat tervbe vette a felekezeti iskolák államosítását. Ismertette a kormányzat elképzeléseit, majd hangoztatta az iskolák államosításának előnyeit; mert így "...a középiskolai kiképzés a községekben is elérhető lesz, azoknak is, akik eddig anyagiak hiányában gyermekeiket városban taníttatni nem tudták!" A jegyzőkönyv szerint a képviselőtestület tagjai a kérdést röviden megvitatták, majd a képviselőtestület "...egyhangúlag elhatározta azt, hogy az egyházi iskolák államosítását kéri és utasítja az előljáróságot, hogy jelen határozatról készített kivonatot külön az M.E-be és B.M-hez terjessze fel!326

Az egyre inkább "balra" tolódó kormányzat 1948. június 16-án az országgyűléssel elfogadtatta az 1948: XXXIII. sz. törvénycikket az egyházi iskolák államosításáról. Olyannyira jól megszervezték ennek végrehajtását, hogy még aznap - 1948. június 16-án - minden egyházi iskolában az államosítás végbe is ment. Veszprémfajszon is 1948. június 16-án zajlott le a folyamat: a nemesvámosi r. katolikus plébánia által gondviselt elemi iskolát állami tulajdonba vették. Napjainkra megmaradt az államosítási "Jegyzőkönyv", amely "...Felvétetett Veszprémfajszon 1948. évi június hó 18-án a r.katolikus iskola tantermében a felekezeti iskolák ingó és ingatlan vagyonának felleltározása tárgyában. Jelen vannak alulírottak: Veszprémfajsz község előljáróságának nevében Strenner Mihály községi bíró és Bélafi László körjegyző, valamint a r.katolikus egyház képviselője Sady Sándor esperes plébános nemesvámosi lakos. Veszprémfajsz község képviseletében fent nevezettek megjelentek az r. kat. egyház képviselőjénél Sady Sándor esperes plébánosnál, kivel közölték a veszprémi járási főjegyző 3538/948. sz. tegnap délután 6 órakor leadott telefon rendeletét az iskola ingó és ingatlan vagyona felleltározása ügyében.

Sady Sándor esperes plébános fentiekre tiltakozását fejezte ki a leltározással szemben, mert az iskola ez idő szerint még magán vagyon és tiltakozik az ellen, hogy az egyházközség vezetőségét azzal gyanúsítsák meg, hogy az iskola felszerelését el akarja lopni. A tanterem felnyitását megtagadja.

Fentiekre az előljáróság kijelentette, hogy az iskolát kénytelen felnyitni és az ott lévő tárgyakat leltárba venni.

Az egyház képviselője a kijelentést tudomásul vette, az előljáróság az iskolát felnyittatta, jelen volt esperes plébános a leltározásnál jelen lenni kíván, nehogy olyan tárgyak vétessenek jegyzőkönyvbe, illetve leltárba, melyek nem képezik az iskola vagyonát.

Előljáróság az iskola ingatlan vagyonát fentiek után a körjegyzőség székhelyén rendelkezésre álló kataszteri adatok alapján veszi fel, mely a következő:

3. hrsz. alatt lakóház, udvar, kert és gazdasági épület

r.katolikus iskola........................................ 339 öl.

146., 631., 960., 1118., 1239., 1452., 1551., 1790. és 2031. hrsz. alatt felvett összes terület, mint tanítói javadalom.. 6.k.hold 1044 öl.

Római katolikus iskola egy tanterem, melyen az ablakok duplán vannak üvegezve, benne egy avit (régi - Szerző) vaskályha, 11 db fenyőfa pad, egy tábla állvánnyal, egy darab könyvespolc, egy darab iskolai számológép, egy darab "Magyarország hegy- és vízrajza" térkép, egy darab méterrúd, egy darab kereszt. Villany beszerelve.

Tanítói lakás leltárba vétele ellen az esperes plébános tiltakozik, a javadalmi földekkel együtt, mert azok nem tanítói javadalmat képeznek, hanem tisztán kántori fizetést.

A tanítói lakás áll: két szoba, egy konyha, egy kamra, egy előszoba, külön épületben egy nyári konyha és külön épület egy istálló pajtával és négy darab sertés ól. A lakáshoz tartozik a szobákban lévő egy darab cserép- és egy darab vaskályha. A konyhában lévő asztali tűzhely a tanító saját tulajdona.

A iskolának más ingó-ingatlan vagyona nincs.

A jegyzőkönyv felolvasása után az egyházközség képviselője kijelenti, hogy a leltár a tényleges állapottal egyezik.

Bélafi László sk. körjegyző Sady Sándor sk.

Strenner Mihály sk. bíró esperes plébános."327

 

Ezzel a veszprémfajszi r.katolikus népiskola állami tulajdonba ment át, s mint állami általános iskola működött a továbbiakban. Az 1952-1953. tanévig -mind az alsó -, mind a felsőtagozatos iskolásgyermekek továbbra is a helyi iskolába jártak, majd ezt követően a felső tagozatos tanulókat áthelyezték a nemesvámosi állami általános iskolába, s csak az alsó tagozatosok maradtak Veszprémfajszon.

Feltehetően a politikai események is befolyásolták a veszprémfajszi községi előljáróság vezetőjének sűrű változásait. Ugyanis 1949 júliusában Strenner Mihály leköszönt a községi bírói hivatalról, s helyét Czigler János foglalta el. A községi képviselőtestület 1949. június 12-i ülésén újra a községet szorongató súlyos vízhiány volt a központi téma. A községben lévő 350 db szarvasmarha és 300 db sertés itatására az Erdőrét-dűlőben tervezett kút megépítése már elodázhatatlan volt, annak ellenére, hogy a "Danuvia Rt." adott bizonyos mennyiségű vizet, s csak a villanyáram kifizetését kérte ellenszolgáltatásul. Ugyanezen - az 1949. június 12-i - képviselőtestületi ülésen vetődött fel újra a község régi óhaja egy nyilvános telefonállomás bekapcsolását illetőleg. Fontos ügy volt még, hogy a községi tűzoltóság számára beszerezzenek egy 100 méter hosszú nyomótömlőt. Ugyancsak az ülés témája volt - a község nagy állatállománya miatt - egy korszerű dögkút megépítése.328

Az 1949. szeptember 16-i ülés - a már 1947 óta épülő - Nemesvámos és Veszpremfajsz közti 1,8 km-es út építésével foglalkozott. Az ülés határozata szerint a község lakosságának további 400 köbméter kavicsot kellett a kijelölt útszakaszra hordani.329

Az új kormányzat egyre nehezebb terheket rakott a parasztság vállára, elsősorban a kötelező terménybegyűjtést hajszolták. A gazdatársadalom "lelkesítése" céljából megkezdődtek a terménybegyűjtési versenyek - melyek majd az 1950-es évek elején tetőztek! -, s nagy reklámot fejtettek ki a "terménybegyűjtési versenyben élenjáró gazdáknak!" Egy ilyen akció 1949. szeptember 16-án zárult le. Veszprémfajszon három gazdát emeltek ki, akik a kötelező terménybeszolgáltatás során túlteljesítették beadási kötelezettségüket:

  kötelezettsége beadott gabona túlteljesítés
Eisenacker János (7 k.hold birtok) 235 kg gabona 483 kg gabona 205%
Czwisler Mihály (7 k.hold birtok 524 kg gabona 723 kg gabona 137%
Eigner Ferenc (12 k.hold birtok) 1511 kg gabona 1772 kg gabona 117 % 330

Az egyre feszesebb politikai helyzet miatt Czigler János községi bíró 1949. szeptember 28-án leköszönt tisztségéről, s a képviselőtestület idősebb Strenner Ferencet választotta meg helyébe.

Ezekben a hetekben állították össze az ún. "kulák-listát", azoknak a névsorát, akiknek birtoka meghaladta a 25. k.holdat, illetve a 350 aranykorona értéket. Ilyen meggondolásból Veszprémfajszon hat családot soroltak a "kulákok" közé: Steinbach Jánosné, Stunpfhauser István, Fertig Ferenc, Czigler Tamásné, Strenner János, Buchwald András személyében. (1949. október 24.).331

1949. november 25-től a szőlő birtokkal rendelkező veszprémfajszi gazdákat borbeadásra kötelezték. A községben nyolc gazda birtokolt - zömében Balatonarácson - szőlőt, melyből az alábbi mennyiségű bor beadására votak kötelezve:

  • hazai fajtájú szőlőről: 10.219 liter
  • amerikai vesszőre oltott szőlőről: 10.219 liter.332

Az 1865 óta működő községi képviselőtestület utolsó választására az 1950. május 24-i ülésen került sor. A már korábban megválasztott idősebb Strenner Ferenc változatlanul községi bíró maradt. Az új képviselőtestületi tagok az alábbiak voltak: Szauer Mihály, Bartl Mihály, Stumpfhauser István, Stumpfhauser Mihály, Steinbach Ferenc, Eigner József, Steinbach József, Czwisler János, Czipf Ferenc, Strenner János, Eigner Mihály, Czigler János, Eigner Ferenc, Strenner István, Buchwald András, Szauer Ferenc, Fáth József személyében.

Az új képviselőtestület - 1950. május 24-i ülésen - a község egyik régi óhajáról döntött. Ugyanis a Soproni Postaigazgatóság átirata szerint a tervezett nyilvános távbeszélő állomás létesítésének előfeltétele volt, hogy a község havi 30 forint előfizetési- és 100 méterenként havi 1 forint vonalfenntartási díjat elvállaljon. A képviselőtestület az ügyben egyhangú "igennel" szavazott, s ezzel lehetővé vált egy nyilvános telefonállomás kiépítése a községben.333 A községi képviselőtestület az év folyamán - 1950-ben - még két ülést tartott (június 20-án és július 30-án, melyen kizárólagosan költségvetési ügyekről volt szó!). Ezzel a közigazgatásnak közel egy évszázados korszaka lezárult, hogy átadja helyét egy új közigazgatási rendszernek.

65. Czwisler János és Reider Anna gyermekeikkel (1950 k.)

 

66.Kirándulás hintón (1950 k.)

 

2. FEJEZET:

Nemesvámos és Veszprémfajsz községek közös tanácsának időszaka (1950- 1969).

Gazdasági helyzet

Az új - egypártrendszerű kormányzat - változásokat eszközölt az eddigi közigazgatási rendszerben is. Az országgyűlés - 1950. május 11-én - elfogadta az 1950: I. törvényt a helyi tanácsok szervezéséről. Elsőnek - 1950. június 15-én Budapesten és tizenkilenc megyeszékhelyen megalakultak a tanácsok. A vidéki településeken 1950. október 22-én zajlottak le a tanácsválasztások. Ezen a napon Nemesvámos és Veszprémfajsz községek közös tanácsot választottak. A belügyminiszter a tanács és a hivatal székhelyéül Nemesvámos községet jelölte ki.334 A tanács élére - mint V.B.-elnök, tanácselnök - Bognár Gyulánét választották meg, aki 1954. október 31-ig töltötte be hivatalát. A V.B.-titkári megbizatást Hardy Zoltán látta el (1951. augusztus 24-ig).

