Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt.

Nemes-Fajsz a Vizeki Tallián család birtokában volt. E család fejének özvegye Zalabéri Horváth Terézia földesúrnő az 1750-es évek első felében tárgyalásokat folytatott német telepesekkel Nemes-Fajsz benépesítéséről. A részletek ismeretlenek. A későbbi adatokból az derül ki, hogy a „Moguntiai Provinciából”- azaz a mainzi érseki választófejedelemségből való német parasztokkal tárgyalt Vizeki Tallián Ignác özvegyének megbízottja. A frank eredetű népesség ezt a nyelvjárást beszéli még ma is.

 

A későbbiek során – a mainziakon kívül-a Habsburg Birodalom más területeiről is érkeztek Fajszra német telepesek. Ausztriából jött a Szauer-család, Cseh-országból, a Strenner- család, Horváthországból a Hainbach család, Svájcból érkezett a Steinbach-család. Néhány anyakönyvi adatból megállapítható, hogy Bajorországból is települt be néhány személy vagy család. A német telepes parasztok és a földesuraság 1757. június 2-án kötötte meg Veszprémben a szerződést. A szerződésben megegyeztek arról, hogy a földesúrnő a nemesi jogú és lakatlan Fajsz pusztát, melyet Nemes-Fajsznak neveztek, átadja a német telepeseknek, húsz teljes-, hat negyedtelek- és egy zsellértelek nagyságban. Az átadott földeket erdők és bozótosok borították, úgyhogy ezeket előbb ki kellett irtani, hogy azok mezőgazdaságilag művelhetők lehessenek. Ezért bizonyos kedvezmény járt: három évig nem kellett adót és úrbéri szolgáltatást fizetni. A német telepes parasztok névszerinti felsorolása csak 1768-ból maradt fenn. Itt már 29 paraszt neve szerepelt, melyek magyaros fordításban a következők: Hartmann Bernát, Frick Bertalan, Stadinger Ferenc, Frick József, Unger István, Czwizler Bálint, Strenner Balázs, Pripper Gáspár, Schäffer Illés, Steiner Tamás, Preigin György, Böhm János, Tremmel Simon, Schmidt György, Eisenmoth Gábriel, Knippel Jakab, Konrad Wolfgang, Rottenpücher József, Linczmayer József, Piedel Gáspár, Wittmann János, Stumpfhauser Mihály, Aigner Mihály, Brenner Miklós, Fáth Lénárd, Poll András, Kramer János, Schmidt Mihály, Schweger János. A letelepedő parasztoknak mindent elölről kellett kezdeni.A bokroktól kiirtott földeket megművelték és különféle terményeket termesztettek.(rozs, zab, árpa, káposzta, krumpli, bab, lencse, borsó, tök, kender) A három év után már mindenből tizedet kellet fizetniük. Számos viszálykodás volt a fajszi német parasztok és a földesurasszony között mint az adóztatás, az erdők és a víz dolgában is. Az egész faluban sem forrás, sem alkalmas hely kút ásására nem volt. A legközelebbi forrás a falucskától kb.600 lépésre volt.(feltehetően az Ányos-kútról van szó.) Az 1773. évi úrbérrendezést követően elcsendesedtek a korábbi viszálykodások. A veszprémi püspökség az első látogatást 1760. július 9-én hajtotta végre. Megállapították, hogy a falu lakossága teljesen német, valamennyien római katolikus vallásúak, templomuk ekkor még nem volt, ideiglenes imaházuk egy parasztházban működött, mellette haranglábbal. Iskolájuk, tanítójuk sem volt ebben az időben. Az új templom –melyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek-a későbbi iskola helyén 1775-re épült fel és működött 1887-ig a napjainkban is meglévő új római katolikus templom felépítéséig. Az 1785. évi országos összeírás szerint a községben 49 lakóház volt, a lakosság összlétszáma 393 lélek volt. Az 1828-29.évi összeírás szerint a lakóházak száma 46, a népesség száma pedig 413 fő, amely- néhány magyar családot leszámítva- változatlanul német nemzetiségű. Egy 1841-ben megjelent írás szerint : Fajsz német falu, 328 r. katolikus lakos, két egyenes sor házból áll, elég csinos, szántóföldje kevés és sovány, erdeje bőven. Az 1848 polgári forradalom nyomán Habsburg V. Ferdinánd császár-király szentesítette az új törvényeket melyek révén megszűntek a jobbágyszolgáltatások, papi tizedek, a jobbágyok szabadon rendelkezhettek a kezükön lévő földbirtokok felett. 1859 márciusára befejeződött a tagosítás.