A tanácsülési- és V.B.-ülési jegyzőkönyvek azonban csak 1950. december 6-tól vannak meg a Veszprém Megyei Levéltár őrizetében. Az 1950. december 6-i tanácsülésen Bognár Gyuláné V.B.-elnök, Sári Imre V.B.-elnökhelyettes és Hardy Zoltán V.B.-titkár mellett teljes létszámban megjelentek a tanácstagok is: Tóth Imre, Kripli József, Ángyán József, Bognár Gyula, Csizmadia Károly, Jákói Ferencné, Faa Sándorné, Molnár Imréné, Fertig Mihály, Csomai Zsófia, Fólnagy Gyula, Vass István, Szabados Sándor, Pék Lajos, Véghelyi Károly, Vincze Antal, Barcza Andrásné, Illésfalvi Antal, Balassa Benő, Kiss Sándorné, Kovács Károly, Sári Lajos, Szakács János, Doszpolt Lajosné, Sári András, Osváth Ágnes, Illésfalvi Antalné, Vincze Vilma, Kiss Ilona és Dobai András személyében.

A tanácsülésnek - akár csak a korábbi és a későbbi üléseknek is! - szinte állandó témája a "terménybegyűjtés" volt. Ezen az ülésen is Hardy Zoltán V.B.-titkár számolt be erről. Közölte, hogy a terménybegyűjtési verseny - 1950 augusztustól - nagy lendülettel zajlott, azonban az elmúlt- októberi-novemberi - eredmények visszaestek. Ennek ellenére mindkét községben - többségében - túlteljesítették a terménybeadási tervet:

kenyérgabonában: Nemesvámos 104 %-ot, Veszprémfajsz 84 %-ot,

árpában: Nemesvámos 140 %-ot, Veszprémfajsz 180 %-ot,

zabban: Nemesvámos 154 %-ot, Veszprémfajsz 260 %-ot,

kukoricában: Nemesvámos 14 %-ot, Veszprémfajsz 58 %-ot,

takarmányban: Nemesvámos 103 %-ot, Veszprémfajsz 166 %-ot,

szénában: Nemesvámos 94 %-ot, Veszprémfajsz 122 %-ot,

burgonyában: Nemesvámos 120 %-ot, Veszprémfajsz 180 %-ot,

A "C" vonalon azonban lemaradás mutatkozik - hangoztatta a V.B-titkár: "...Harci feladatnak ezt a frontot kell tekintenünk és erre kell irányt vennünk, hogy az előirányzatot itt is teljesítsük!"

Tóth Imre a Magyar Dolgozók Pártjának helyi titkára a "C" vonal érdekében "népnevelő munkát" javasolt. Azonnal felajánlotta, hogy "C" vételi jegyre 50 kg burgonyát külön bead! Ennek hatására rögtön jelentkezett még Bognár Gyula és Ángyán József, akik ugyancsak 50-50 kg burgonyát voltak hajlandók külön "C" jegyre leadni. A tanácsülés utasította a V.B.-t, hogy azonnal szervezze meg az agitációt végrehajtó "népnevelő brigádokat"! Ezek az agitációs munka során mutassanak rá, hogy "...minden egyes kilogramm terménnyel a béketábort erősítjük, amely következetesen harcol az imperialista háborús uszítók ellen! A "C" vonal teljesítését pedig ajánljuk fel a világ nagy vezérének, Sztálin elvtársnak 71. születésnapjára; tehát a teljesítési határidő: december 211"335

Az 1951. január 21-i tanácsülés központi témája az volt, hogy miután a terménybeadást "A" és "B" vonalon teljesítette a két község, a "C" vonalon gyűjtsék be az alábbi terményeket:

Nemesvámos: 18 métermázsa kenyérgabonát, 33,2 m.m. árpát, 3,5 m.m. zabot, 354,4 m.m. kukoricát, 7,5 m.m. napraforgót, 101 m.m. szálastakarmányt,

Veszprémfajsz: 9 m.m. kenyérgabonát, 17,5 m.m. árpát, 2,5 m.m. zabot, 153,5 m.m. kukoricát, 6,5 m.m. napraforgót, 51 m.m. szálastakarmányt adjon be.

67. Szauer János lakodalma (1950 k.)

 

Egyúttal közölték, hogy a "...kulákok helyszíni felülvizsgálatát a V.B. hivatali apparátusa a holnapi nap folyamán indítsa meg!" Felhívták a dolgozó parasztság figyelmét, hogy legyenek segítségére a Tanácsnak a kulákok által elrejtett termények felkutatásában. A felderített terménykészletek 10%-át a bejelentő megkaphatta!(sic!) "...A legszigorúbban és legfigyelmesebben kell a kulák-kész-leteket felülvizsgálni, mert elrejtik és minden cselekedetükkel azon vannak, hogy szabotálják tervünket!" - közölte Sári Imre V.B.-elnökhelyettes - "Ha kimennek (t.i. a népnevelők - Sz.) a munkaterületre, mutassanak rá a háborús imperialisták mesterkedéseire, hogy egy harmadik világháború kirobbantásán dolgoznak! Nekünk kötelességünk a béke megvédése, s mi a védelmet saját munkaterületünkön a terménybegyűjtés maradéktalan teljesítésével érjük el. Minden egyes kilogramm begyűjtött termény csapás a háborús gyújtogatókra!"

Az ülés végén a tanácstagok nagy számban tettek gabonabeadási felajánlásokat, s Szabó Bálint a nemesvámosi gépállomás párttitkára népnevelői munkát ajánlott fel, hangoztatva a munkás-paraszt szövetség jelentőségét! Sári Imre V.B.-elnökhelyettes beszámolt arról is, hogy a "népnevelő munka" micsoda nagy eredményeket hozott: ő maga 523 %-kal, Bognár Gyula 322 %-kal, Ángyán József pedig 321 %-kal teljesítette túl terménybeadási kötelezettségét!

A következő - 1951. március 6-i - tanácsülésen a kulákok elleni harc volt a központi téma. "...A kulákság gazdasága - hangoztatta Sári Imre V.B.-elnökhelyettes - már több ízben helyszínen felül lett vizsgálva, bár a terményfeleslegről el lettek számoltatva, de minden bizonnyal ők még rejtegetnek, s minden cselekedetükkel azon vannak, hogy a mi tervünket szabotálják! És a megoldásoknál nehézséget támasszanak! Elsősorban a megalkuvást kell velük szemben felszámolni, ami akkor mutatkozik, ha elhisszük a sírásaikat és panaszaikat. A legkeményebben kell fognunk ezt a kérdést, mert községünkben (t.i. Nemesvámoson) jelentős a számuk, s igyekeznek a dolgozó parasztságot a befolyásukkal megtéveszteni. Felhívjuk a figyelmet az elrejtett áruk után járó jutalomra, amely a felderítőt illeti!"336

1951 kora tavaszán a nemesvámosi közős községi tanács mezőgazdasági versenyre hívta ki Veszprém városát és a veszprémi járás községeit. A versenyt az 1951. április 7-i tanácsülésen értékelték ki. A versenyt - 100%-os teljesítménnyel - Veszprémfajsz nyerte meg; a második helyen állt 98, 5 %-kal Berhida, harmadik helyen pedig 95 %-kal Nemesvámos. Bognár Gyuláné V.B.-elnök külön kihangsúlyozta: "...Példaképül állítjuk a község dolgozói elé Veszprémfajszot, aki jó munkát végzett a szántás-vetés területén!"

Az 1951. második félévi terménybegyűjtés eredményei gyengébbek voltak a várottnál: Nemesvámos 57 %-ra, Veszprémfajsz pedig 66 %-ra teljesítette az előirányzott terveket. "...Hiányosságnak említette - Tóth Imre, a Magyar Dolgozók Pártjának helyi titkára -, hogy egyes népnevelők pár kilogrammos felajánlásokat elfogadnak, és átvették sok esetben az ellenséges elemek által terjesztett siránkozó hangulatot... Tanácstagjaink azonban példamutatóan jártak elől, s kötelezettségükön felül 200-300-400-500 %-ra teljesítették előirányzatukat!" A V.B. - a begyűjtés érdekében - versenyre hívta ki Tótvázsony és

Szentkirályszabadja községeket... A V.B.-elnök az ülés befejező részében ismertette Nagy Imre élelmezésügyi miniszter hozzászólását a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusán, mely szerint a helyi Tanácsok egyik alapvető feladata a terménybegyűjtés sikeres végrehajtása!

Az ülés végén ismertették a Veszprémi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának legutóbbi kiértékelését a községek helyezési sorrendben:

Első volt Veszprémfajsz 100%-kal; második Behida 98 %-kal, harmadik Nemesvámos 96 %-kal, negyedik Sóly 95 %-kal.

A V.B.-elnöknő újra megdicsérte Veszprémfajszot: "...Veszprémfajsz község dolgozó parasztjai a munkálatok végzésében példamutató munkát végeztek! Felszólította őket, hogy továbbra is úgy dolgozzanak, hogy a járás első községe legyenek!"

Az 1951. május 8-i tanácsülés is a terménybegyűjtési verseny jegyében zajlott le: "...Bár a begyűjtési előirányzat nagyobb a múlt évinél - hangoztatta Bognár Gyuláné V.B.-elnök -, de gondos gazda a tervet könnyen túlteljesítheti! Meg kell győznünk a dolgozó parasztságot, hogy becsületbeli kötelessége a nép államával szemben a teljesítés!" Kifejtette, hogy "...míg a múltban a terhek legnagyobb részét a kis- és középparasztok viselték, addig ma a kulákokat terhelik...Az (új) rendelet igazságosságát mutatja az is, hogy fokozott terheket ró a falu kizsák-mányolóira, a kulákokra, akiknek aranykoronánként 48 búzakilogramm a beadási kötelezettségük. A rendelet ezen kívül külön sertés és borbeadási kötelezettséget is előír számukra, amely a beszolgáltatási kötelezettségükbe beszámít. A rendelet fokozódó osztályharc közepette történik és erre már előre fel kell készülnünk!" A beszámolót követő vitában Vass István középparaszt vállalta, hogy beadási kötelezettségét minden vonalon teljesíti és erre hívta fel gazdatársait, mert "...mi saját hazánkat építjük, és magunknak védjük a békét!" Molnár Józsefné nincstelen is vállalta 1 k.hold földterület utáni beadás teljesítését! Az ülés végén bejelentették, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkálatokban újra Veszprémfajsz volt az első, Nemesvámos pedig a negyedik helyezést érte el.

Az 1951. július 15-i tanácsülés is a kulákság elleni ádáz harc jegyében zajlott le. "...A sikerek még dühödtebbé teszik úgy a külső, mint a belső ellenségeinket! Fokozott éberségre van szükség! - hangoztatta a tanácsülésen Bognár Gyuláné V.B.-elnök - , mert ha lemaradás van, annak minden esetben okai vannak, s ha ezeket keressük, nem kétséges, hogy a kulákság körében találjuk meg! Fokoznunk kell a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését, mert ezzel az ellenséges elemek lépésről-lépésre háttérbe szorulnak!" A terménybeadás terén valóban nagy lemaradások mutatkoztak: a tojás és baromfileadásban Nemesvámos 12 %-ra, Veszprémfajsz 36%-ra teljesítette tervét. Hasonló volt a helyzet a szénabeadás terén is: Nemesvámos 28 %-ra, Veszprémfajsz 75 %-ra teljesítette az előirányzatot. "...A kulákszabotálókat - hangoztatta Bognár Gyuláné V.B.-elnök - pedig a megérdemelt helyre kell juttatni, bíróság előtt feleljenek szabotálásukért!" Felsorolta ezek közül a nemesvámosi Farkas Andrást, Nemes Gábort és Somogyi Lajost, "...akik semmit vagy pedig nevetségesen keveset adtak be! Tévednek ezek, ha azt hiszik, hogy szabotálásuk nem jár szigorú felelősségrevonással és büntetéssel!"

Az aratási munkákban globálisan Nemesvámos 92%-ra, Veszprémfajsz 100%-ra teljesítette a munkákat - közölték a tanácsülésen. A cséplés és begyűjtés megkönnyítésére a V.B. négy közös szérűt jelölt ki; a csépléshez Nemesvámos öt-, Veszprémfajsz egy cséplőgépet kapott. Szauer József V.B.-tag a veszprémfajszi dolgozó parasztság nevében vállalta, hogy beadási kötelezettségüket a cséplőgéptől teljesítik, a szénabeadási kötelezettségüknek is eleget tesznek augusztus l-ig,-

A termelőszövetkezetre való utalás a veszprémfajszi gazdáknak szólt. Ugyanis Nemesvámos-Vilmapusztán már 1949. november 3-án megalakult a "Béke" termelőszövetkezeti csoport; 1950 márciusában pedig Nemesvámoson alakult meg a "Petőfi" I. típusú termelőszövetkezeti csoport. A két termelőszövetkezeti csoport 1951-ben egyesült Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz, elnevezéssel. A párt- és állami vezetés minden agitációja azonban pusztába kiáltott szó volt, a szorgalmas és kötelességtudó veszprémfajszi német gazdák minden munkát maximálisan teljesítettek, de - 1953 februárjáig - ragaszkodtak magángazdaságaikhoz.338

1951. augusztus 24-én személyi változások történtek a Nemesvámos és Veszprémfajsz községek közös tanácsának szervezetében: Hardy Zoltánt Szatmáry Árpád váltotta fel a V.B.-titkári pozícióban.339

Az 1952. év tanácsüléseinek is központi témája volt a terménybeszolgáltatás. Az 1952. év első félévének -január-júniusi - beadási terveit újra Veszprémfajsz gazdái teljesítették túl. A szorgalmas és kötelességtudó német parasztok még ilyen körülmények között is óvakodtak maguk ellen támadási okot provokálni.

  tojás baromfi tej vágómarha
Nemesvámos:        
terv: 144.278 2.174 db 18.744 liter 36 db
leadva: 103.614 1.953 db 18.013 liter 36 db
  (71%) (90%) (93%) (100%)
Veszprémfajsz:        
terv: 26.407 591 db 6.229 liter 20 db
leadva: 29.745 844 db 6.292 liter 16 db
  (112%) (142%) (101%) (80%)

Az 1951. június 21-i tanácsülés az aratással foglalkozott. Elrendelték, hogy az aratást a legkisebb szemveszteséggel kell lebonyolítani. Figyelni kell a gabonák érését és a legkedvezőbb helyzetben az aratást azonnal meg kell kezdeni. Nyilván ezzel a gazdák is tisztában voltak! A gabonának közös szérűt jelöltek ki, ahol a tűzrendészeti szabályok legszigorúbb betartásával őrizték az asztagokat. A gabona behordását először a másodvetésre kijelölt területeken kellett megkezdeni. A behordásnál minden igaerőt igénybevettek.

1952. július 6-ra az 1952. év első félévi terménybeadási eredményeket sikerült még tovább felfelé srófolni:

Nemesvámoson végül is 107.328 db tojást adtak le (74 %-ra emelve a teljesítést!); baromfi leadásban elérték a tervezett darabszámot (2.174 db = 100 %); hasonlóan alakult a tej leadása is; vágómarhában a 36 db helyett 37 db-ot adtak le (102%);

Veszprémfajsz esetében is tovább emelték a százalékokat: végső soron 29.883 db tojást szedtek be (116%!); begyűjtöttek 861 db baromfit (145 %!), begyűjtöttek 20 db vágómarhát (100 %!), a tervezett 27 db sertés helyett 48 db-ot szedtek össze (177 %!), a süldők száma viszont csak 20 db volt (100 %).340

A veszprémfajszi gazdákra nehezedő nyomás végül is meghozta eredményét: 1953. február 11-ével megalakították a "Kossuth" II. típusú termelőszövetkezeti csoportot. Eredetileg I. típusú szövetkezetet akartak, ahol a növényápolást és a betakarítást egyénileg végezték volna. A járási mezőgazdasági osztálynál azonban ezt nem engedélyezték. Ugyanis a veszprémfajszi gazdák már korábban is az I. típusú szövetkezeti szervezetnek megfelelően gazdálkodtak - így a mozgalom semmiféle előrelépést nem hozott volna. Így aztán a II. típusú szövetkezeti formát valósították meg, ami annyit jelentett, hogy a szántást, vetést, növényápolást, betakarítást közösen végezték, a termést pedig a földterület arányában osztották szét. A szövetkezet elnökévé Eigner Jánost választották. Egy későbbi riport alkalmával a veszprémfajszi gazdálkodás sajátosságairól az alábbiakban nyilatkozott Szauer József: "Mi a búzát, rozsot, vörösherét, burgonyát és a kukoricát forgóban termeltük mindig. Ahogy a faluban következtek a házak, úgy voltunk földszomszédok is. A vetésforgóból következett, hogy a búzaföldek mindig egymás mellé kerültek, s a határ képe úgy nézett ki, mintha szövetkezet lenne a faluban. Egy-egy táblában 1000-2000 négyszögöl terület volt egy gazdáé. Az elődeink jobbágysorsú emberek voltak, a falu határához kevés szántó és sok erdő tartozott. Az erdőket fel sem osztottuk, társulásos alapon műveltük mindig. Így aztán könnyen megalakult a II. típusú szövetkezet. Nem annyira a közösségi hajlam, mint inkább a gazdasági haszon vitt minket a szövetkezetbe 1952-ben. Akkor a szövetkezetek elegendték a beszolgáltatás egy részét. Ezt a határozatot lovagoltuk meg.341

A források teljes hiánya miatt az első veszprémfajszi "Kossuth" termelőszövetkezeti csoportról szinte semmi sem ismert, de a község történetéről is hallgatnak a források az 1953-1954. évekről.

Az 1955. május 19-i közös községi tanácsülésen tervek merültek fel egy Legeltetési Bizottság felállításáról. Feltétel volt, hogy elnöke legyen tanácstag, tagjai is részben tanácstagok és dolgozó parasztok legyenek. A Legeltetési Bizottságnak kellett átadni a legelőket és az ezeken való gazdálkodást, valamint az apaállatok gondozását. A Legeltetési Bizottság ellenőrzését a községi tanács V.B. kellett hogy ellása. Minden jel arra mutatott, hogy az állattenyésztés helyi fejlődése csak így volt megoldható. A bizottság tagjait választással állították fel: Steinbach Ferenc elnökkel az élén, valamint Fáth Mihály, Eigner János, Czwizler Mihály és Stumpfhauser István tagokkal.

Az 1955. június 15-i tanácsülésen Vampel János- az 1954. november 1-je óta működő V.B.-elnök - a szocialista nagyüzem mezőgazdaság előnyeit hangoztatta, majd felszólította a veszprémfajszi "Kossuth" II. típusú termelőszövetkezeti csoport tagságát, hogy helyes lenne, ha III. típusú termelőszövetkezeti csoporttá alakulnak át. Ugyanis a terménybeadási terv az 1995. év első féléves szinten nem a legjobban alakult a két község esetében, annak ellenére, hogy Veszprémfajsz jelentősen megelőzte Nemesvámost:

  Nemesvámos Veszprémfajsz
hízottsertés 20.2 % 70.4 %
vágómarha 74.4 % 78.9 %
tojás 67.8 % 150.6 %
baromfi 30.8 % 89.0%
tej 114.0% 118.0 %

Borbély Gábor tanácstag kijelentette: "A begyűjtési megbízottak ne az íróasztal mellől végezzék a beadási beűtemezést, hanem többet foglalkozzanak a gazdákkal, ismerjék meg azok helyzetét, és akkor jó beűtemezést fognak végezni!"

Az 1955. július 17-i tanácsülés a cséplés alaposabb megszervezésével foglalkozott. "...A cséplésnél a múlt évben nem sokat törődtek a minőségi csépléssel. A gépek közti verseny nem egészségesen fejlődött - hangoztatta idős Pócza Lajos tanácstag - A gyors munka következménye az lett, hogy szem maradt a szalmában, amit a kizöldellő kazlak is tanúsítottak!"

68. Az 1956-ban felújított bikaistálló és pajta

 

1955 június végével felmérték az 1955. év második negyedévének begyűjtési eredményeit. Az Alkotmány tiszteletére indított versenyen - a veszprémi járásban - Veszprémfajsz az I. helyen, Nemesvámos pedig a 18. helyen végzett. Adófizetés terén viszont mind a két község rosszul állt: a veszprémi járásban Veszprémfajsz a 13. helyen (90,7 %-os befizetéssel), Nemesvámos pedig a 26. helyen (71,8 %-os befizetéssel) végzett.342

69. Az 1958-ban felújított vízmű épülete

 

Az 1956. augusztus 12-i tanácsülésen újra az adófizetéssel járó bajok merültek fel. Nagy Károly tanácstag szerint a "...lemaradás egyik oka az, hogy a gyermekek nem segítik a szülőket az adófizetésben, hanem a saját maguk által keresett összeget vagy a gyakori bálokon könnyelműen elköltik, vagy egyéb luxuscikkekre használják fel (pl. motorkerékpárt, rádiót, stb.) vesznek azon!"

Javasolta, hogy a bálok számát jelentősen csökkentsék le.

A gazdasági nehézségek igazi okaira Pintér Károly tanácstag mutatott rá: "... a fiatalság kedve elment a földműveléstől, a földet elhagyják, mert az adó, a beadás és egyéb kiadásokon felül megélhetésüket nem biztosítja, így inkább üzemekbe és egyéb helyekre mennek el dolgozni!"

Az új politikai szelekre utalt az, hogy az ülés végén - az új V.B.-elnök: Gerván József - bejelentette, hogy a párt kezdeményezésére lezajlott a "kulák felülvizsgálat", s Nemesvámoson huszonöt, Veszprémfajszon pedig négy volt "kulákot" minősítettek vissza "becsületes közép paraszttá!"343

Az 1956 októberi forradalmi napok jelentősebb események nélkül zajlottak le a községben. Mint másutt is számos helyen, itt is feloszlott a "Kossuth" II. típusú mezőgazdasági termelőszövetkezet.344

Az újabb és a korábbinál nagyobb méretű szövetkezeti szervezés 1959 tavaszán zajlott le Veszprém megyében. Miután a forradalom során a korábbi kötelező terménybeszolgáltatást megszűntették, a veszprémfajszi gazdák úgy vélekedtek, nem fűződik ahhoz semmi érdekük, hogy újra megalakítsák a mezőgazdasági termelőszövetkezetet.

1959. február 22-én újra megalakult a "Kossuth" termelőszövetkezet. Egy -1982-ben megjelent riportkönyv erről - az alábbiakat írta ezekről az eseményekről: "...Ahogy megalakult a Kossuth Termelőszövetkezet, tagjai már másnap mentek közösen dolgozni. Elnöknek Fáth József fiatal gazdálkodó embert választották. Az elnökhelyettes Strenner Mihály lett, a vezetőségbe pedig Szauer Józsefet, Eigner Jánost (az ötvenes évek szövetkezetének elnökét), Steinbach Ferencet, Steinbach Jánost, Strenner Jánost és Linczmajer Mihályt választották. A gazdaság agronómusa Németh Sándor lett, aki a balatonfüredi szakiskolát hagyta el a szövetkezetért.

70. Az 1959-ben épített iroda és orvosi rendelő

 

- Talán jó tanár volt, de rossz gazdasági szakember - mondja Németh Sándorról Szauer József. - Soha nem felejtem, keményen összevesztünk egyszer, mert azt állította, hogy 80 kilogramm búza elegendő egy hold vetéshez. Mérgemben csak azt tudtam mondani neki: ne járassa le magát! Egy év múlva önként elment a szövetkezettől. Helyébe jó szakembert kaptunk, Kampós István az állami gazdaságtól jött.

A tagságnak egymással nem volt ellentéte, békésen, egyetértésben gazdálkodtak. A szövetkezet 69 tagja művelte a 455 hektár szántót, s húzták a hasznát az 1108 hektár területnek. Kiugró eredmények nem voltak, egy hektáron 1,3 tonna búzát, 1,7 tonna rozsot, 1,7 tonna árpát termeltek. A javakon vita nélkül osztozkodtak.

- Semmi bajunk sem volt a szövetkezetben - emlékszik Szauer József. - Amit megtermeltünk, szétosztottuk, pénze meg mindenkinek volt a háztájiból. Nagyon erős volt akkor is a háztáji nálunk. A tagok udvarába szállítottuk a takarmányt, a szalmát, mindent megkaptak, ami a tehéntartáshoz, a disznóhízlaláshoz kellett."345

Egy 1960. évi statisztikai összeírás adatai szerint Veszprémfajsz község változatlanul mezőgazdasági jellegű település volt, bár az iparból élők létszáma emelkedő tendenciát mutatott:

Összlakosság Veszprémfajszon (1960): 279 fő; ebből

  1. őstermelő: 205 (73,5 %), ebből kereső 93 (67,3 %),
  2. iparból élő: 43 (15,4 %), ebből kereső 33 (24,1 %),
  3. egyéb: 31 (11,1 %), ebből kereső 11 (08,0 %). Összes kereső: 137 fő.346

1961 őszén a megyei tanács- és pártbizottság azzal a tervvel fordult a veszprémfajszi termelőszövetkezethez, hogy csatlakozzanak a Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz-hez, melyhez egyébként a Csopak "Magyar Tenger" Mgtsz, is csatlakozni kíván. A veszprémfajsziak - akik jól megvoltak magukban, nem lelkesedtek az ötletért. "...Kijött hozzánk Vándor József, aki a megyénél dolgozott akkor, s agitált bennünket az egyesülésre! - meséli Szauer József - Azt mondta, jobb lesz a nagyobb gazdaságban. Nem nagyon akartunk egyesülni, de végül elhittük, amit mond. Csatlakoztunk a vámosiakhoz!"347

A közös községi tanács egy - közvetlenül az egyesülés előtt, 1961. április 14-i - felmérése szerint a Veszprémfajsz "Kossuth" tsz. az alábbi vetésterületeken dolgozott: árpa 80 k.hold, zab 40 k.hold, vöröshere 66 k.hold, lucerna 6 k.hold, cukorrépa 10 k.hold, mák 8 k.hold, lencse 17 k.hold, cukorborsó 15 k.hold, zabosbükköny 10 k.hold.348 A Veszprém megyei statisztikai adatok szerint az egyesüléskor Veszprémfajszon volt 251 szarvasmarha (ebből 128 db tehén), 352 db sertés (ebbő 70 koca), 35 db ló és 169 db juh.349

A termelőszövetkezeti egyesülés 1962. január 1-től lépett életbe a Nemesvámos "Petőfi"-, a Csopak "Magyar Tenger" - és a Veszprémfajsz "Kossuth" mezőgazdasági termelőszövetkezetek között, Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz, elnevezéssel.360

71. Anyarozs-oltás a termelőszövetkezetben (1960).

Balról jobbra: Fáth József tsz-elnök, Stumpfhauser Jánosné, Czigler Istvánné,

Eigner József traktoros.

 

72. Anyarozs-oltás a termelőszövetkezetben (1960).

Traktoros: Stumpfltauser Mihály.

 

A várható ellentétek rövidesen - már 1962 tavaszán - jelentkeztek. "...Tavasszal aztán kezdődött a cirkusz! - folytatta visszaemlékezését Szauer József - Összehívták a vezetőséget. Nagy Sándor, a szövetkezet elnöke azt állította, hogy túl sokat osztottunk, ezért van abrakhiány Fajszon, alakuljon egy bizottság, amely kivizsgálja ezt. Mérges voltam, nem tudtam nyugodni, ezért azt mondtam, alakuljon Vámoson is egy bizottság. Se itt, se ott nem lett bizottságosdi. A békétlenség viszont maradt. Később azzal vádoltak minket, hogy kosárszámra osztottuk a munkaegységet. Szóval nem lehetett együtt maradni!"351

Valóban, a statisztikai adatok is a veszprémfajszi közös gazdaság leromlását jelezték. Az 1962. december 31-i helyzet szerint már csak 110 db szarvasmarha volt (ebből 92 db tehénnel), 201 db sertés (42 kocával), 2 db ló és 15 db juh volt az állomány. (Lásd az 1960. évi helyzetet!).352 A Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz-en belüli feszültség egyre növekedett. "... A veszprémfajszi tsz tagok - írta Illésfalvi Antal nemesvámosi tanító községéről írott összeállításában - elégedetlenek voltak a közös tsz vezetőségével, különösen Nagy Sándor elnök, Bankó László agronómus, Vass András nemesvámosi üzemegység-vezető és Czimmermann Lajos párttitkár megalázó, fellengzős, nyers bánásmódjával - és kiléptek a tsz közösségből. Bármilyen fenyegetés és nyomás ellenére sem voltak hajlandók együtt dolgozni..."353

"A veszprémfajsziak már a második évben nem tudtak megmaradni a vámosiakkal - írták a "Csopak Tája" című riportkönyvben - A beszélgetéseken kiderült, hogy az ellentéteknek évszázados gyökerei vannak, s ezek a közös gazdálkodásban csak kiéleződtek. Naponta vitatkoztak egymással, többnyire apró, semmitmondó témákon. Így például a veszprémfajsziak nehezményezték, ha a régi, saját gépeiket Vámosra vezényelték, holott ez csak a munkaszervezést javította... Nagy Sándor (tsz. elnök) így emlékszik erre vissza: 'Már egyesülni sem akartak Vámossal, s a békétlenség végig maradt. Mi próbáltunk különböző kedvezményeket is adni, de alapvetően egy gazdaság voltunk, tehát egységesen kellett mindent elbírálni. A sok békétlenség bosszantotta a vámosiakat, s ezt néha még tetézték is a fajsziak. 1963-ban történt az eset. Aratáskor a magtárban maradt öt tonna búza. A vezetőség úgy döntött, ezt szétosztjuk az idős tagoknak, szociális segélyként. Rendben kimérték községenként a rászorulók arányában. Vámoson és Csopakon kiosztották a gabonát, Veszprémfajszon pedig eladták egy pesti madárkereskedőnek. Végül a saját falubelije árulta el a tettest, neki nem bírta a lelkiismerete. Természetesen bírósági ügy lett a dologból. Máskor előfordult, hogy egy pajtába összehordták a lucernát, amit maguk között akartak kiosztani. Összetartó nép volt a veszprémfajszi, de ilyet semmiképpen nem engedhettünk. Leültünk velük egy kiadós beszélgetésre. Három lehetőséget soroltunk fel: 1. idegen üzemegység-vezető lesz a faluban, 2. önelszámoló üzemegységet szervezünk, s annyit osztanak, amennyit termelnek, 3. elválunk egymástól! Az utóbbinál maradtunk. Az osztozkodás leltár szerint ment, de vitára így is sok okot találtak. Csak egy példa. Osztozkodtunk a lovakon, s miután százalékos arányban megegyeztünk, még követelték azokat is, amelyeket a fajszi lovak ellettek. Erre én azt mondtam: megkapják a csikókat, de csak akkor, ha később ők is viszadják azokat, amelyeket a hasas lovak ellettek. Ez hatásos érv lehetett, mert vége lett a vitának!"354

A feszültség 1964 májusában érte el tetőfokát. Ugyanis a tsz. vezetőség Veszprémfajszon 100 k.hold legelőt erdőnek akart minősíteni. Ez a legelőterület olyan csökkentését idézte volna elő, hogy a fajsziak állatállománya sínylette volna meg. A feszültség odáig fajult, hogy - mint Szauer József visszaemlékezésében elmondta: "...Szóval nem lehetett együtt maradni. A tagság azt mondta, ha Fáth József elnök és én nem merjük kezdeményezni a szétválást, álljunk félre, majd ők megindítják. Erre elmentünk a pártbizottságra, ahol hallani sem akartak róla. Ezután kérvényt írtunk a földművelésügyi miniszternek, s ezt mindenki aláírta. A választ Szauer Jánosnak címezték, s azt írták, vegyük fel a kapcsolatot a megyei tanáccsal. Sehová nem kellett menni, másnap már ők jöttek. Gyűlés gyűlést ért, egyezkedtünk, vitatkoztunk, veszekedtünk, mígnem csak kimondták (1964. január 1-i hatállyal - Szerző) a szétválást. Újra önállóan gazdálkodott 1964-től a veszprémfajszi Kossuth Termelőszövetkezet tagsága. Az elnök ismét Fáth József lett, agronómusnak Nagy Zoltán ment a járási tanácstól."355

73. Szőlőmetszési munka a termelőszövetkezetben (1963). Balról jobbra: Strenner József, Stumpfhauser János, Szauer Ferenc.

 

A Nemesvámos-Veszprémfajsz községi közös tanács - 1965. március 11-i -tanácsülés részletesen foglalkozott a Veszprémfajsz "Kossuth" Mgtsz, ügyeivel. Fáth József elnök beszámolója szerint a község határában a közös szántóföld 756 katasztrális holdat tett ki, a közös szőlő pedig 25 k.hold volt. Az 1965. tavaszi vetésterület az alábbiak szerint oszlott meg: 73 k.hold zab, 27 k.hold borsó, 30 k.hold len, probléma csak a tervezett 50 k.hold burgonya vetéssel volt. A gépesítés: 2 db MTZ, 1 db Szuper Zetor, 1 db U-28-as, egy GAZ-51-es teherautó.

A tagok száma: 77 személy, de a családtagok is dolgoztak (ami nem volt általános jelenség a többi termelőszövetkezetben!) "...A mi asszonyainkat a férjeikkel együtt minden munkaterületen meg lehet találni! ugyanakkor a család azon tagjai is, akik más munkaterületen dolgoznak, a munkájuk befejezése után segítenek a tsz-ben. A munkák időben és jó minőségben elvégzést nyernek!"356

Az 1966. évi statisztikai adatok újabb részleteket közöltek a Veszprémfajsz "Kossuth" Mgtsz, helyzetéről.

74. Szőlőmetszés a termelőszövetkezetben (1963). Balról jobbra: Strenner József, Stumpfhauser János, Szauer Ferenc.

 

A tagság 73 tagból (69 családból) állt; a tsz kezelése alatt állt összesen: 1697 k.hold, ebből szántóföld volt: 734 k.hold; ezen kenyérgabonát termeltek: 256 k.holdon, takarmánygabonát: 100 k.holdon; kukoricát: 95 k.holdon, burgonyát: 24 k.holdon, takarmánynövényeket: 200 k.holdon. Állatállományuk: 170 db szarvasmarha (ebből 64 db tehén), 66 db sertés (ebből 21 koca), 20 db ló, 515 db juh volt. Gépesítésük: 5 db traktorból állt.357

73. Len kötözés a termelőszövetkezetben (1963).

Jobbról balra; Stumpfhauser Mihályné, SzauerJánosné, Strenner Jánosné.

 

76. Takarmánygyűjtésből hazatérő asszonyok (termelőszövetkezet, 1966. aug.9.)

Balról jobbra: Fáth Józsefné, Strenner Jánosné, Szauer Jánosné,

Szauer Józsefné Strenner Ferencné).

 

Az 1967. évi statisztikai adatok is részletes adatokat szolgáltak a veszprémfajszi termelőszövetkezetről:

összterületük 1694 k.hold volt; ebből szántóföldenként használtak 728 k.hol-dat, melyen kenyérgabonát 282 k.holdon, takarmánygabonát 106 k.holdon, kukoricát 88 k.holdon, burgonyát 20 k.holdon, takarmánynövényt 177 k.holdon termeltek. Állatállományuk: 180 db marha (ebből 61 tehén), 53 db sertés (24 koca), 16 db ló, 291 db juh volt. Az állatállomány fokozatos csökkenése szembetűnő! Gépesítésük változatlanul: 5 db traktorból állott. A tagság: 79 tag (71 családból) .358

A Veszprémfajsz "Kossuth" Mgtsz, belső viszonyairól ismét Szauer Józsefet idézzük: "...1968-ban meghalt az elnök, s helyette Nagy Zoltán látta el a feladatot. Attól kezdve agronómus nem is volt a szövetkezetben. A hatvanas évek derekán kezdett el gyarapodni a közösség. Építettek 120 férőhelyes tehénistállót, 600 férőhelyes juhhodályt, borjúnevelőt, 1964-ben három, két év múlva öt traktor dolgozott a földeken. Kevés volt az akkora területre, így egy-egy gép 487 műszakot teljesített egy év alatt. A traktorosok 14-16 órát dolgoztak.

A vetésszerkezet lényegében alig változott. A szántón 140 hektár körül termeltek kenyérgabonát, 60 hektáron kukoricát, 28 hektáron burgonyát s mintegy 85-100 hektáron takarmányt. A termésátlagok szerények és ingadozók voltak. Az évjárattól függően 1,6-2,5 tonna búzát, 2,4-4,0 tonna kukoricát, 3,5-4,0 tonna lucernát termeltek hektáronként. A takarmány mindig elég volt az állatoknak, hiszen létszámuk alig változott: 50-60 tehén, 20-30 koca, 20-25 ló volt a termelőszövetkezetben, s 1960-hoz képest hat-nyolcszorosára növekedett a létszám"369

 

3. FEJEZET:

Iskoláztatás, művelődés, felekezeti élet 1950-1969 között

A veszprémfajszi általános iskola államosítását követően - 1948-1950 között -mind az alsó-, mind a felső tagozatos tanulók a helyi iskolában tanultak. Az 1951-52. tanévtől kezdve az V-VI-VII-VIII. osztályok felsőtagozatos tanulói a nemesvámosi állami általános iskolába jártak át. Annak ellenére, hogy Nemesvámos és Veszprémfajsz között már 1956 nyarától megfelelő volt az autóbusz közlekedés, sok volt a hiányzás és a késés. A közös községi tanács 1952. július 6-i ülésén szóba került, hogy a nemesvámosi állami általános iskolában sok a mulasztás, különösen a veszprémfajszi felsőtagozatos tanulók hiányoznak és késnek sokat az iskolából. Szauer József veszprémfajszi tanácstag véleménye szerint a sok mulasztás oka az, hogy ezt a nevelők nagyon könnyedén kezelik, csak azért, hogy a szülők "meg ne haragudjanak!" Ugyanakkor a gyermekek rosszak és rendetlenek is, a felnőttekre nem hallgatnak!360

A veszprémfajszi állami általános iskolában - a korábbi fenntartó, a r. katolikus egyház, illetve a nemesvámos-veszprémfajszi r. katolikus plébánia már semmiféle befolyással nem rendelkezett. Sady Sándor r. katolikus plébános-aki 1936. március 25-től látta el a plébánia vezetését, 1960. október l-jétől nyugalomba vonult és Alsóörsre költözött. (1978. május 7-én a balatonfüredi szívkórházban hunyt el, s Nemesvámoson temették el).361 Utódává Jani Károlyt nevezték ki (aki Budapesten született 1921. május 23-án). Családja nemesvitai volt, ahol édesapja és anyai nagyapja 40-40 éven át volt tanító. Teológiai tanulmányait a Zirci Ciszterci Hittudományi Főiskolán végezte az 1939-1944 években; itt is szentelték pappá 1944. május 18-án. Az 1944-1949. években a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Lelkipásztori minőségben 1949-től működött, majd 1960-ban - Balatonfüredről - nevezték ki a nemesvámosi plébánia (és veszprémfajszi fília) élére.382

Az 1960-as években Veszprémfajszon hosszan elhúzódott az iskola épületében lévő pedagógus-lakás és kultúrotthon tatarozása. A közös községi tanács 1962. április 6-i értekezletén határozat született, hogy még ebben az évben be kell fejezni mindkét épület rendbetételét.545 Az 1962. december 14-i ülésen már eredményekről számolhattak be: az iskola tetőzete elkészült, s az építkezési munkálatok rendben folytak a veszprémfajszi orvosi rendelő és tsz.-iroda építkezésén is.364

77. Házszentelés (1951). Középen: Sady Sándor plébános.

 

A veszprémfajszi kultúrotthon valójában még 1963 szeptemberében is csak terv volt. Az 1963. szeptember 18-i közös községi tanácsülésen bejelentették, hogy a községfejlesztési alapból csak 94.500 forintot tudnak a kultúrotthon építésére adni, a többit a lakosság társadalmi munkájával kell elvégezni. Ugyanezen az ülésen került szóba - egy ugyancsak a község közegészségügyi helyzetével összefüggő ügy. Bejelentették az ülésen, hogy a régi kútból átalakított községi dögkút életveszélyessé vált a befedő régi- és korhadt gerendák miatt. Feltétlenül egy beton tetővel kellett mielőbb befedni.366

78. Iskolás kislány (Czwisler Erzsébet) 1955.

 

Veszprémfajsz - rend, tisztaság terén - továbbra is mintaközségként szerepelt a környező falvak sorában. Ezt még a közös községi tanácsüléseken is hangsúlyozták. Az 1964. április 17-i közös községi tanácsülésen a V.B.-elnök megfedte a nemesvámosiakat, hogy "...Az udvarok és utcák tisztántartása terén még nem értük el a veszprémfajszi szintet, de az utóbbi években hatalmas lépéseket tettünk ma már biztosítva van, hogy hetenként egyszer felseprik a község (t.i. Nemesvámos) Fő utcáját!"366

79. Általános iskolás gyermekek. Középen: Krasznai György tanító (1960 k..)

 

80. Elsőáldozó gyermekek, középen: Jani Károly esperes (1963).

 

82. Jani Károly esperes, háttérben: Fertig István (1966).

 

Veszprémfajszon változatlanul római katolikus volt a lakosság. Egy 1963. évi felmérés adatai szerint a községben a hívek száma 285 személy volt.367 A hívek -mint szülők - ragaszkodtak gyermekeik hitoktatásához, mind az alsó-, mind pedig a (nemesvámosi) felső tagozatos tanulók esetében. A hivatalos párt- és állami vezetés igyekezett a jelentkezők számát a lehetőségek szerint visszaszorítani. A közös községi tanács 1964. május 15-i ülésén az egyik tanácstag kijelentette: "...A feladat elsősorban a szülők meggyőzése (t.i. a hitoktatás ellen!)" A V.B.-titkár is közölte a tanácsülésen, hogy a nemesvámosi állami általános iskola igazgatója sem vállalta el, hogy erről a kérdésről beszámoljon, "... mondván, mit mond a község lakossága, ha ő ilyen kérdésről tart beszámolót a tanácsülésen!" Természetesen itt nemcsak a veszprémfajszi és nemesvámosi r.katolikus szülők véleményéről volt szó, hanem a többségben lévő nemesvámosi református szülők is nagyon rossz néven vették volna az iskola igazgatójától, ha netán a hitoktatás ellen beszélt volna!368

Hasonló probléma a Veszprémfajszon működő egy nevelő esetében - aki a régi népiskola egy tantermében tanította a község alsótagozatos tanulóit - fel sem merült. Egy 1965. évi statisztikai felmérésből ismert, hogy Veszprémfajszon egy nevelő dolgozott az iskolában, s az egyetlen tanteremben 25 alsótagozatos gyermek tanult. A kis községi könyvtárban pedig 312 kötet könyvet tartottak, melyeket 53 beiratkozott olvasó vett rendszeresen igénybe.369 A következő - 1966. - évre a tanulók száma - egy fő növekedéssel - 26 gyermekre szaporodott.370

Az 1968. május 20-i közös községi tanácsülésen lezajlott közegészségügyi beszámoló alkalmával dr. Szakáll Lajos körzeti orvos az alábbi megállapításokat tette: "... Veszprémfajsz lakásviszonyai, települése, közegészségügyi viszonyai aránylag jónak mondhatóak. Élelmiszerboltja, az italbolt, a tejbegyűjtő tiszta. Az iskolai WC karbantartása és takarítása azonban nagyobb gondot igényel. Az orvosi rendelő váróhelyisége télen nem elég meleg a várakozáshoz, és nincs ülőhely a várakozók részére!"371

Míg a szomszédos Nemesvámoson - elsősorban a betelepülés jóvoltából -jelentős számú lakásépítkezés zajlott, ez nem volt elmondható Veszprémfajszra, amely régi hagyományaihoz híven nem szívesen fogadta a betelepülőket. A ház-és lakásépítések száma igen kevés volt. Míg 1949-ben 51 lakóház volt a községben, a következő tizenöt év alatt mindössze öt ház épült. Egy statisztikai adat szerint 1964-ben egy lakóház épült (két szobával és villannyaL), s ezzel a község lakóházainak száma 56-ra emelkedett. A következő 1965. és 1966. években lakóházépítés a községben nem volt, s a lakóházak száma változatlanul 56 volt.372

A népmozgalmi adatok is ennek megfelelően alacsonyak voltak. Míg 1949-ben 291 lélek lakott a községben, ez a létszám 1960-ra 280 főre csökkent.

1963-ban újra 290 főre növekedett a lakosság létszáma:

ebben az évben 5 élveszületés, 3 halálozás, 2 házasság történt.

1965-re a lakosság létszáma 283 főre süllyedt (1965. január 1-i adat): ebben az évben 4 élveszületés, 2 halálozás, 1 házasság történt.

1996-ra valami létszámnövekedés mutatkozott, a lakosság létszáma 298 főre emelkedett;

ebben az évben 4 élveszületés, 1 halálozás, 3 házasság történt.

1967-ből a lakosság létszámáról nincs adat;

ebben az évben 5 élveszületés, 4 halálozás, 1 házasság történt.

1968-ből sincs létszámadat;

ebben az évben 7 élveszületés, 1 halálozás, 5 házasság történt; 6 személy a községbe bevándorolt, 2 személy pedig elvándorolt.

1969-ből sincs lakossági létszámadat;

ebben az évben 2 élveszületés, 1 halálozás, 1 házasság történt.373

 

81. Az általános iskola (1959)

 

4. FEJEZET

Nemesvámos, Veszprémfajsz, Tótvázsony és Hidegkút községek közös tanácsának időszaka (1969-1990).

Gazdasági helyzet

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969. július 1-jei hatállyal Nemesvámos és Tótvázsony községi közös tanácsok területét Nemesvámos székhellyel egyesítette. A közös tanács illetékessége ezután Nemesvámos, Veszprémfajsz, Tótvázsony és Hidegkút községek területére terjedt ki.374 A V.B.-elnöki tisztet továbbra is (1967. április 16-a óta) Albek Károly töltötte be. A volt tótvázsonyi V.B.-titkár (1950. október 1. - 1969. június 30.) - Falvassy József -foglalta el a V.B.-titkári hivatalt. A V.B.-tagok száma kilenc, a közös tanácstagok száma pedig 56 fő volt.

Veszprémfajsz községet Eigner János, Fáth Mihály, Stumpfhauser János, Szauer József veszprémfajszi tanácstagok képviselték a közös községi tanácsban.

A közös községi tanács első együttes ülése 1969. június 23-án este 20 óra 20 perckor nyílt meg.

 

83. Háztáji silóhordás (1977). Linczmayer Mihály és Czigler

 

Az 1964. évi termelőszövetkezeti szétválás óta - öt év óta - megéltek ugyan a Veszprémfajsz "Kossuth" mezőgazdasági termelőszövetkezetből, de az is bebizonyosodott, hogy a szövetkezet fejlődni képtelen volt.575 A termelőszövetkezetben brigádokat szerveztek a munka eredményesebb irányítása és lebonyolítása érdekében. Egy 1973. október 22-i adat szerint a növénytermelést Szauer József brigádvezető, az állattenyésztést Fáth Ferenc brigádvezető, a gépesítést Stumpfhauser Mihály csoportvezető irányította. Az építőbrigád élén Szlávik Sándor, a daráló élén Czwizler Mihály, a magtár élén Linczmayer József állt, a növényvédelem felelőse pedig Strenner József volt.376

A megyei párt- és állami vezetőszervek véleménye szerint az 1970-es évek közepére a pangó, megfeneklett mezőgazdasági termelőszövetkezetek elvesztették létjogosultságukat. Ezért újra felvetették az újra egyesülés gondolatát.

"...Már sokkal könnyebben ment az egyesítés, mint 1961-ben - állította egy interjúban Szauer József - A folyamat 1974 tavaszán kezdődött. A vámosiak háztűznézőbe jöttek, mi viszont mentünk. Körbejártuk a községeket, és sok kifogásunk nem lehetett. Amikor leültünk tárgyalni, csak annyit mondtam: úgy ülök itt, mint aki elhagyta a feleségét, és könyörgés után visszajön hozzá. Mindannyian azt kértük: az új házasságból ne legyen újabb veszekedés!

  1. És lett?
  2. Azóta soha, megbékéltünk egymással, jól érezzük magunkat a nagy családban. A nemesvámosi termelőszövetkezet jól fizet, törődik a tagjaival. Mi más kellene még?!"377

Az 1975. január 1-től hatályba lépő egyesülésben részt vettek: a Nemesvámos "Petőfi"-, a Veszprémfajsz "Kossuth"-, a Felsőörs "Lenin" -s a Lovas "Új Élet" mezőgazdasági termelőszövetkezetek - Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz, új közös elnevezéssel.378

A közigazgatásban is változások történtek: Falvassy József V.B.-titkár 1974. december 31-én nyugdíjba vonult, utódául Fodor István (sz.: 1946, Tótvázsony) szakigazgatási szerv vezető helyettest nevezték ki 1975. január 1-i hatállyal. A V.B.-elnöki tisztet továbbra is Albek Károly látta el.379

Az 1975. január 1-i egyesüléssel Veszprémfajsz része lett egy 10.152 hektáros nagygazdaságnak. Az összes területből az egyesüléskor Nemesvámos hozott 7207 hektárt, Veszprémfajsz 988 hektárt, Felsőörs 884 hektárt és Lovas 769 hektárt.

Az egyesült termelőszövetkezet tagsága 1348 főre emelkedett; akik közül korábban a Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz-hez tartozott 923 személy; a Lovas "Új Élet" Mgtsz-hez 162 dolgozó, a Felsőörs "Lenin" Mgtsz-hez 152 fő- és a Veszprémfajsz "Kossuth" Mgtsz-hez 111 személy.

Az egyesüléskor a csatlakozó mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek különböző volt a vagyoni helyzete. Nyilvánvalóan a nemesvámosi volt a legjobb helyzetben: 170 millió forint volt az összes vagyona, míg a másik három jóval kisebb termelőszövetkezet kisebb vagyonnal rendelkezett: a felsőörsiek 22 millióval, a lovasiak 21,9 millióval, a veszprémfajsziak pedig csak 11 millió forintos vagyonnal bírtak.

A bruttó jövedelem nagysága is jelentősen eltért egymástól az egyesüléskor: Nemesvámoson egy dolgozó 189 ezer forint értéket állított elő egy év alatt (1974-1975-ben); ugyanez Felsőörsön 127 ezer-, Veszprémfajszon 112 ezer- és lovason 103 ezer forint értéket képviselt.

Az egy tagra jutó jövedelem nagysága sem volt egyforma. Míg Nemesvámoson 40.538 forint volt az egy tagra jutó részesedés, Veszprémfajszon ez 30.599 forintot, Lovason 29.988 forintot, Felsőörsön 29.147 forintot kapott fejenként és évente (1974 végén!)

A termésátlagok is különböztek:

a szőlőtermés átlaga: 1974-ben

  • Nemesvámoson 12,2 tonna szőlő termett hektáronként;
  • Veszprémfajszon 5,5 tonna szőlő termett hektáronként;
  • Lovason 5,5 tonna szőlő termett hektáronként;

Az egyesülés után a teljes nagygazdaság össztermésének 70 %-át a volt Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz. adta.

Az 1975. január 1-én lezajlott egyesülés után a nagy gazdaságot üzemegységekre osztották:

az I. számú üzemegységhez tartozott Nemesvámos és Veszprémfajsz;

a II. számú üzemegységhez pedig Tótvázsony, Hidegkút;

a III. számú üzemegységhez pedig Lovas, Csopak, Paloznak, Felsőőrs és Alsóörs.

Az egyesült Nemesvámos "Petőfi" Mgtsz élén - 1977. december 10-ig - Nagy Sándor elnök állt. Utódául Gubicza Ferencet választották meg elnökül, míg az elnökhelyettesi pozícióba Markovszky György került.380

1978. január 1-től a Nemesvámos "Petőfi" Tsz nevet változtatott, s felvette a "Csopak Tája" Tsz elnevezést. Öt évig viselte ezt, majd 1982. december 3-án újabb egyesülés zajlott le: a Nemesvámos "Csopak Tája" és a Balatonfüred "Jókai" mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesültek Nemesvámos "Balatonfüred - Csopak Tája" Mgtsz, elnevezéssel. Ezzel Veszprémfajsz egy nagy gazdasági egység részévé vált, s az maradt az 1990. évi rendszerváltozásig. Az új körülmények kétségtelenül fejlődést biztosítottak a községnek.

Növekedett a lakosság létszáma: 1960 (274 fő), 1970 (277 fő), 1980 (281 fő),

Fejlődés mutatkozott a lakások számának növekedésében:

1970

56 lakás (6 egyszobás, 45 kétszobás, 4 három vagy többszobás, 33 fürdőszobás lakás); 1980

69 lakás (5 egyszobás, 38 kétszobás, 26 három vagy annál több szobás; 52 fürdőszobás lakás).

1960-1979 között a községben 16 új lakás épült.381

 

84. Vietnámi küldöttség megtekinti a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságát (1987).

 

85. A vietnámi küldöttség megtekinti Stumpfhauser Mihály háztáji tojóállományát.

 

5. FEJEZET

Iskoláztatás, művelődés, felekezeti élet 1969-1993 között

A veszprémfajszi községi kultúrház építkezése 1971 májusára befejeződött. Stumpfhauser János tanácstag a községi közös tanácsülésen - 1971. május 25-én bejelentette: "...Veszprémfajsz kis falu, de mégis tudott egy szép kultúrházat építeni. De náluk a tsz /termelőszövetkezet) is adott pénzt az építkezésre!"382

Az új kultúrotthon életéről Soós Lajos kultúrház igazgató számolt be az 1971. szeptember 6-i községi közös tanácsülésen: "... A község lakossága nagyon sokra értékeli és igényli a kultúrotthon keretében működő öntevékeny színjátszó és tánccsoport műsorrendezvényeit. Szívesen tekintik meg fiaik, leányaik táncjátékait, rendezvényeit, színműbemutatóit. Egy-egy rendezvényen 150-180 fős a megjelenés. Ezen öntevékeny csoportok az elmúlt évben három alkalommal adtak egész estét betöltő műsort (Télapó estet, farsangijátékot, húsvéti műsort, stb.) A községben évente átlagosan 6-8 táncos rendezvény van..."

A község kulturális életéhez tartozott az is, hogy külföldi utakat is szerveztek. Az 1971. év nyarán 43 fős csoport öt napos tengerparti kiránduláson volt Jugoszláviában, egy másik csoport pedig három napos hazai körúton vett részt.383

A község kulturális- és civilizációs szintjére voltjellemző, hogy az 1972. június 5-i közös községi tanácsülésen bejelentették, hogy "... Veszprémfajszon minden házban fürdőszoba van! 381

A Veszprémfajsz "Kossuth" mezőgazdasági termelőszövetkezet - amely, mint korábban tárgyaltuk, 1964. január 1-től 1974. december 31-ig - önállóan működött - állandó támogatást adott a községnek. Így pl. 1972. szeptember 4-én a községi kultúrház tatarozását magára vállalta.385 A következő évben pedig -1973. február 19-én - a termelőszövetkezet a 048/1. és 049/1. helyrajzi, számú ingatlanokból tizenhét házhelyet adott át tagjainak.m Ugyanakkor megkezdték a temetőben egy korszerű ravatalozó építését is.

A községi közös tanács - 1973. október 22-i - ülésére felszólították Soós Lajos iskolavezetőt, hogy tartson beszámolót a veszprémfaj szi állami általános iskola ott működő alsótagozatos osztályairól. A beszámoló szerint az osztatlan iskolába 14 alsótagozatos tanuló járt az alábbi osztályelosztásban: I. osztály (3 tanuló), II. osztály (3 tanuló), III. osztály (3 tanuló), IV. osztály (5 tanuló). Az iskolában szemléltető eszközök nem voltak. A községi közös tanács célja a beszámolóval az volt, hogy érzékeltessék az iskola életképtelenségét. A nehézségeket fokozta az is, hogy Soós Lajos iskolavezető-tanító nem helyben lakott, hanem Veszprémben, s ez sok esetben akadályozó tényező volt az iskolai- és kultúrmunka tekintetében. A tanácsülés véleménye szerint a veszprémfajszi alsótagozatos általános iskola megszüntetése és a gyermekeknek - a felsőtagozatosokhoz hasonló - bejáratása a nemesvámosi állami általános iskolába a szülők komoly ellenállásába fog ütközni! Ezért elsősorban a szülőket kell rábírni az iskola megszüntetésére!

A fentemlített 1973. október 22-i közös községi tanácsülésen Fodor István V.B.-titkár beszámolót tartott Veszprémfajsz község általános helyzetéről is: "... A falu tiszta, a házak .95 %-a jó állapotban van, minden házban fürdőszoba, rádió, televízió, sőt minden második házban gépkocsi. Anyagilag a község kifogástalan... Ez évben a fiatal tsz-tagoknak tizennyolc házhelyet osztottak ki olcsó áron. Az építkezések már megkezdődtek. A bolttal, italbolttal semmi probléma, a közvilágítás rendben. A kultúrházat szépen rendbe tette a termelőszövetkezet. Az iskola - a kis létszám ellenére! -jól működik. Körzeti orvos hetente kétszer jár a faluba. A tűzoltóság jól működik (egy darab 800/1 percliteres motorfecskendőjük van), ez a tűzoltócsapat a legjobb a négy község közül. Mozi hetente egy alkalommal. Egyetlen probléma, hogy az utcának csak egyik oldalán van járda!"387

Hiába volt a veszprémfajszi szülők méltatlankodása, 1974. június l-jétől megszűnt a községben működő alsótagozatos általános iskola. Soós Lajos pedagógus Veszprémben kapott állást. A tanulók - 14 főnyi alsótagozatos kisiskolás - az 1974. szeptemberétől kezdődő iskolaévtől Nemesvámosra járt át iskolába. Az őket szállító autóbusz reggel fél 8 órakor indult Veszprémfajszról, illetve délután 13 óra 35 perckor indult vissza Nemesvámosról. A veszprémfajszi római katolikus szülők itt is ragaszkodtak a hitoktatáshoz, s valamennyi alsótagozatos kisiskolást beírattak hittanra. Kétségtelen, hogy a nemesvámosi állami általános iskola korszerűbb és magasabb szintű oktatást tudott megvalósítani. Az iskolában ugyanis - az 1974. szeptember 20-i adatok szerint - tizenegy pedagógus tanított (ezek közül egy tanár egyetemi-, hat tanár főiskolai-, négy tanító pedig tanítóképzői képesítéssel rendelkezett).

86. Elsőáldozók Jani Károly esperessel (1984).

 

A közös községi tanács elképzelése - az 1974. február 28-i tanácsülésen - az volt, hogy az üressé vált veszprémfajszi általános iskolát óvoda berendezésére használja fel.388

Soós Lajos iskolavezető-tanító távozását követően a kultúrház vezetését Farkas Máriára bízták, aki nagy aktivitással végezte munkáját, különösen könyvtári feladatait.389 A helyi beatzenekar eddig ellenszolgáltatás nélkül használta a művelődési házat, 1979. december 21-től azonban teremben kellett hogy fizessenek, illetve az intézmény rendezvényein térítés nélkül szolgáltattak zenét.390 A helyi kulturális élet eredménye volt, hogy 1985. június 26-án - Herenden - megtartott Nemzetiségi Folklór Találkozón Eigner Mihály veszprémfajszi tangóhar-monikás jó szerepléséért dicséretben részesült.391

A közös községi tanács - 1988. szeptember 21-i ülése Veszprémfajsz község gondjaival foglalkozott. Ugyanis a községben újra jelentkezett az ősi gond - a vízhiány. A régi gravitációs vízvezeték - kereken 95 évi szolgálat után - egyre több meghibásodással küszködött. A vízvezetéket a Nemesvámos "Balatonfüred -Csopak Tája" Mgtsz, helyi üzemegysége kezelte - teljes ráfizetéssel. Vízdíjakból az évi bevétel 20.000 forint volt, ugyanakkor az évi kiadás elérte a 110-130.000 forintot. Ráadásul a sűrűn ismétlődő tartós vízhiány miatt számos alkalommal tartálykocsikkal kellett a községbe vizet szállítani.

87. Elsőáldozók Jani Károly esperessel (1984).

 

Ebben az évben Veszprémfajsz községben 252 lakó élt, összesen 79 lakóházban. A régi iskolából átalakított óvodába öt gyermek járt, a nemesvámosi általános iskola alsó- és felső tagozatába pedig 47 tanuló buszozott oda-vissza naponta.

Veszprémfajsz község népmozgási adatai - az 1974. évet kivéve - pozitív tendenciát mutattak:

1971

6 élveszületés, 2 halálozás, 2 házasság; az év folyamán egy lakóház épült (két szobával, villannyal, vízzel és fürdőszobával).

1972

4 élveszületés, 1 halálozás, 2 házasság.

1973

4 élveszületés, 3 halálozás, 3 házasság.

1974

4 élveszületés, 7 halálozás, 2 házasság; az év folyamán két lakás épült (két-két szobával, vízzel, villannyal, fürdőszobával).

1981: a lakosság száma 276 lélek,

3 élveszületés, 6 halálozás, házasság nemvolt; beköltözött a közösségbe 14 személy, elköltözött 18 személy.

1983. a lakosság létszáma 272 személy volt;

6 élveszületés, 3 halálozás, házasság nem volt; beköltözött a faluba 15 személy, elköltözött a faluból 15 személy.

1984: a lakosság létszáma 258 személy;

3 élveszületés, 2 halálozás, házasság nem volt; a faluba beköltözött 4 személy, elköltözött 19 személy.

1985: a lakosság létszáma 54 személy;

1 élveszületett, 2 halálozás, házasság nem volt.

1986: a lakosság létszáma 250 személy;

2 élveszületés, 6 halálozás.

1987: a lakosság létszáma 239 személy;

1 élveszületés, 4 halálozás.

1988: a lakosság létszáma 229 személy;

4 élveszületés, 5 halálozás.

1989: a lakosság létszáma 229 személy;

2 élveszületés, 3 halálozás.392

A statisztikai adatokból jól kirajzolódik, hogy a népmozgás 1974-től - egy kisebb hullámhegyet nem számítva - egyre rosszabbá vált, s a halálozások évente meghaladták a születések számát, ami a népesség rohamos megfogyatkozásával járt együtt.

A lakosság iskolai végzettségének adatai 1970-1980 között emelkedő tendenciát mutattak. Míg 1970-ben a községben mindössze 9 középiskolai végzettségű személyt regisztráltak, 1980-ban a községben 44 szakmunkásképző iskolát, 20 középiskolát és 3 főiskolát-egyetemet végzett személyt írtak össze.

A növekvő kulturális érdeklődésre utalt az is, hogy 1970-ben 48,- 1980-ban pedig 52 volt a televízió előfizetők száma; illetve 1970-ben 47 személy-, 1980-ban pedig már 85 személy váltott ki olvasójegyet a községi könyvtárban.393

88. Krisztkindli-játék (1985), Balról jobbra: Sáska Katalin, Csiba Zsuzsanna, Boros Tímea.

 

Sáska Katalin, Csiba Zsuzsanna, Boros Tímea.

89. Bérmálás (1988).

 

6. FEJEZET

A veszprémfajszi - pórfajszi - templomrom feltárása (1977-1984)

Veszprémfajsz község kulturális életének egy érdekes mozzanata volt - a balá-capusztai római kori romterület feltárásával egyidejűleg - a Veszprémfajsz északi határában, az ún. Pór-Fajsz körzetében volt középkori Fajsz falu romokban álló templomának feltárása. A feltárást - részben a veszprémi Bakonyi Múzeum költségén - a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténész szakos hallgatói végezték el a nyári gyakorlatok alkalmával, Tóth Sándornak, az ELTE művészettörténészének vezetésével, illetve Ritoók Ágnes régész feldolgozásával.

A feltárási munkálatokat Tóth Sándor művészettörténész - 1975. augusztus 21-i - terepbejárása előzte meg. A bozótos facsoporttal benőtt teplomromok a balá-capusztai római kori romterülettől K-re mintegy 200-250 méterre voltak láthatóak, illetve az ún. Mulatótető elnevezésű kis magaslattól Ny-ra kb. 200 méterre helyezkedtek el. A templom romjaitól ÉK-re 30-40 méterre napjainkig is egy kis forrás van, ami egy kis patakot táplál. Napjainkban a forrás már teljesen elhanyagolt, környéke elmocsarasodott; a templom romjaitól ÉK-K-re - a forrásig elterülő terephorpadás - napjainkra egy elvizenyősödött mocsár.394

91. A templomrom a feltárás kezdetés (Fotó: Tóth Sándor)

 

90. Veszprémfajsz község határa:

1. Falu; 2. Káposztás (Krautgärtchen); 3. Újosztás (Neutheiligen); 4. Kertekalja;

5. Kéri-haraszt (Kérifeld); 6. Káposztás (Krantgärtchen); 7. Motorföldek;

8. Temető és Marhaállás; 9. Hosszúosztás (Langteiligen); 10. Királyhegy

(Breitenäcker); 11. Kálvária-hegy; 12. Kenderföld (Hanfäcker); 13. Arácsi úti földek

(Aracser-Wegächer); 14. Kistelek (Kleineäcker); 15. Kelén-hegy (Kölledäcker);

16. Agyaggödör (Leimgruben); 17. Hegyiföldek (Bergäcker); 18. Erdőréti-dülő

Waldwiesen, Wiesenäcker); 19. Irtásföldek: 20. Báró-erdő (Baronisch-Wald);

21. Alsóerdő; 22. Tuskós (Stöckächer).

A: Nemesvámos, B: Veszprém, C: Felsőörs, D: Lovas,

E: Paloznak; F: Csopak, G: Arács (Balatonfüred).

X- a középkori Pór-Fajsz helye, a templomásatás körzete. (Koncz Pál nyomán).

 

A következő évben - 1976 június végén - újabb tájékozódó jellegű szemle kezdődött, eltávolították a rommaradványokat sűrűn beborító növényzetet: bozótot és fákat.

Az ásatás és feltárás - a balácapusztai római kori ásatástól 200-250 méterre, saját kis tábor-bázisra támaszkodva 1977. június 27-én, hétfőn megkez-dődött.Tóth Sándor művészettörténész irányításával két ásatási munkás és négy művészettörténész egyetemi hallgató résztvételével. Az ásatási területet kitűzték, miközben azt konstatálták, hogy az újabb bolygatásokban nagy mennyiségű emberi csont került elő (mint kiderült a középkori templom csontkamrájának maradványait dúlták szét).

A továbbiakban Tóth Sándor művészettörténész rendkívül szakszerű, részletes és aprólékos ásatási naplóját igen lerövidített formában ismertetjük, mivel az ásatás szakmai ismertetése nem feladata munkánknak.

92. A templomrom feltárt keleti fala (Fotó: Tóth Sándor).

 

Június 28-án, kedden növekedett az ásatást végzők létszáma: a három ásatási munkás mellett már öt művészettörténész egyetemi hallgató is a feltáráson dolgozott. A nap folyamán továbbra is az ásatási terület megtisztítása és kitűzése volt a feladat.

Június 29-én - már hat egyetemi hallgató és három ásatási munkás - az északi oldalról megkezdte egy észak-déli irányú kutató-árok ásását. Mindjárt a munka elején előkerült egy vörös homokkő ablakkáva-darab. Június 30-án - annak ellenére, hogy zivatar vonult el a terület felett - tovább folyt a munka az É-D-i árokban. Emberi csontokkal erősen telített rétegeken át elérték először a templom hajójának északi falát, majd az azzal párhuzamosan futó déli falat. A hajó két párhuzamos fala közti távolság 10,30 -10,35 métert tett ki; a belső tér szélessége 8,5 méter volt. A szombat-vasárnapi pihenőnapok után, július 5-én, hétfőn folytatódott a munka már nyolc művészettörténész egyetemi hallgató és két ásatási munkás bevetésével. A nap folyamán egy vörös homokkő oszloptörzs töredéke került elő. A július 5-8 közti napokban nyolc egyetemi hallgató és három ásatási munkás dolgozott. A július 8-i munkanap érdekes eredménye voLt, hogy kiderült az, hogy a középkori falat láthatóan egy régebbi fal maradványaira építették! Az izgalmat fokozta, hogy a nap folyamán egy vastag peremű II-III. századi - szürke, római kori edény töredéke került elő! Július 11-én -amikor csak négy egyetemi hallgató és három ásatási munkás folytatta a munkát habarcsos római kori tegula-töredék (két hosszoldalán felhajló peremmel képzett tetőfedő cserép - Szerző) és imbrex-töredékek (a tetőkre rakott tegulák közti hézagot borító kúpcserepek - Szerző) kerültek elő a középkori romok közül. Ekkor merült fel a gondolat: a Legkorábbi itt épült középkori templom helyén a római korban - az I-V. században már állt valamiféle építmény!

93. A templomrom részlete (Fotó: Tóth Sándor).

 

Július 12-én, kedden előkerült a hajdani oltár alapozása, illetve a XV. századi - későgótikus - átépítéskor készült szentségház záróköve. A július 13-18 közti napokban lezajlott ásatás rendkívüli leleteket nem tárt fel. A július 19-i ásatási eredmények újabb bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a korábbi románkori templomépület jelentős részét lebontották, s köveit a gótikus átépítésnél felhasználták. Július 20-án - két ásatási munkás és négy egyetemi hallgató dolgozott

a feltárási munkán. A nap érdekes lelete volt az északi fal mellett egy 1,5-2 cm vastag és 5 cm hosszú tömör bronzdarab, amely talán egy kisebb méretű harang fülének része lehetett. Másnap - július 21-én - a templomrom északnyugati sarkában a törmelék alatt egy csonthalom került elő - egy emberi koponyával, feltehetően a még álló templom kirabolt sírjainak maradványa. A július 22-27-i ásatási munkák befejeztével, július 27-én eltemették azokat az emberi csontmaradványokat, melyeket a csontkamra romjai és a templom romjai közül szedtek össze. Ugyancsak július 27-én került elő egy fehér mészkő oszlopfő töredék egyik sarkának bimbólevele, mely újabb bizonyítékul szolgált a XIII. századi román stílusú templomépítkezéshez. Július 28-29-én az ásatás befejeződött, s megkezdődött a kutatóárkok betemetése. Ez a munkálat majd csak szeptember 20-án folytatódott, amikor az É-D-árok déli részén egy partomlásból egy faragott kődarab került elő, egy kitárt karú domborműves figura felső része, az első figurális részlet a templomrom kőfaragványai között.395

A következő -1978. - év nyarán folytatódott az ásatás. Június 12-én négy ásatási munkás, három művészettörténész egyetemi hallgató és két középiskolás diák munkaerejével folytatták a templomrom feltárását. Az ásatás vezetője továbbra is Tóth Sándor, az ELTE művészettörténésze volt. Ásatási naplójában feljegyezte, hogy az előző évi ásatási területet megbolygatták, környékét szétdúlták ismeretlen tettesek. A kelet-nyugati árok nyugati részének középső része több helyen beomlott; az észak-déli árok keleti oldala teljesen beomlott, stb. Így az első nap az időközben nagyra nőtt növényzet Lekaszálásával, valamint az árkok kitisztításával telt el. Másnap -június 13-án - folytatódott az ásatás, s már a nap folyamán egy érdekes lelet került elő: egy vörös homokkő bordatöredék, ami bizonyíték volt arra nézve, hogy a hajót is beboltozták gótikus ízlés szerint a XIV—XV. század fordulóján. A következő nap -június 14-én - sárga és piros vakolattöredékek kerültek elő, tehát egyértelművé vált, hogy a templom belső falai vakolva és festve voltak. Ugyanezen a napon lépcsős béletű ajtó- vagy ablakkeretelés részleteit találták: a templomnak tehát voltak ilyen műformái. Június 15-16-án újabb érdekes lehet került elő, a torony egyik ikerablakának maradványa, egy ikeroszlopfő töredéke, valamint a románkori kapuív-mező kőtöredékei kerültek felszínre: valamennyi másodlagos felhasználásban. A június 16-i feltárás legérdekesebb lelete egy - láthatólag még megbolygatatlan -sír volt. Előkerült a koponya és a tetem felső része, s mintha a halott nyakába lett volna valamikor akasztva: egy kis füles ezüstgomb. A lelet az 1. számú sír elnevezést kapta.

A kővetkező hét hétfőjén -június 19-én - folytatódott a munka: négy ásatási munkás, egy művészettörténész egyetemi hallgató és két középiskolás diák közreműködésével. Az ásatási területet az elmúlt szombat és vasárnap -ismeretlen tettesek újra össze turkálták, bár a jelentés szerint az éjjeliőr a rendbontókat elzavarta. A nap legjelentősebb eredménye volt, hogy előkerült a középkori szentségház egy darabja, valamint egy románkori kaputöredék, ugyancsak másodlagos felhasználásban. Június 20-21-én - négy ásatási munkás, három egyetemi hallgató és két középiskolás diák munkájával - befejeződött a hajdani csontkamra keleti oldalának kitisztítása. A felszínen heverő emberi csontokat egy 3x2 méteres gödörbe hordták össze, hogy majd azokat ott eltemessék. Június 21-én befejeződött az 1. sz. sír teljes feltárása. "...A két kar -írta Tóth Sándor az ásatási naplóban - a könyéknél kissé behajlik, a jobb kéz a medencénél lejjebb, a bal a medence közepén fekszik. A bal kéznél megfigyelhető, hogy az ujjakat a ravataloz ásnál behajlították... A lábszárak nyújtott helyzetűek, a lábfejek kissé kifelé fordulnak. A váz kibontása közben a bal medence külső peremén egészen halvány, zöldes elszíneződést tapasztaltam, amihez azonban semmiféle tárgyi formát nem sikerült találnom. Ez az elszíneződés utóbb, ahogy a csontok száradtak, el is tűnt. Talán ezzel a folttal függött össze az is, hogy körülötte 2-3 négyzetcentiméternyi területen papírnál vékonyabb, és összefüggően kibonthatatlan fekete sáv mutatkozott. Ez és az elszíneződés együtt alkalmasint valamilyen fémszálas ruharészlet nyomát őrizhette."

Ezzel a pór-fajszi középkori templomrom régészeti feltárása lényegileg befejeződött. Június 23-án a feltárt középkori kőfaragványokat a veszprémi Bakonyi Múzeumba szállították. Másnap -június 24-én - az ásatáson dolgozók eltávoztak, s Tóth Sádor művészettörténész, az ásatás vezetője egyedül dolgozott még a rommaradványokon, illetve befejezte és lezárta az ásatási naplót.336

A középkori pór-fajszi templomrom - 1977-1978. évi - feltárását követően, 1983-ban ásatás zajlott le - Ritoók Ágnes régész irányításával - az előző években feltárt temlomrom körül észlelt középkori temetőben. A templomromtól északkeletre, délkeletre, délre és délnyugatra elterülő szelvényekből összesen 78 sírt tártak fel. Az ásatás eredményeit Ritoók Ágnes régész dolgozta fel a "Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek" 17-1984. számában.397

A következő - 1984. év augusztus 13 - szeptember 1 - között lezajlott a feltárt templomrom szakszerű konzerválása.398 Sajnos, a templomrom az elmúlt tíz év alatt (e könyv kéziratának 1994. évi lezárásakor) teljesen tönkrement, s újra egy áttekinthetetlen romhalmazzá vált.399

94. A templomrom feltárt falai (Fotó: Tóth Sándor).

 

95. Az 1. sz. sír a templombelsőben (Fotó: Tóth Sándor).